A megemlékezésen Büchler András, a Soproni Zsidó Hitközség elnöke beszédében hangsúlyozta: hiába volt a soproni zsidóság a város kulturális, gazdasági, tudományos és társadalmi életének szerves része, volt egy pont 75 évvel ezelőtt, amikor soproni soproni ellen fordult, magyar magyar ellen, európai európai ellen. Akkor, 1944 nyarán az egész vidéki magyar zsidóságot Auschwitzba deportálták és pár év leforgása alatt hatmillió embert végeztek ki, közülük kétezer élt itt. - Mindez a gyűlölet szavaival kezdődött, amikor megkülönböztettük egymást, amikor megpróbáltuk egymás életét és szokásait bemocskolni. A zsidóság nem áldozat, a zsidó nép él! Nem szabad, hogy bármilyen nép áldozatként élje az életét, ugyanígy nem szabad, hogy bármilyen nép elkövetőként legyen megbélyegezve, de ami a legfontosabb: soha senki nem lehet bámészkodó, szótlan vagy közömbös – emelte ki az elnök.

- A soproni zsidóság évszázadok óta szerves részét képezi városunk életének. Ez a közösség a középkor óta fontos része Sopron szövetének – erre hívta fel a figyelmet Dr. Farkas Ciprián városi tanácsnok. - A zsidóság tudása, szorgalma és gazdag kultúrája színesíti ma is a mindennapokat. Tudjuk, hogy a Civitas Fidelissima leghűségesebb polgárai között voltak. Városunk egyik legfontosabb történelmi pillanatában, az 1921-es népszavazás előtt a magyar hazához való hűséges ragaszkodásuknak adtak hangot. Nekünk pedig kötelességünk emlékezni rájuk. Eljönni ide a soproni zsidó temetőbe - ahol a mártírok neve kőbe van vésve – és elhelyezni az emlékezés köveit.

A megemlékezésen Darvas István főrabbi is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel.

1944. június 29-én hajnali öt órakor a csendőrkülönítmények felzörgették a gettók lakóit, sorba állították, majd áthajtották őket a Jakobi-féle gyárépületbe, ahonnan július 5-én kiterelték őket a Déli pályaudvarra, ahol már egy vonatszerelvény várta őket. A soproniakon kívül bevagonírozták a Csornáról, Beledről, Kapuvárról behozott zsidókat is, összesen mintegy 3000 embert.