A sikeres palántanevelés az éppen elég nedvességen, hőmérsékleten, friss levegőn és fényen múlik. A problémát általában valamelyiknek a hiánya vagy túlzott jelenléte okozza.
A jó palántaföld az alapja a növény kifejlődésének, mely a következő sajátosságokkal rendelkezik: jól tartja a vizet. Ez azért fontos, mert a palántanevelő cserepek kicsik, ezért gyorsan kiszáradhatnak. A megfelelő talaj laza szerkezetű, vagyis szépen morzsolódik, nem agyagos, de nem is homokszerű. A laza talajszerkezetre azért van szükség, hogy a gyökérzet fejlődését semmi se akadályozza. Egy hasznos kis praktika: ha hozzákeverünk egy keveset a saját talajunkból, akkor a növény már palántakorában hozzászokik a leendő környezetéhez. A palántaföldbe kerülhet: tőzeg, kókuszrost, vermikulit a vízmegtartásért; homok, perlit, vermikulit a laza szerkezetért, valamint komposztföld, kerti föld, palántaföld és trágya a tápanyagért.
Egy remek kis recept saját palántaföld kikeveréséhez: 40% átrostált komposztföld, 20% átrostált saját kerti talaj, 20% perlit és 20% tőzeg.
Az sem mindegy, hogy a termesztés kiinduló anyaga honnan származik. Sokak kedvét vette már el a zöldségtermesztéstől, hogy az ínycsiklandó koktélparadicsom helyett valami íztelen, formátlan bogyó fejlődött ki a széltől is óvott töveken. Érdemes prémium minőségű, ellenőrzött, lehetőleg betegségeknek is ellenálló fajtáról származó vetőmagot vásárolnunk. A palántázás fő előnye, hogy a hosszú tenyészidejű, többnyire fagyérzékeny növényfajok esetén a kezdeti fejlődést meggyorsítjuk, ezzel biztosítva, hogy a kiültetett növényeknek elegendő ideje legyen az elvárt mennyiségű termést meghozniuk. Mindenképpen javasolt a palántanevelés a fejeskáposzta, a kelkáposzta, a karfiol, a dinnye, a paprika, a paradicsom és a tojásgyümölcs esetén, de javasolható az uborka, a cukkini, a patisszon, a brokkoli palántázása is.
A magvak ideális vetési idejét a kiültetés időpontjából visszaszámolva tudjuk megállapítani. A fagyérzékeny fajokat április legvége, de inkább május eleje előtt nem ültethetjük ki, tehát körülbelül nyolc héttel korábban kell elvetnünk azokat. A fejeskáposztát már április közepén ültethetjük, és a palánta kifejlődéséhez is elegendő mintegy hat hét.
A magokat vethetjük szaporítóládába vagy bármely lapos, alul kilyuggatott edénybe. Ebben az esetben az első lomblevelek megjelenésekor – ezek a kelést követően fejlődő sziklevelek után fejlődnek ki – kettesével át kell tűzdelnünk cserépbe a magoncokat. Kényelmesebb – és apró magvú, lassú fejlődésű növényfajok esetében célszerűbb is – egyenesen abba az edénykébe vetni a magokat, amelyben végleges méretükig nevelni fogjuk a palántáinkat. Ez lehet kisméretű cserép, de remek megoldás a „hagyományos” tejfölöspohár is.
A melegkedvelő növényfajokat csíráztatáskor magasabb hőmérsékletű helyre (például nem túl forró konvektorra) tegyük, és fedjük le átlátszó műanyag lappal. Kelés után megfelelő a szobahőmérséklet is. A vetésünk földjét állandóan tartsuk nyirkosan. Kézi permetező használatával elkerüljük, hogy az apró magocskákat a víz kimossa a földből.
Nagyon fontos, hogy a palánták megfelelő megvilágítást kapjanak. Ennek a legjobb módja, ha kelés után világos, szobahőmérsékletű helyre, télikertbe, de legalábbis az ablakpárkányra helyezzük a növénykéket.
A vetés legegyszerűbb módja, ha a termesztőközegünk felszínére potyogtatjuk a kívánt mennyiségű magot, majd vékonyan (max. fél centi) betakarjuk palántafölddel. A palánták a legtöbb faj esetén három-négy lombleveles korukban már kiültethetők. Ültetés előtt eddzük a palántákat: helyezzük el őket egy-két napra jóval hűvösebb, de világos és fagymentes helyen, és jelentősen csökkentsük az öntözővíz mennyiségét. Ezzel elérjük, hogy ne sokkolják őket a külvilág zord körülményei.
Forrás:
https://portal.nebih.gov.hu/-/otthoni-palantaneveles
https://divany.hu/lajfhekk/2019/03/24/palantazas-otthon/
Képek forrása: pixabay