Időutazás vissza a múltba, Eszterházára

Miklós herceg farsang idején álarcosbálokat rendezett magas rangú vendégek és rokonok tiszteletére. Ezek a „maszkabálok" szigorú szabályok szerint megrendezett társadalmi események voltak. A jelmezruha megválasztása nem volt előírva, de arc előtt álarcot kellett tartani.

Maszkabál a kastélyban….

A farsangi bálozás szokása a 17. századtól vált általánossá, a 18. század folyamán már nem csak a nemesi körök rendeztek bálokat, hanem a középnemesi, polgári rétegek is. 

A farsangi mulatságok rangját jelzi, hogy Mária Terézia 1772-ben helytartótanácsi rendeletben, 8 pontban szabályozta a következő év álarcos báljait. „ A német-római császárné, Magyarország és Csehország királynője és Ausztria főhercegnője tudtul adja a polgárságának, hogy kegyeskedett olyan nyilvános bálokat engedélyezni, amelyeken a közönség a maga nagyobb gyönyörűségére vehet részt.”

Érdekesség…

II. József halála szolgáltatta az okot a történelem legfurcsább báljára. 1790-ben halálos ágyán intézkedett arról, hogy a Bécsben őrzött magyar koronát vigyék vissza Budára. A magyar nép körében nem volt túl népszerű a császár, de a korona visszahozatalát óriási népünnepély követte, szerte az útvonal mentén éljenző tömeg várta. Rengeteg bált, mulatságot rendeztek február végén, a korona megérkezésekor. Február 22-én pedig az év legfurcsább báljára került sor. Az apropót ezúttal is a korona visszatérte szolgáltatta, de mivel aznap került sor József temetésére, a bálon nem szólt zene.