Bécsújhelyi békeként a Hunyadi Mátyás és III. Frigyes német-római császár közötti háború kapcsán 1463 júliusában aláírt szerződést szokták említeni. Jelentőségét mutatja, hogy II. Piusz pápa is jóváhagyta. Ennek értelmében Frigyes fiává fogadta Mátyást, és szövetséget kötöttek a törökök ellen. A császár megtarthatta a határ menti várakat és mezővárosokat, továbbá amennyiben Mátyás törvényes fiú utód nélkül hal meg, trónját Frigyes fia, Miksa főherceg örökli. Mátyás 80 000 forint ellenében visszakapta az 1441-ben elzálogosított Pozsonyt és a Szent Koronát.

A konfliktus a két uralkodó között azonban a „béke” ellenére fennmaradt, ugyanis Frigyes igyekezett gátat szabni Mátyás terjeszkedő külpolitikájának. Nyílt hadviselésre akkor került sor, amikor III. Frigyes befogadta az áruló esztergomi érseket. Miután, ahogy Himnuszunkban szerepel: „…nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára…” (Kölcsey Ferenc, 1823.), a király győzelmes Fekete seregét Bécsújhely körülzárására készítette elő. Kipróbált vezérei, köztük Kinizsi Pál, Báthory István erdélyi vajda és Szapolyai István már egy éve ostromolták a várost, mikor a király 1487 januárjában megérkezett, hogy átvegye a főparancsnokságot. Szorosabbra zárta az ostromgyűrűt és kemény küzdelem árán bevette a Bécs felől eső külső várat; ám azt védői visszavonulás közben felgyújtották, így minkét fél nagy vérveszteséget szenvedett.

A szívósan védekező várkapitány, Wulfensdorfer, inkább kész volt magát a romok alatt eltemettetni, semhogy a várost önként átadja. Miután a várfalak Magyarország felőli oldalán már egy jókora rés tátongott, Mátyás ezt a helyet jelölte ki a döntő rohamra. Szabotőr-kémet küldött városba, akinek az volt a feladata, hogy az előre megbeszélt időpontban a város ellenkező oldalát felgyújtva a védők figyelmét elterelje. Ám a kémet elfogták és titkának elárulására bírták. Wulfensdorfer ezután ravasz húzásra szánta el magát. A kijelölt időben és helyen maga gyújtatott meg egy farakást. Így amikor az ostromlók megkísérelték a behatolást, szívós ellenállásba ütköztek, sőt a várkapun kitörő védők még oldalba is támadták a katonákat. Mátyás kénytelen volt fölhagyni a döntő rohammal, így végül a kiéheztetés mellett döntött. A körülzárt Bécsújhelyen hamarosan éhínség lett úrrá és a bennszorult lakosság nyomást gyakorolt a katonai vezetőségre, hogy végre hagyja abba a kilátástalan harcot és igyekezzék méltányos feltételek mellett a magyar királlyal egyezségre lépni.

A makacs Wulfensdorfer erre azonban nem volt hajlandó, sőt még a templomtornyokba is tüzérséget vonszoltatott fel és onnan lőtte a magyar sereget. Bonfini krónikája szerint Mátyás is majdnem az ellentámadás áldozata lett: vacsora közben egy ágyúgolyó a szomszédságában ülő három apródját terítette le. A szokatlan húzás már sok volt az ostromló királynak. Megüzentette, ha a tornyokból való lövöldözést nyomban meg nem szüntetik, Bécsújhelyt a földdel teszi egyenlővé. Végül a kapitány és a polgármester Mátyás elé járultak és hét hetes fegyverszünetet kötöttek. Az egyezmény szerint, ha ezen idő alatt egy erős császári sereg tör a városig, akkor a körülzárást meg kell szüntetni; ha viszont ez nem következik be, akkor a fegyverszünet lejártakor a város megadja magát. Ez esetben sértetlen elvonulást engedélyezett a király a polgároknak, személyes vagyonukkal együtt.

Mátyás ekkor már jól tudta, hogy Albert herceg a császár tilalma ellenére fegyverszünetet kötött, így a magyar király birtokába jutott a két éve ostromlott város. 1487. augusztus 17-én Mátyás diadalmasan bevonult a magyar és hollós címerekkel kidíszített Bécsújhelyre. A város polgárai alattvalói esküt tettek a királynak, aki cserében meghagyta a kereskedővárost kiváltságaiban.

A bécsújhelyi ostrom emlékét napjainkban a Bécsújhelyi Városi Múzeumban kiállított Corvin-kehely őrzi. A 81 cm magas aranyozott ezüst kupát Wolfgang Zulinger bécsújhelyi aranyműves készítette. A fedelén található térdeplő lovas Mátyással azonosítható. Az előrészen Mátyás monogramja és a szájában gyűrűt tartó holló mellett a Habsburg-család kétfejű sas jelképe is helyet kapott. Ezért feltételezik egyes kutatók, hogy a Corvin-kelyhet még az 1463-as békekötéskor III. Frigyes készítette.

A Corvin-kehely mintájára épült meg 1909-10-ben a város víztornya. Sopronban pedig éppen Mátyás bécsújhelyi bevonulásának 500. évfordulóján, 1987-ben alapították meg a Corvinus Magyar-Osztrák Baráti Kört, pár hónapra rá Bécsújhelyen az Osztrák-Magyar Corvinus Kört. A kétnemzetiségű és kétnyelvű, kettős egyesület azóta is számos kulturális és hagyományőrző eseményt szervez és mozdít elő.

Bécsújhelyen, a Mária Mennyvétele plébániatemplom oldalbejárata mellett sírtábla őrzi két, a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétellel vádolt főúr emlékét. Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc Kristóf a császár kegyeiben bízva Bécsbe utaztak, ahol hamarosan letartóztatták őket, majd elzárták a bécsújhelyi várbörtönben. A megtorláshoz Bécs megszerezte az Oszmán Birodalom, Franciaország és az Erdélyi Fejedelemség garanciáit, majd elkezdődött a kihallgatásuk. Zrínyi és Frangepán minden vádat tagadtak, ám ennek ellenére halálra ítélték őket. Ugyan a törvény szerint magyar főnemes felett csakis magyar nemesi bíróság ítélkezhetett, ezt azzal játszották ki, hogy Zrínyi és Frangepán osztrák birtokokkal is rendelkezett és Ausztriában fogták el őket. Lefejezésükre 1671. április 30-án került sor a vár udvarán. Földi maradványaikat közös sírkő alá helyezték a plébániatemplom melletti temetőben, majd 1919-ben a zágrábi székesegyházba szállították át.

Alig 30 esztendővel a kivégzés után II. Rákóczi Ferenc a bécsújhelyi vár ugyanazon tornyában raboskodott, ahol nagyapja, Zrínyi Péter töltötte az utolsó óráit a fővesztés előtt. Az európai politikai helyzet azonban más sorsot tartogatott az ifjú herceg számára. A Habsburgok spanyol ágának utolsó sarja, II. Károly 1700-ban elhunyt: trónjára a francia király és az osztrák Habsburg-ág egyaránt igényt tartott. Ebben a feszült helyzetben a bécsi udvar meghatározó alakjai, élükön a jezsuita Wolff páterrel, I. Lipót császár bizalmasával úgy látták, hogy Rákóczi elítélése és esetleges kivégzése nem tenne jót a bécsi udvar nemzetközi megítélésének. Sarolta Amália, Rákóczi feleségének segítségével felvették a kapcsolatot a bécsújhelyi őrség parancsnokával, Gottfried Lehman-nal és öccsével. Azt sejtették velük, hogy a szöktetés megszervezése az udvar támogatásával zajlik, ami akkoriban nem lett volna egyedi eset.

A tervet 1701. november 7-én hajtották végre: Rákóczit dragonyosegyenruhába öltöztették, majd kalandos körülmények közepette megszöktették. Lehmann kapitányt persze már másnap elfogták: lefejezték, testét felnégyelték és elrettentésképp a vár négy kapujára tűzték. Testének egy darabját Rákóczi portyázó csapatai megtalálták és Kőszegen eltemették; ma is ott van a díszsírhelye. Öccsének és özvegyének Rákóczi életjáradékot fizetett. A nemes rab emlékére a bécsújhelyi vár egyetlen megmaradt tornyát, ahol a börtön volt, ma is Rákóczi-toronynak nevezik.

Források:

Moldoványi Ákos: Alsó-Ausztria. Panoráma Regionális Útikönyvek, Budapest 2009.

tourismus.wiener-neustadt.at

m.mult-kor.hu

prokultura.hu

mki.gov.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: Sopron Média