A most készülő soproni előadás Pataki András rendezésében több érdekességet, különlegességet is tartalmaz. Abban az évben, 1986-ban játszódik majd a történet, amikor Presser Gábor és Sztevanovity Dusán megírták a félig mese, félig musical dalait. A produkció magyarországi történetében először nem alapról, hanem minden egyes alkalommal 25 tagú zenekar közreműködésével szólalnak meg a slágerré vált számok. Mindemellett pedig a történetben szereplő szellemek valóban tudnak repülni, s ezt megcsodálhatják a nézők. A hazai színházi és filmes világ színpadi reptetésekre szakosodott csapata dolgozik azért, hogy a művészek ebben a musicalben legyőzzék a gravitációt.

Mihály Gáborék olyan nagyszabású előadásokban dolgoztak az elmúlt években többek között, mint a Pán Péter, a Tündér Lala, a Szentivánéji álom, a Holdbeli csónakos, a Mary Poppins, a Billy Elliot, a Rómeó és Júlia, az István, a király, a Jézus Krisztus Szupersztár, a János vitéz, a Veszedelmes viszonyok. Legutóbb a Puskás Ferenc életéről szóló musicalben tizenegy szereplőt reptettek. Amiben kiemelkedőek, nemzetközileg egyedülállóak: olyan kétlépcsős biztonsági rendszert alkalmaznak, mely a világon egyedülálló. A reptetéshez használt köteleknek és eszközöknek mindig tízszer akkora súlyt kell elbírniuk, mint amennyit valójában emelnek. Nem gépi, hanem kézi vezérlésű, ellensúlyos rendszert alkalmaznak, ami a súlyok emelése miatt esetenként négy-öt szakember összehangolt és koncentrált munkáját igényli. S mivel a biztonság az elsődleges számukra, többszörös biztosításokkal dolgoznak, s minden reptetés előtt kétszáz százalékos terhelési próbát is végeznek a saját fejlesztésű technikájukon. Jelenleg 17 darabban ejtik ámulatba a nézőket az ország több színházában. 

A padlás reptető-próbáján Pataki András rendező és Szakál Attila koreográfus beszélte meg elképzeléseiket Mihály Gáborral, aki ezek után elkezdett a szereplőkkel dolgozni. Az Üteget alakító Rovó Péterrel nem volt nehéz dolga. A táncművész-koreográfus kilenc évig sziklamászó volt, nem fél a magasságtól, mélységtől és ahogy megfogalmazta, kifejezetten izgalmas adrenalin-fröccsként élte meg, hogy nyolc méter magasságból fejjel lefelé érkezik meg a színpadra. A Sünit játszó Molnár Anikó, aki a soproni Macbethben már egy speciális technikával lógott le a magasból, most óvatosabban csatolta magára a reptetéshez szükséges karabinereket. Ő annyira nem keresi az ilyen jellegű kihívásokat. A színésznő szerint amíg nincs biztonsággal begyakorolva minden mozdulat, addig bizonytalan az ember. Miután elkezdték Mihály Gáborral a lépéseket, függeszkedéseket, kitámasztásokat gyakorolni a díszletek tetején, egyre jobban biztonságban érezte magát a levegőben.

A cipő megfelelő talpa, a jelmezek szabása kimondottan fontos ilyenkor. Ne akadjanak meg a kötelek, hevederek a kosztümökben. Szélyes Andrea jelmeztervező felügyelte ezt, s ha valami nem stimmelt, már indultak a varrodába átalakítani a ruhákat. A produkcióban a szellemek közül még a Herceget alakító Savanyu Gergely emelkedik majd el a földtől.

A próbán Kovács Ferenc a színház műszaki vezetője, a darab fénytervezője végig együtt dolgozott Mihály Gáborékkal. Mint mondta, egy előadásban ilyen jelenet színpadra vitele veszélyes feladat, ezért a legelső szempont mindig, minden körülmények között a színészek, a stáb biztonsága. Ezért is hívtak ehhez olyan szakembereket, akik erre specializálódtak, országosan, nemzetközileg a legbiztonságosabban dolgoznak, nagy tapasztalattal, komoly referenciákkal rendelkeznek ezen a területen.   

Mihály Gábor portálunk elmondta, gyakorlatilag azzal, hogy 1995-ben a Madách Színházban A vörös malom című darabban Psota Irént és Vikidál Gyulát a nézőtér felett sikerült reptetniük saját fejlesztésű eszközeikkel, s létrehozták a cégüket, a hazai színházak is elkezdtek új, merészebb koncepciókban gondolkodni. Egyes daraboknál bátran alkalmaztak filmeket idéző reptetéses-képeket, helyzeteket. Gyakorlatilag azáltal, hogy akadtak ilyen felkészültségű szakemberek, általuk kifejlesztett nagyon biztonságos eszközök, megnyílt az út a színházak számára. Kitágultak a színpadi határok és a történetek elmeséléséhez egy másik játéksíkot tudtak alkalmazni az alkotók, mégpedig a levegőben. Mihály Gábor pedig így vált ezzel egyidőben a rendezők egyik segítségére, hiszen a levegőben való mozgásoknál, helyzetek, koreográfiák kialakításánál rá számíthattak a színészek, alkotók. Tudta, mit lehet ezzel a technikával a levegőben megvalósítani, hogyan néz ki mindez látványosan, hatásosan a magasban vagy messziről, a nézőtérről. Ahogy megfogalmazta: a reptetésnél az a legfontosabb, hogy a művészek bízzanak bennük, mert ők a legbiztosabb pontjaik ilyenkor. Természetesen nem minden színész rajong a magasságért, akad néhány, aki tériszonnyal küzd, s ilyenkor őket segíteni kell. Ehhez szükséges a jó emberismeret, empátia, pedagógia érzék, érzékenység, intellegencia, hiszen abban az öt-tíz percben, amíg tart a jelenet, az ő kezükbe rakják le az életüket, biztonságukat. S, hogy melyik volt számára eddig a legemlékezetesebb előadás, amelyben közreműködhettek? Mindenképp az első munkájuk, ahonnan indult a történetük, a Vörös malom. Még az is előfordult, hogy Psota Irén helyett egy-egy-próbán ő ült abban a trónban, amit repítettek, s ott találkozott Huszti Péterrel, aki emberileg, művészileg teljesen lenyűgözte. A Nemzeti Színház nyitó előadásában is dolgozhattak, s nagyon szerette a Vígszínházban A diktátor című darabot, ahol komplex repülős jelenetet tudtak a színészekkel lebegve megjeleníteni. Mindig mondja, amit képviselnek, filozófia és technológia. Ez hozza létre a varázslatot színpadon és filmen. Így lehetnek a levegő urai rövidesen Sopronban is.

A soproni előadásban a Rádióst Papp Attila játssza. Sünit Molnár Anikó formálja meg, a Mamókát Szőcs Erika alakítja, Barrabás–Révész szerepében Marosszéki Tamás látható. A  Herceg Savanyu Gergely, a Lámpás Orbók Áron, a Kölyök Kisfaludy Zsófia, a Meglökő Kiss Noró lesz. Témüllerként Major Zsolt, Detektívként a Jászai-díjas Kovács Frigyes lép színpadra. Az Üteg Rovó Péter, Robinson Füsi Zsolt. A koreográfus és szcenikus Szakál Attila, a jelmeztervező Szélyes Andrea. A díszlet Pataki András munkája. A fénytervező Kovács Ferenc. A korrepetitor Sárdy Barbara, a kreatív munkatárs Pomezanski György, a rendezőasszisztens Simon Andrea, az ügyelő Horváth Dávid.