A ramsari egyezmény legfontosabb célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható vagy bölcs hasznosításuk elősegítése, és az erre vonatkozó megfelelő jogi, intézményi és együttműködési keretek biztosítása. A vizes élőhelyek erőforrásainak hasznosítását olyan módon célozza meg, hogy azok ökológiai jellege ne változzon, tehát a rövid távú kizsákmányolás helyett a hosszabb távú, fenntartható hasznosítás a cél. A biológiai sokféleség egyezmény titkársága által jegyzett tanulmányok (az ún. harmadik Globális Biodiverzitás Kitekintés) ijesztő adatai is a minél egységesebb, átfogóbb cselekvést sürgetik. A Globális Biodiverzitás Kitekintés előzetes adatai szerint például az Európában őshonos kétéltűek 30, a hüllők 45 és az édesvízi halak mintegy 52 százalékát fenyegeti a kipusztulás.

Magyarországon eddig 29 terület került fel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére, összesen több mint 243 ezer hektárral. A magyarországi ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes élőhelytípusát magukba foglalják: sekély tavakat, mocsarakat, szikeseket, lápokat, holtmedreket, folyószakaszokat, nedves réteket, felszín alatti víztereket, valamint ember alkotta halastavakat, víztározókat.

Az aláíró országoknak azonban nemcsak ezeket a kiemelt jelentőségű területeket, hanem általában vizes élőhelyeiket is meg kell védeniük, azáltal, hogy vizes élőhelyeik védelmét beillesztik földhasználati és regionális tervezési folyamataikba. A tervezési folyamatokat úgy kell megvalósítani, hogy a bölcs vagy fenntartható használat valamennyi vizes élőhellyel kapcsolatban megvalósuljon, függetlenül attól, hogy azok nemzetközi jelentőségűek-e vagy sem. További alapkötelezettség a vizes élőhelyeken alapuló természetvédelmi területek létrehozása és fenntartása, a többi között a vízimadárfajok életfeltételeinek javítása érdekében.