Az evangélikus egyház és az egész világ ezekben a napokban emlékezik arra, hogy Luther Márton 1517 október végén közzétette 95 tételét. A legenda szerint ez október 31-én történt, mégpedig úgy, hogy ezt az írását kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára. A korban ugyanis gyakran használt közösségi felület volt a templomkapu. Luther tételeit vitára szánta, erre valóban jó módszer lehetett a templomkapukra történő kiszögezés. A tételek közvetlen kiváltó oka a búcsúcédulák árusításának elterjedt egyházi gyakorlata volt. A cédulákra sokan úgy tekintettek, mint amivel a bűnbocsánatot vásárolhatják meg. Luther gyakorló lelkipásztor volt, a búcsúcédulák szerinte eltántorították az embereket az igaz bűnbánattól és a jócselekedetektől. Másrészt Luther teológiai professzor volt, ezért felelősséget érzett azért, hogy felhívja a figyelmet a búcsúcédulákkal kapcsolatos jelentős teológiai tévedésekre. Ennek megfelelően a tételek elsősorban a búcsúcédulákkal, bűnbánattal, bűnhődéssel, elégtétellel kapcsolatosak. Viszont a közzétételüket követő napokban páratlan sebességgel terjedtek el egész Európában, és hatalmas tömegek azonosultak ezzel az állásponttal, amit újabb és újabb vitatémák követtek. Így a 95 tétel közzététele vált a kiindulópontjává a reformációnak, ami az Isten és az ember közötti kapcsolat és az egyházi közösség számos más kérdésében is nagy változást hozott. Az 1517. október 31-én elindult reformáció nem csak a csaknem egy milliárd protestáns számára meghatározó, nagy hatással volt a római katolikus egyházra is, és az egész világ kulturális, gazdasági, társadalmi és politikai életére.