Hogyan kezdtél el a fenntartható divattal foglalkozni?

Egy pici női magazinnak voltam a főszerkesztője, ahol írtam a divatról is. Amikor témát kerestem, elém került a fenntarthatóság témaköre összekötve a fenntarható divattal. Elkezdtem utánajárni, hogy miről is szól ez az egész. Pár hónappal később már egy saját blogom volt, ami erről a témáról szólt. A magazinban és a blogomon párhuzamosan futottak az írásaim, attól függően, hogy éppen mi érdekelt: ami nem fért bele a magazinba, az került a blogba és fordítva.

Egyből elkezdtem kísérletezni a saját ruhatárammal is. Átnéztem, felülvizsgáltam a szokásaimat: mi alapján vásárolok, miért megyek be állandóan bizonyos üzletekbe, kell-e egyáltalán ennyi ruha. Addigra már nagyon sok tervezőt ismertem Magyarországon, sok szakemberrel voltam kapcsolatban, így nagyon jó dolgokkal találkoztam, például az újrahasznosítással. Az első interjúk a blogban kifejezetten olyan tervezőkkel, márkákkal készültek, akiknél fontos volt a fenntarthatóság. Volt, aki növényekkel festett, vagy elmentünk Veszprémbe például egy farmer-újrahasznosítóba. Ezeket az élményeket folyamatosan gyűjtögettem, ezekről meséltem, és azt vettem észre, hogy egyre többeket érdekel.

 

Most már hatalmas követőtáborod van…

Attól függ, mi a hatalmas. Amivel én foglalkozom, az egy rétegtéma, rétegterület, de azt veszem észre, hogy organikusan nő a tábor, egyre többen érdeklődnek, csak mindenki máshol tart éppen. Így természetesen mindenkinek más lesz a megoldása is. Különbözőek vagyunk, különböző módokon szeretünk öltözködni, különböző igényeink vannak a ruháinkkal kapcsolatban, ezért nem is tudom mindenkinek ugyanazt javasolni. A second hand vásárlás például nem lesz mindenkinek megoldás, mert vagy nem fér bele az élethelyzetébe, vagy nagyon rossz emlékeket idéz fel számára, vagy egyszerűen ideje nincs rá. Előfordul, hogy valakinek olyan a testalkata, hogy nem kap rá másodkézből ruhákat, ezért inkább célirányosan egy márkától vásárol, és azt hordja utána sokáig. Megtervezi, milyen darabokra van szüksége, vagyis tudatosan állítja össze a ruhatárát.

Mit javasolsz annak, aki most tervezi a fenntarthatóság szempontjainak figyelembevételével átalakítani a ruhatárát?

Sokszor felmerül ez a kérdés. Csak azt tudom mondani, hogy a saját ruhatáradban kell először szétnézni. Bármikor, amikor életmódot változtatsz, a szokásaidat kell először megvizsgálni. A vásárlási, az öltözködési szokásaidat és a ruhákhoz való hozzáállásodat érdemes először áttekinteni. Nagyon jó ötletek vannak akár az én blogomon, akár az Instagramon, akár a YouTube-on. Rengeteg olyan segítség van, amivel végig lehet menni ezen az úton. Sok jó ötlet van a könyvemben is.

Hogyan született a Helló, slow fashion – Környezettudatos ruhatár lépésről lépésre című könyv?

Egy kiadói felkérésre. Magamtól is megírtam volna, de lehet, hogy egy kicsit később. Amikor a környezettudatossággal foglalkozó kis kiadó ajánlás alapján megkeresett, mondták, hogy nagyon itt van az ideje egy ilyen jellegű könyvnek. Tavaly ilyenkor írtam. Ha elképzelem, hogy még egyszer meg kellene írnom, már a gondolattól is elfáradok.

Mennyi idő alatt írtad meg?

Pár hónap alatt, nagyon gyorsan kellett dolgozni. Az interjúk ugyanis mind frissek benne.

Kinek ajánlod a könyvet?

Azoknak, akik először találkoznak a témával, hatalmas segítség, de kaptam olyan visszajelzéseket is, hogy még azoknak is, akik benne vannak a témában, volt benne újdonság. A nagyon profiknak, akiknek kapszulagardróbjuk van és évente három ruhadarabot sem vásárolnak, nem valószínű, hogy mond újat a könyv, de mindenki másnak igen.

Hogyan valósítod meg a saját ruhatáradban az általad képviselt szempontokat?

Nagyon sokszor second hand vásárolok, illetve magyar márkáktól. Európai fenntartható márkáktól vannak még darabjaim. A fast fassion üzleteket igyekszem elkerülni, és azt is megnézem, hogy másodkézből milyen márkától vásárolok, milyen alapanyagból van az adott darab és tudnám-e használni. Kevés az impulzusvásárlás, de nem mondom, hogy nincs. Szerelem van, de ha valamit mégsem tudok használni, igyekszem továbbadni: eladni, elajándékozni. Szerencsére nagyon sok lehetőség van erre.

Mengyán Eszter dolgozott a Nők Lapja Cafénál, a Life.hu-nál, a Cotcot-nál, majd a VOUS női portál főszerkesztője volt. A divat mindig is érdekelte; a háttér, a motivációk, a társadalom és a divat kölcsönhatása, működése izgatta leginkább. Annyira bele akart látni, amennyire csak lehet. A Mod’Art International Hungary stylistképzésén szeretett bele a divattörténetbe. A divatcikkek írása mellett évekig vezetett egy viselettörténeti blogot, amit aztán a szerkesztői, főszerkesztő-helyettesi, majd főszerkesztői feladatok miatt abbahagyott.

2016 áprilisában több olvasmányélmény, dokumentumfilm (The True Cost), megrázó Instagram- és Facebook-poszt hatására döntött úgy, hogy a tudatos ruhavásárlás, az ökodivat, a fenntarthatóság mellett teszi le a voksát. Erről ír, posztol, beszélget; latba veti az összes tudását, hogy eljusson minél több emberhez az üzenet: változtatni kell.

Eszter 2016-ban indította a Holy Duck! Instagram-oldalt, majd nem sokkal később a blogot és a Facebook-oldalt. 2016 októberében eldöntötte, hogy fél évig nem vásárol ruhát, cipőt, egyéb kiegészítőt. Semmit, ami a ruházkodással kapcsolatos. A fél évig tartó projektbe olyan jól belejött, hogy úgy gondolta: emel a téten. Egy évig nem vásárolt magának, közben rengeteg pozitív visszajelzést kapott, ami miatt biztosan tudja: beszélni kell erről a témáról a kihívás után is.

2016 óta foglalkozik kiemelten a fenntartható divat témájával a Holy Duck! blogon. 2017 októbere óta rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat a fenntartható divatról, a tudatos ruhavásárlásról, a ruhaipar jelenlegi problémáiról. Nagyvállalatok, bankok, egyetemek, gimnáziumok, környezettudatos fesztiválok keresték meg eddig. Minden előadáson a saját élményeiről, tapasztalatairól, ruhatáráról mesél őszintén, mert szerinte másképp nem érdemes.

Képek forrása: holyduck.hu