Sopron felől közelítve a Harkai-csúcs - régi nevén Kogelberg - képe tárul elénk. A 276 méteres, szőlősorokkal borított domb kőzete gneisz, területe természetvédelmi oltalom alatt áll. Fontos botanikai értéke a védett szártalan bábakalács. Tetejéről megkapó kilátás nyílik a környékre és a Soproni-hegység vonulatára. A település jellegzetes képe köszönti az érkezőt: egymás mellett látszik az evangélikus és katolikus templomok sárga és fehér tornya, körben szőlők, a háttérben szélkerekek teszik a dolgukat.

Harka környéke már a rómaiak korában lakott terület volt. A falu neve „Villa harka” formában fordul elő először. Eredete a "horka" magyar méltóságnévre megy vissza, a nevet a bírói hatalmat viselő Tétény vezér fiától kapta. Első írásos említése IV. Béla 1245-ben Székesfehérváron kelt adománylevelében található.

A 18. század végén Harka a környék egyik leggazdagabb településének számított. 1783-ban Nagy György megalapította az országos hírűvé vált Harkai Nemesi Akadémiát, ahol az ifjú magyar nemesek fél év alatt elsajátíthatták a német nyelvet. 1809-ben tűzvész pusztította el a település északi részét, csak a templom és a paplak élte túl a lángok perzselését.

Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés Ausztriának ítélte Harkát is, de a soproni népszavazással visszakerült Magyarországhoz. A II. világháborút követően 799 német ajkú lakost telepítettek ki. A település tévesen német eredetűnek vélt nevét 1947-ben Magyarfalvára változtatták, a helyiek tiltakozása ellenére. Közel 43 év elmúltával, helyi népszavazást követően, 1990. április 1-jén kapta vissza az ősi Harka nevet.

Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére emelt római katolikus temploma középkori eredetű, a 13. század első felében épülhetett. Ebből az időszakból a román kori félköríves szentély, a hajó felmenő falai és félköríves nyílásai ma is megvannak. Első írásos említése 1309-ből való, ekkor Szent Péter egyházának nevezték. 1412-ben a kőépület már Szent Péter és Szent Pál apostolok nevét viselte. Egy 1432-es oklevélből kiderül, hogy a soproni főesperes és győri kanonok megengedte Sopron városának, hogy a harkai templomban, mely akkoriban a legelőkelőbbek egyike volt, plébánost tartson.

1450 után átalakították, tornyát valószínűleg lebontották, a déli oldalon gazdagon tagolt, szamárhátíves bejáratot nyitottak és sekrestyét építettek. A falu lakossága a 16. században áttért az evangélikus hitre, 1571-ben már evangélikus lelkész látta el a teendőket. 1584–1606 között ismét katolikus plébánosok működtek a faluban. Az 1606-os bécsi béke után 1673-ig a templomot újra az evangélikusok használták. A 17. század közepén gyökeresen átépítették, lényegében ekkor alakult ki mai képe. A hajót beboltozták, a déli oldalt támpillérekkel erősítették meg, a hosszfalak mentén fakarzatokat létesítettek. Új korabarokk szalagkeretes ablaksort nyitottak, míg a középkori ablakokat és a déli kaput befalazták. A szentély falazatát a hajó párkányáig felmagasították, és új tető is került az épületre. 1657-ben a pünkösdhétfői istentisztelet alatt a torony összedőlt, ezért a templom egy részével együtt le kellett bontani. 1658-ban felépítették a mai háromemeletes tornyot.

Az épületet 1673-ban a vasvári prépost visszaadta a katolikusoknak. A falu közepén, kis dombon álló templom ekkoriban Isten, Szent Péter és Szent Pál nevét viselte, tetejét zsindely fedte. A toronyórával ellátott kőtoronyban három harang volt. A temető az épület körül helyezkedett el, romos kőfal kerítette. A berendezést illetően feljegyezték, hogy tisztes oltára van, fa tabernákulummal. Említésre méltó az öltöztetős Boldogságos Szűz Mária-szobor.

Az 1781. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv megújított épületről tudósít. A tatarozást a kegyúr, Sopron város végeztette, melynek során a templombelső is megszépült. A templomban két oltár állt, mindkettő fából készült. A főoltárt a védőszentek: Szent Péter és Szent Pál apostolok, míg a mellékoltárt Nepomuki Szent János tiszteletére emelték. 1777-ben a főoltárra helyezték a celli Szűz Mária kegyszobrát. Az öltöztetős Mária-szobrot Prammerin Terézia hagyta végrendeletében a harkai templomra. A toronyban egy 600 és egy 300 fontos harang kapott helyet.

1858-ban tűzvész pusztított Harkán, melynek során a templom is károkat szenvedett, fedele a lángok martaléka lett. Az épületet Sopron város költségén helyreállították, új fedélszéket készítettek, mely cserépfedést kapott. 1875-ben a torony jó állapotú volt, a helyi evangélikus közösség viselte a gondját, ahogy a katolikusokkal közösen használt két harangnak és a toronyórának is. A harangok közül a kisebbik ma is megvan. Anyaga bronz, átmérője 65,5 cm. Díszlécén a következő, latinbetűs felirat látható: „Tűz által olvadtam Jacob Schultes Bécsben öntött engem 1634-ben.” A torony jelenlegi másik harangja egy kicsiny, csengőszerű lélekharang.

1893-ban ifj. Storno Ferenc tervei alapján Andreska Ferenc festette ki a szentélyt. Az új, romantikus stílusú főoltárt ugyancsak Storno tervezte, a kivitelezést Hild kőfaragó végezte. A celli Szűz Mária tiszteletére emelték. A templom utolsó helyreállítására 2009-ben került sor.

Harka evangélikus templomát 1787-ben szentelték fel. 1827-ben emelettel toldották meg, ekkor épült a paplak is. A 42 méter magas tornyot az épület 100 éves jubileumára, 1886-ban építtette a gyülekezet. 1937-ben renoválták, ekkor kapta mai alakját és 37 méteres - végleges - magasságát.

Források:

harka.hu

Dr. Kelemen István és Nemes András: A harkai Szent Péter és Szent Pál katolikus templom építéstörténete (kivonat a harka.hu weboldalon)

hu.wikipedia.org

Borítókép: harka.hu