Mollay Károly nagyapja Okáról (ma: Oggau, Ausztria, Burgenland) származott el Sopronba, 1863-ban jött kitanulni a csizmadia-mesterséget, aztán – ahogy a céhes iparosoknál ez szokás volt – beházasodott a mester családjába. Így ír erről Mollay: „Apám egy iparos családból származik, nagyapám csizmadia volt, apám lakatos a soproni Vasáru Gyárban, édesanyám pedig egy parasztcsaládból származik. Mindkét család német anyanyelvű volt és így német nyelvjárásban nőttem fel. Hozzá nyelvészeti szempontból ennek az az érdekessége még, hogy az iparosok és a parasztok nyelvjárása nem egyezik. Tulajdonképpen két nyelvjárásban nőttem fel. Ehhez a környezeti hatáshoz tartozik még, hogy mindkét család kétnyelvű volt, német és magyar, így tulajdonképpen két nyelven és két német nyelvjárással nőttem fel.” Ez jelentette hát az előzményét kiváló német nyelvtudásának, nyelvészeti kutatásainak.

Számos nyelvtörténeti kutatása során természetesen saját családneve eredetét is igyekezett tisztázni: „Az én nevem se nem magyar, se nem német, se nem szláv. Még nem vagyok benne egészen biztos, de az a gyanúm, hogy hódoltság korabeli török. A törökben a mullah papot, tanítót, szóval tanult embert jelent. Buda visszavételénél fogságba került egy török, itt marad, megkeresztelkedik, és mint török tolmács működik tovább, úgy gondolom, ez lehetett a mi ősünk. A család aztán Nyugat-Magyarországra került, és ott teljesen elnémetesedett.”

Élete meghatározó helyszínei közé számította középiskoláját, a Széchenyi István főreálgimnáziumot. Így írt erről: „Kitűnő tanáraim közül megemlítem Barta Miksát, aki matematikát és fizikát tanított, továbbá a neves festőművész Horváth Józsefet, rajztanáromat. E két tanárom a pályaválasztásomra is döntő befolyással bírt. Barta Miksa hatására matematikusnak készültem, Horváth József hatása alatt művészettörténésznek (…) Végül is a sors iróniája folytán éppen matematikatanárom tanácsára nem matematika, hanem nyelvszakra jelentkeztem…” Horváth József festővel barátsága megmaradt, később a frontról is írt neki.

1937-ben az Eötvös Kollégium tagjaként francia-német szakos diplomát szerzett. Soproni városi ösztöndíjjal egy évig a bécsi Collegium Hungaricum lakója volt. Bölcsészdoktori oklevelét 1938-ban szerezte meg, értekezése címe: Középkori soproni családnevek.1942-től az Eötvös Kollégium tanára, 2 évvel később egyetemi magántanári képesítést szerzett, ismét soproni témához nyúlva - dolgozata címe: Scarbantia, Ödenburg, Sopron. 1943-ban megnősült, feleségül vette Balogh Erzsébetet. 1944-ben frontszolgálatra hívták be. Életben maradását nyelvismeretének és gépírói tudásának köszönhette: a parancsnokság írnoka lett. Ausztriában esett szovjet fogságba: csak 1948 karácsonyán tért vissza egy Kaukázus környéki fogolytáborból. Ekkor sajátította el az orosz nyelvet.

Hazatérte után folytatta hivatását az Eötvös Kollégiumban, annak 1951-es feloszlatása után 1954-től nyugdíjazásáig az ELTE német tanszékének docense, később tanszékvezető tanára volt: ófelnémet irodalmat, német történeti és leíró nyelvtant tanított. 1976-ban szerezte meg az akadémiai doktori fokozatot. Számos nemzetközi konferencián tartott előadást, köszönhetően széleskörű nyelvtudásának is. Tankönyvei, szöveggyűjteményei sok kiadást értek meg.

Szülővárosával sem szakadt meg a kapcsolata: 1938-tól a Soproni Szemle munkatársa, első tanulmányait is itt publikálta. A háború után fivérével, Mollay János (1911-1989) városi vezető tisztviselővel együtt keményen küzdött a Soproni Szemle újraindításáért. Mollay Jánosnak is sokat köszönhet a város: 1957-től nyugalomba vonulásáig az Erdészeti és Faipari Egyetem gazdasági főigazgatójaként tevékenykedett. Sopron város műemlékvédelmét 1949-től szorgalmazta: kezdeményezésére alakult meg az országban elsőként Sopronban a Műemléki Bizottság. Felújította továbbá az egyetem botanikus kertjét, ahol az egykori főiskola 13 professzorának mellszobrát is felállíttatta.

Mollay Károlyt szeretett városa 1971-ben Lackner Kristóf-emlékéremmel, 1987-ben Pro Urbe Sopron díjjal tüntette ki. 1970-től egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig a Soproni Szemle főszerkesztőjeként tevékenykedett. Sopron város díszpolgára címét már súlyos betegen vehette át. Dr. Mollay Károly Budapesten hunyt el 1997. április 3-án. Kívánságának megfelelően a soproni Szent Mihály temetőben helyezték örök nyugalomra.

Mollay Károly születésének 100. évfordulójára 2013. november 14-én konferenciával és emléktábla avatással emlékezett a Soproni Levéltár, együttműködve a Városszépítő Egyesülettel és a helyi közgyűjteményekkel. Az érdeklődők életrajzba, várostörténetbe ágyazott szubjektív visszaemlékezéseket és a tanítványok különböző generációinak egy-egy Sopronhoz fűződő előadását hallgathatták meg. A szervezésben a helytörténész lánya, Mollay Erzsébet is tevékenyen részt vett: Édesapám hagyatékából tanulom Sopront címmel ő tartotta a nyitóelőadást. Az elhangzott előadások írott változatát a Soproni Szemle 2013. évi 4., tematikus számában publikálták, amelyet egészében Mollay Károly emlékének szenteltek. A Városszépítő Egyesület a konferencia napján emléktáblát avatott a polihisztor nyelvész szülőházának falán a Balfi utca 24. alatt.

Mollay Károly lánya, Dr. Mollay Erzsébet édesapja nyomdokában járt mind szakmai pályafutása, mind a szülővárosa iránti elkötelezettség tekintetében. 1949. október 31-én született Sopronban, szülei egyetlen gyermekeként. Tanulmányait germanistaként kezdte, német nyelv- és irodalmat tanult a 70-es években az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Németes tanulmányai mellett részt vett az egyetemen szervezett első holland nyelvkurzuson, majd 1976-tól édesapja ösztönzésére maga kezdte oktatni a holland nyelvet alma materén. Az ezt követő évek során ő fektette le a magyarországi néderlandisztika alapjait az egyetemen.

Az ő – és egykori diáktársa, Sándor Anna – nevéhez fűződik az első magyaroknak szóló holland nyelvkönyv, a Kevés szóval hollandul, melyet 1980-ban adtak ki a Tankönyvkiadó gondozásában. Leginkább meghatározó műve, a Holland–magyar kéziszótár hosszú évek kitartó és alapos munkájának gyümölcseként 2002-ben jelent meg és 2008-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia „Kiváló Magyar Szótár” díját.

Mollay Erzsébet 1976-tól 1995-ig vezette a mai Néderlandisztika Tanszék elődjét az ELTE-n. Hallgatók nemzedékeit oktatta holland nyelvre, kultúrára, történelemre, de elsősorban nyelvészetre, a leíró nyelvtantól a középkori szövegolvasásig. Későbbi kollégái és a jelenlegi három magyarországi holland tanszék oktatói javarészt az ő tanítványaiból kerültek ki. Szakmai pályafutásának különleges ívéről az tanúskodik, hogy nyugdíjba vonulásakor az általa felépített tanszéket első csoportjának egyik tanítványa vezette, miközben utolsó csoportjának egyik hallgatója éppen új oktatóként csatlakozott a tanszékhez. 2011-től volt az MTA tagja.

Élete végéig aktívan munkálkodott, részben soproni gyökereihez visszatérve. Nekifogott édesapja terjedelmes hagyatékának, kéziratainak rendezéséhez. Támogatta adománnyal a Soproni Szemle kiadását, 2014-15. folyamán a szerkesztőség munkáját segítve aktívan részt vett a folyóirat cikkeinek nyelvi-stilisztikai ellenőrzésében. Évente többször megfordult Sopronban, Halottak napja előtt mindenképpen. Meglátogatta itt élő rokonait, barátait, gondozta a családi sírhelyeket: több éves kitartó munkával próbálta elérni, hogy azok – egyik a régi, másik az új Szent Mihály temetőben – műemléki védelmet kapjanak. Sajnos, fáradozását nem koronázta siker. 2018. február 15-én hunyt el váratlanul.

Források:

Mollay Erzsébet: Mollay Károly keze nyoma. Írásos és rajzos szemelvények Édesapám hagyatékából. In: Tanulmányok Mollay Károly születésének 100. évfordulójára. Soproni Szemle 67. évf. 4. szám. 2013.

Nagy Roland – Turbuly Éva: In memoriam Mollay Erzsébet (1949. október 31. – 2018. február 15.) In: Soproni Szemle, 72. évf. 2. szám. 2018.

Idézetek forrása: Mollay Károly: Anyanyelvi önéletrajzom. In: Hérics Lajosné (szerk.) Anyanyelvünk vonzásában. Nyelvtudósok, nyelvészek és nyelvművelők Győr–Moson–Sopron megyében. Győr, 1997.

szivk.hu

mek.oszk.hu

Borítókép forrása: hu.wikipedia.org