Eszterháza 20. század eleji újjáélesztője, Cziráky Margit grófnő utolsó kívánságának megfelelően készült a sajátos hangulatú nyughely és parkosított környezete, amelyet egy mesterséges dombon alakítottak ki a kastélytól északra, a Hanság területén. A domb tetején rózsalugas védi a hercegi család sírját. A sírdombot 2008-ban védett nemzeti sírkertté nyilvánították.

Eszterháza pompázatos és varázslatos tündérvilágának kialakítója, Esterházy „Fényes” Miklós 1790-es halála után több mint száz évnek kellett eltelnie, hogy a kastély ismét a hercegi család otthonaként szolgáljon. Esterházy IV. Miklós feleségével, gróf Cziráky Margittal 1898-ban költözött a kastélyba, és ezzel - ugyan rövid időre -, de beköszönthetett Eszterháza második fénykora. A sors azonban 1910-ben - alig 36 évesen - elragadta az élők sorából Cziráky Margitot. A grófnő kívánsága az volt, hogy a kismartoni családi kripta helyett Eszterházán temessék el egy olyan helyen, ahonnan látni a Hanságot és a Fertő-vidékét. A környéken ma is legendák keringenek szépségéről, kedvességéről, életszeretetéről és jóságáról, amellyel az elesetteket támogatta.