A Storno család svájci gyökerekkel rendelkezik, majd később Bajorországban telepedtek le, idősebb Storno Ferenc mégis Kismartonban született. Fiatalon kitanulta a kéményseprő mesterséget, de rajz tehetsége mindig is szembeötlő volt, művészi pályára készült. Édesapja halála után azonban családja elszegényedett, a megélhetés érdekében vándor kéményseprőként kereste kenyerét.

Egy anekdota szerint 1945-ben Pozsonyba indult, ám nem tudta, merre kell menni, ezért útközben megkérdezett egy asszonyt. A nő azonban nagyothallott: Pressburg, azaz Pozsony helyett Ödenburgot, magyarul Sopront értett, így városunk irányába kalauzolta a fiatalembert.

Storno Ferenc, ha már itt volt munkát keresett, és hamar talált is. Letelepedését követően Steinacker Károly rajztanárnál kezdett művészeti tanulmányokat folytatni. Tehetségének és igyekezetének köszönhetően befolyásos pártfogókra talált, akik a bécsi művészeti elit berkeibe is bevezették.

Művészrestaurátorként tett szert nagy elismertségre. Kapcsolatba került a bécsi és a magyar műemlékvédelem legjelesebb képviselőivel, például Rómer Flórissal is. „Stilisztikus rajzolóként” szinte az egész országot bejárta. A műemlékfelmérő utazások során készített rajzai a mai napig is forrásértékkel bírnak az építészek számára.

Gyakorlati tudása, stílusismerete és gazdag képzelete elismertté tette: sorra kapott műemlék felújítási munkákat. Sokat dolgozott egyházi megrendelésre, például a pannonhalmi bencés apátság 1868-1872-es, részleges felújítása is a nevéhez köthető, továbbá az 1860-as években az ő tervei alapján történt a soproni Szent Mihály plébániatemplom nagyszabású, regotizáló restaurálása is.

A korabeli jómódú műkedvelők gyűjtői magatartására még jellemző volt, hogy a ritkaságot, a kuriozitást és a régiségértéket együttesen figyelembe véve, heterogén gyűjteményt hoztak létre. Storno Ferenc ugyanakkor rendelkezett olyan — korában haladónak számító — műemlékvédelmi, történelmi szemlélettel, mely alapján tudatosan is gyűjtötte a kidobásra, megsemmisítésre szánt emlékeket, tárgyakat. Felismerte, hogy nemcsak a művészi és a régiségértéket kell figyelembe venni, hanem minden olyan emléket, dokumentumot is meg kell őrizni, ami a történelmi múlt feltárását, megértését elősegítheti. 

Ennek a szemléletnek is köszönhető a Soproni Múzeum Storno – gyűjteménye. Az állandó tárlat a Fő téren egy gyönyörű barokk sarokházban található, melyet a Festetich családtól vásárolt meg Storno Ferenc 1872-ben. Az épületet a Storno család 1875-1984-ig lakásként használta.

A régiségekkel és a családtagok alkotásaival berendezett enteriőrök képet adnak a múlt század végének lakáskultúrájáról. A terek kifestésében és kialakításában követték az akkori divatot, a német reneszánsz ízlésvilágát kívánták a modern igényekhez alakítani. A hangulati elemek mellett a tárgyak elrendezésében, a lakóterek zsúfoltságában is a korszak berendezési szokásaihoz igazodtak.