Április haváról úgy tartjuk, hogy szeszélyes. Kiszámíthatatlanul váltják egymást a hideg és a meleg napok, időnként váratlan záporok zúdulnak a nyakunkba. Nem csoda, hogy a májust sokkal jobban kedveljük. Ez a hónap gyakorlatilag már a nyár előszobája, kellemes, enyhe az idő. A gazdák azonban az évszázadok során megfigyelték, hogy a hónap dereka táján gyakran visszatér a hideg idő, hajnalra megdermednek a fák, reszketnek a virágok. Mivel számítottak arra, hogy ilyenkor lecsökken a hőmérséklet, csakis olyan növényeket ültettek el, amelyeknek nem árt a hideg. Az uborkát, a paradicsomot és a babot csakis a fagyosszentek „távozása” után ültették ki a termőföldbe.
Tudományos magyarázat is van erre a jelenségre: május elején gyakori, hogy sarkvidéki hideg légtömegek törnek be a Kárpát-medencébe. Ezt megerősítették az idők folyamán jeles tudósok is, például Hegyfoky Kabos túrkevei pap, aki hazánk egyik legelső meteorológiai szakértője volt. Számos cikke jelent meg a Természettudományi Közlönyben. Magyar és német nyelven írt értekezést „A május havi meteorológiai viszonyok Magyarországon” címmel. Megfigyelései megerősítették a népi észrevételeket.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden évben ténylegesen fagyosszentekkor érkeznének a fagyos napok. Az is előfordulhat, hogy éppen ezek a hónap legmelegebb napjai, vagy éppen előtte, illetve utána köszöntenek be erős lehűlések. Éppen ezért nem szabad pontosan a nevezetes napokhoz ragaszkodni, már csak azért sem, mert ez a hiedelem is nagyon régi keletű, valószínűleg még a naptárreform előtt keletkezett. A hiedelem helytállóbb lesz, ha figyelembe vesszük az 1582-es naptárreformot. Ekkor tértek át a ma is érvényes Gergely-naptárra: a korábbi, még Julius Caesartól származó naptár pontatlansága miatt felgyülemlett 10 nap hibát azzal küszöbölték ki, hogy 1582. október 4-e után másnap október 15-ét írtak. Ettől kezdve tehát 10 nappal eltolódtak a dátumok a régi naptárhoz képest. A fagyosszentek időjárási szabályai viszont - Pongráchoz, Szerváchoz, Bonifáchoz kötődve - május 12-14. maradtak ezután is.

De ki is volt valójában Pongrác, Szervác és Bonifác?

Pongrác nevét a „mindenható erőt” jelentő Pankratész elnevezésre lehet visszavezetni. Pongrác a 3. században született. Rómában maga a pápa keresztelte meg. Diocletianus császár kegyetlenül üldözte a keresztényeket, ezért megparancsolta, hogy az akkor 15 éves fiút végezzék ki. A Szervác név a latin Servatiusból származik, jelentése: a „megmentett”. Tongerni Szervác valószínűleg Örményországban született. A hívők évszázadokon át az ő segítségét kérték lábfájás, reuma, a termést dézsmáló patkányok és fagykárok esetén. Alighanem ez utóbbi miatt került be a népi világ fagyosszentjei közé.
A bátor vértanú tiszteletét Szent Bonifác terjesztette el Európában. Az angol származású hittérítő a 8. században lett a germán népek apostola: bejárta a majdani Németország területét és sok embert térített Krisztus hitére. Bátorságát mutatja, hogy Geismar mellett kivágta a pogány isteneknek szentelt tölgyfát, és abból épített kápolnát Szent Péternek. 755-ben pogányok támadták meg és társaival együtt lemészárolták. Németországban ma is nagyon népszerű. 
A fagyosszenteket nem csak nálunk tisztelik. Németországban Eisheligen, Eismänner vagy Gestrenge Herren a nevük. Az angolok Ice Saintsnek, a lengyelek Zimni Ogrodnicynek, a svédek pedig Jännattnek, vagy Ismännek hívják őket.

Magyar elődeink úgy hitték, hogy a három fagyosszent nem véletlenül bánik ilyen komiszul az emberekkel. A néprajztudósok az észak-bácskai Topolyán gyűjtötték a következő hiedelmeket: Pongrác nagyon fázott és hiába vett jó meleg subát magára, a tűző napsütés dacára is megfagyott. Szerváccal a szomjúság végzett. Ez azért lehetett különösen rossz számára, mert halálakor éppen a Tiszán hajózott. Bonifácnak a szúnyogokkal gyűlt meg a baja, a kellemetlen vérszívók halálra csipkedték. A fagyosszentek kínos haláluk miatt az emberekre haragudtak meg. Fagyot ráznak, letarolják a veteményt, megdermesztik a földet, sok fájdalmat okozva ezzel. Egyes vidékeken viszont úgy vélik, e szentek jóságosak is tudnak lenni: ha kisüt a nap, bő termést hoznak a szőlősgazdáknak.

A jeles napok valójában kiváló alkalmat jelentettek arra, hogy megjósolják a következő időszak időjárását. Ha a fagyosszentek idején erősen lecsökkent a hőmérséklet, akkor a vidéki emberek pontosan tudták, csapnivaló termés várható és nehéz idők jönnek. Felnézve az égre viszont a borterméssel kapcsolatban vonhattak le fontos következtetéseket. Ha kéken ragyogott az égbolt, biztosra vették, jól terem a szőlő és kiváló minőségű bor készülhet.

A népi megfigyelések jövendölések, mondókák, népi bölcsességek formájában is fennmaradtak:
"Sok bort hoz a három ác, Pongrác, Szervác, Bonifác, ha felhőt egyiken se látsz!"
"Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz!"
"Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyos szentök, hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtök!"
De nemcsak Pongrác, Szervác és Bonifác május fagyosszentjei. Egyes helyeken a népi megfigyelés május 15-ét, Zsófiát is a veszélyes napok közé sorolja: "Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász!" Zsófia az egyedüli női fagyosszent, ő is hozhat hideget, gyakran többet is, mint három férfi társa. A néphit szerint ezen a napon kell vetni a kendert, hogy a szára majd olyan hosszú legyen, mint a szent haja. Végül van még egy fagyosszent május végén is: Orbán, a szőlő védőszentje, akinek az ünnepe május 25-én van és nevéhez szintén sok népi bölcsesség kötődik: "Ha Orbán nevet, a szőlő sír."

Felhasználták ezt a napot termésbecslésre is, mert "ha Orbán napja szép, úgy bő lesz az esztendő".

24-én éjjel a szőlősgazdák tüzet raktak a szőlőben, és a szenthez imádkoztak, hogy a fagy ne vigye el a termést. Ha Orbán meleget hozott, szobrát virággal díszítették, megkoszorúzták, még borral is megöntözték, de ha a fagy elvitte a termést, kövekkel dobálták meg. A szőlőtermesztő vidékeken szokás volt ezt a napot a szőlőhegyen tánccal, mulatozással tölteni.

Források:

hegylakomagazin.hu

csaladinet.hu

korkep.sk

kukkonia.sk

Borítókép: Sopron Média