II. András szervezte meg az V. Keresztes hadjáratot a Szent Föld felszabadítására. 10.000 magyar vitézzel érkezik meg 1217. októberében a szíriai Akkon kikötővárosába. A többi 6 Nyugat-Európából indult keresztes hadjárattal ellentétben András serege nem rabol, nem fosztogat, és nem gyilkol - sőt a hadjáratot félbeszakítja, mert az ellenség soraiban a magyarság rokon népeit ismeri fel (türk, kurd, jezidi-jász). Az uralkodó úgy döntött, hogy újjá építteti az ősi szíriai várakat, így Árpád várát is, ami a mai Aleppó. Ezt követően már az összes magyar király joggal viseli a Jeruzsálem királya címet, amit elismert a pápa, a német császár, az angol és a francia király, a burgundok, flamandok, normannok, de a Szentföldön uralkodó lovagrendek is. 

II. András ábrázolása a Thuróczi-krónikában

II. András a kor legnagyobb diplomáciai sikerét érte el azzal, hogy megköti a Jeruzsálemi békét. Ez nem más, mint vallás béke, amelyben szavatolják, hogy a keresztények és a mohamedánok egyaránt szabadon látogathatják a Szent Föld Szent helyeit, sértetlenséget biztosítva minden vallásfelekezet hívőinek. Cserébe II. András vállalta a pápa meggyőzését, hogy ne legyen több keresztes hadjárat. II. András, mint Jézus Krisztus Apostola fegyver nélkül győzedelmeskedett, ám Európában nem fogadták hálás szívvel - sőt a pápa a keresztes hadjárat félbeszakításáért kiátkozta, és felrúgva a békét, megindították a VI. keresztes hadjáratot. 

Borítókép: Szent Sír-templom, sokak hite szerint Jézus megfeszítésének helyén épült; Forrás: Wikipédia