Eddig a természetes gyeptársulások, erdők illetve erdőszegélyek, barlangok élőhelyeit használó emlősök - sün, ürge, denevér, mogyorós pele, földikutya és hiúz - viselhették e kitüntető címet. Most először kerül reflektorfénybe egy vízhez kötött életmódú ragadozó és vele a vizes élőhelyek védelme. Talán nem köztudott, de ez a kisragadozó vízhez kötődő életmódja ellenére életének jelentős részét a szárazföldön tölti. Bundája tömött, zsíros ugyan, de sok időt kell fordítania annak tisztán és szárazon tartására, mivel vízben csak az védi a hidegtől. A Kárpát-medencében élő vidrák elsősorban éjjel aktívak, zsákmányszerző és területellenőrző napi útjuk során akár 8-10 km-t is megtehetnek, míg nappal vackukon pihennek. Mint a menyétféle ragadozók általában, a vidra is saját vadászterületet tart fenn, ahol a hímek territóriuma több nőstény vidráéval is átfedhet, de a kölyköt nevelő anyaállatok nem fedik egymásét. 

A vidrák fészke természetes hasadékban, maga ásta üregben, vízparti fák gyökerei között, vagy nádasban található.  Magyarországon szinte minden olyan víztest környékén megtalálják életfeltételeiket, amelyek az általuk elérhető, elsősorban kisebb testű halakkal, vízi gerinctelenekkel benépesültek és ahol a számukra alkalmas búvó- és szaporodóhelyek is rendelkezésére állnak. Legjelentősebb élőhelyei a természetes tavak, a halastórendszerek és nagyobb patakok, folyók, árterek, mert ezekben egész éven keresztül a táplálék biztosított. Ezeket az általuk elfoglalt élőhelyeket gyakran háborítatlan nádasok, cserjésedett területek, vízparti galériaerdők övezik. Mint a legtöbb ragadozó, ők is szeretnek „játszani”, gyakran a hasukon csúszdáznak le a hóban, vagy a sárban a vízfelszínig. Ezeknek a vidracsúszdáknak a nyomai is arra utalnak, hogy vízi ragadozó kisemlősünk a terület faunáját gazdagítja. Európában a vidra állománya és elterjedési területe a folyószennyezések, az illegális vadászat és az élőhelyvesztés hatására az 1960-as évektől jelentősen visszaesett. Sikerként könyvelhető el, hogy az élőhelyeik és a faj speciális védelmének eredményeképp az 1990-es évek végétől egyre több országban ismét gyarapszik állománya, hazánkban is stabil populációkat alkot. Ennek részben az is az oka, hogy a hazai vizek kevésbé szennyezettek, továbbá a nagy kiterjedésű halastórendszerek kedvezőek a vidra számára (ahol elsősorban a legyengült, kisebb testű, gazdaságilag értéktelen halakat fogyasztja). Azonban éppen ez az élőhelyhez való kötődés teszi a vidrát stabil állománya ellenére sérülékeny fajjá. Egyes nehézfémek - ólom, kadmium, higany - akkumulációja a keleti országrész folyói közelében elütött vidrákban magasabb, mint az ország más területein. A közúti forgalom növekedésével pedig egyre több, általában fiatal, tapasztalatlan vidra végzi a kerekek alatt.  A vidra 1974 óta védett, 1982 óta pedig fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv II. és IV. mellékletén is, ami azt jelenti a faj megőrzése uniós szinten is prioritás.

Borítókép: MTI/Varga György