Eperjes Károly rendező a főpróbahéten arról beszélt, hogy fontos olyan alapokra helyezni a társulati munkát, amelyre építhet a színész és a néző egyaránt. Ez a darab ilyen, alkalmas erre. Molière-i mélységben ábrázolja a felkapaszkodott, meggazdagodott Schneider família úrhatnám polgárságát – őket Jourdainékhez hasonlítja – miközben bekerül a családba Hippolyt, azaz Tartuffe. Így a zenés szórakoztatás mellett meg lehet mutatni ennek a darabnak is az aktuális, érvényes értékeit, örök érvényű üzeneteit.

A címszerepet Savanyu Gergely játssza, aki egész próbafolyamat arra törekedett, hogy a történet szálainak mozgatása mellett beépítse a figurába Tartuffe-t, s ebben Eperjes Károlytól sok segítséget kapott.

- Megfelelési kényszer jellemzi ezt a kissé képmutató, álszenteskedő figurát, akiből találhatunk többet is a világirodalomban, egyik legismertebb megjelenítése például a Tartuffe. Hatalmas kihívás számomra, hogy a magyar színház- és filmművészet egy ilyen ikonikus szerepét kell megformálnom. Arra törekszem, hogy magamon átszűrve mutassam meg, milyen is ő, aki gyakorlatilag az egész mű szálait mozgatja

Reviczky Gábor, aki Schneider Mátyást alakítja az előadásban, kifejtette: olyan parádés dialógusokkal telített tökéletes remekművet írtak Nóti Károlyék, hogy, ha nem lennének bennük a népszerűvé vált dalok, akkor is ragyogóan állna az egész a saját lábán. Nem akarja Kabos Gyulát utánozni – fel sem merült benne – inkább szeretné megmutatni a játékával, miként látja ezt a figurát és a közönségre bízza mindennek a megítélését.

A Schneidernét megformáló Horváth Zsuzsa elmondta: darab a humor mellett hordozza magában azokat a drámai mélységeket, sorsokat, amelyek viszik a színészt, hogy igaz mondatokat igazul mondjanak és játszanak el a színpadon. Szerepe szerint neki kell irányítania férjet, meghoznia azokat a döntéseket, amelyekkel előrébb jutnak, és ki tudják házasítani a lányukat. Úgy érzi, a kiemelkedés érdekében ez elfogadható lenne ma is, hiszen mindenki törekszik arra, hogy jobban, boldogabban éljen.

Horányi László Makáts főtanácsos bőrébe bújik az előadásban. Ő arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon aktuális a mű és az általa megformált karakter.  Ma is elég sűrűn találkozunk ilyen emberekkel a közéletben, akik mindenről beszélnek, csak a lényegről nem. A színművész szerint a Hyppolit, a lakájban benne rejlik a ma világa. A külsőségekben, felszínességben rejlő gondolkodás, a sznobizmus, a tudatlanságra épülő pozícióhajszolás, amely a megfelelési kényszer miatt előbb-utóbb, mint a lufi, kipukkanhat, mert természetellenes.

A Tóbiást alakító Papp Attila hangsúlyozta, hálás, kedves ziccerszerepet kapott, amelynek épp az a nehézsége, hogy vékony pengeélen kell táncolnia a karakter megteremtésében, életre keltésében.

- Schneiderék két szolgálója Tóbiás és Julcsa. Szerelmesek, úton-útfélen egymást húzzák. Hippolyt megjelenése a házban azért is okoz felbolydulást az életükben, mert a változás mellett kialakul egyfajta alá-fölé rendeltségi viszony, amely közben azt érezhetik, annyira nem is fontos a helyük, a munkájuk, mint eddig. Ráadásul még a férfiúi féltékenység is felüti a fejét, ám a végén azért minden a helyére kerül - tette hozzá Papp Attila.

Az előadásban a Kaposvári Egyetem művészeti karának hallgatói láthatók: Terkát Maizác Stefánia, Nagy Andrást Mucsi Kristóf, Makáts Csabát Habodász István, Mimit Török Sára, Julcsát pedig kettős szereposztásban Kádas Petra és Sziládi Hajna alakítja.

A szerepeikről pedig így vallanak:

Mucsi Kristóf: A tiszta, igaz szerelmet eljátszani, megmutatni a színpadon soha nem könnyű. Törekszem arra, hogy hitelesen tudjam a grófból lett sofőr sorsát ábrázolni. Ez a figura hozza be a darabba azokat az érzelmeket, amelyekkel minden fiatal találkozik, közben pedig azért látja, egy felkapaszkodott család mennyire nem találja a helyét egy magasabb szintű társadalmi körben.

Maizách Stefánia: Jó lenne, ha a közönség egy cserfes fiatal lányt látna viszont a színpadon, aki érzi, tudja, mi a szülei fő motivációja a meggazdagodásuk után ebben a történetben. Ő mindent lát és tud közben pedig keresi a boldogságát, útját. Még egy kicsit kutatom a lelkemben, magamban, milyen igazán szerelmesnek lenni a színpadon, azt eljátszani hitelesen.

Kádas Petra: Igazi tenyeres-talpas szolgálólányt alakítok, aki hű a gazdáihoz, szereti Tóbiást, de tetszik neki az is, hogy felkeltette Hippolyt érdeklődését. Fontos a humor ebben a szerepben is, kicsit lehetek sok a komikusi ábrázolásban, de meg kell találni az egyensúlyt, azt, hogy az egész ne váljon öncélú vicceskedéssé.

Sziládi Hajna: - Akad egy időszak, amikor úgy tűnik, ő is bekerül Hippolyt bűvkörébe, de végül hű marad Tóbiáshoz és a családhoz. Hálás, szerethető karaktert formálhatok meg, egy falusi cselédlányt, aki egyszerű ugyan, de nem buta, talpra esett, feltalálja magát a fővárosban is. Őrzi magával hozott személyes bölcsességét, vagányságát, életszeretetét.


Habodász István: Egy piperkőc kakast játszom. Feljebb beszél a normál hangszínénél, beképzelt alak. Érdekből szeretne házasodni, a családi elvárás szerint. Teljesen idegen a lelkivilágomtól az ilyen személyiség - ez kihívás számomra. Jó kipróbálni így is magamat a színpadon, még nem játszottam énekes-táncos szerepet.

Török Sára:- Jó, ha megmarad a különbség a valódi művész és a mai divatos sztár vagy celeb között, s látjuk, mi ennek az ára. Ez a karakter a színpadot, a karriert akarja mindenki által, és ehhez felkapaszkodási lehetőséget keres. Nem a tehetségében, hanem a kapcsolatokban bízik. Hamis utakra vivő mecenatúra ez.

Az előadás zenei vezetője, karmestere Oberfrank Péter, a díszlettervező Mira János, a jelmeztervező Rátkai Erzsébet, a koreográfus Demcsák Ottó. A bemutató október 7-én lesz.

HIPPOLYT, A LAKÁJ

Zágon István színdarabját és Nóti Károly film forgatókönyvét

zenés színpadra alkalmazta: Vajda Katalin és Vajda Anikó

a betétdalok zenéjét szerezte: Eisemann Mihály, DeFries Károly, Márkus Alfréd

a betétdalok szövegét írták: Harmath Imre, Füredi Imre, Kellér Dezső, Mihály István, Szécsén Mihály, Szilágyi László és Zágon István