A szentmise előtt szívmelengető gondolatokból font köszönetmondásokkal búcsúztak hívei, és a hivatását segítő társai Henczel Szabolcs atyától. – Sok hallgatóban te indítottad el Krisztus keresését, amely azért különleges, mert egy egyetem számára éppen olyan fontos a lelkiség, mint a tudományosság – így köszönt el a Soproni Egyetem lelkészétől Dr. Faragó Sándor, az intézmény volt rektora.

A köszönetnyilvánítások során elhangzott, hogy Henczel Szabolcs minden beszédében egy szó biztosan elhangzik: a szív. Az atya ehhez hűen, a soproni hívekért tartott búcsúmiséjét is a következő mondattal kezdte: „nyissátok ki szíveteket!” – Egy pap számára nincs nagyobb öröm, mintha zsúfoltig telt templomban hirdetheti Isten igéjét – reagált Henczel Szabolcs arra, hogy nagy tömeg jelent meg a Szentmisén, sokan be sem tudtak lépni a templom épületébe.

A szentmise keretében Sopron Megyei Jogú Város is kifejezte köszönetét a plébánosnak. Dr. Simon István alpolgármester átadta Henczel Szabolcsnak a Sopronért emlékérmet, amelyet a közgyűlés a város közösségi életében végzett kiemelkedő munkájáért ítélte oda a plébánosnak. – Köszönjük az áldozatos munkásságodat, gratulálunk az eredményeidért – mondta az atyának Dr. Simon István az elismerés átadása közben. – Övezd fel magad a szeretetünkkel, és ha a jövőben belépsz Sopronba, emlékezz, barátok közé jössz – fűzte hozzá az alpolgármester.

- Szeretném, hogy ezt az érmét temessék a Szent György dómtemplom lépcsőjébe – hangsúlyozta Henczel Szabolcs. – Így bárki átléphet felette, és gondolatokat alkothat vele kapcsolatban – tette hozzá. A plébános számára leírhatatlan élmény volt a Leghűségesebb Városban szolgálni az Urat. – 16 évet töltöttem Sopronba, így a papi életemnek ez a város jelenti a savát-borsát – osztotta meg velünk az atya.

–Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ide vezérelt 2002-ben, és itt végigjárhattam a papi élet különféle útjait, így széles tapasztalatot szerezhettem a lelkipásztorkodásból. Azt hiszem, hogy a Jóisten most egy olyan helyre küld engem, amire gyerekkorom óta vártam, hogy falusi plébános lehessek. Ám azt hiszem, hogy azon érzés mögött, hogy új helyre megyek, azért ott van egy kis veszteségérzet is – mondta az atya, aki hozzáfűzte: nem veszítette el lelkesedését, a reményt és a szeretet erejét, mert Sopronban ezek olyan erővel alapozódtak meg benne, amely megrendíthetetlen. 

– Lehet, hogy a Jóisten most arra az alapra akar építeni, amit Sopronban megkaptam – vélekedett Henczel Szabolcs. – Hálás vagyok a Teremtőnek a csodálatos hívekért, hálás vagyok azokért, akik nem voltak hívők, és a személyes találkozásaink, beszélgetéseink által Jézushoz közelebb vezethettem őket. Valamint, hálás vagyok azoknak is, akik tiszteletben tartották azt, hogy én pap vagyok, és lehet, hogy csak a Henczel Szabolcsként ismertek meg engem Sopronban, és ebből a tiszteletükből kaphattam, és én is adhattam nekik tiszteletet – mondta a plébános, aki hangsúlyozta: mindig felnéz Sopronra. – Nem csak azért, mert a múltban voltak értékes emberei, akik erős szívvel, bátorsággal kiálltak a haza, a magyarság mellett, és ezt hűségükkel megpecsételték. Ma itt Sopronban is vannak olyan emberek, akikre felnézhetünk, és mondhatom azt, hogy tudatlanul is, de szentként élnek. Hálás vagyok, hogy ezeket a fantasztikus embereket is szolgálhattam – zárta gondolatait a plébános. 

Henczel Szabolcs atya 16 évet töltött hivatása gyakorlása során Sopronban, ebből 7-et a Szent György templom híveinek pásztoraként. A plébános hivatását ezentúl Szany községben gyakorolja majd.