Ilyen nincs, és mégis van.

– magyarázta a veterán.

– A közelmúltban történt Kapuvárnál, és már a küldés is rendhagyó volt, mert a helyszínre érkező járőrök arról tájékoztatták a tevékenységirányítót, hogy a talpárokban álló kocsinak nem lett baja, a sofőrnek viszont igen. Épp tették a mentőautóba, amikor odaértem, de még mielőtt elvitték, annyit sikerült kiderítenem, hogy be volt kötve, amikor kiemelték. Az utastérben valóban semmi nem utalt arra, hogy bárminek is nekiütődött volna, mégis erős fájdalmakra panaszkodott. Az autóval nem ment neki semminek, és a nyomok alapján legfeljebb 30 km/h-val gurult a talpárokba, ami nem volt mély. A kocsijának tényleg nem lett semmi baja. Üzemképes volt, és egy karcolás nem sok, annyi sem látszott rajta. Lelassított, árokba hajtott, és közben megmagyarázhatatlan sérülést szenvedett. Ez volt az eddigi egyetlen eset, hogy a szemle jegyzőkönyvébe nem tudtam beírni, minek a következtében sérült meg a járművezető.

Apropó, rejtély!

- Vannak egyszerűbb esetek, amikor a jármű színe és típusa alapján a térfigyelő kamerák felvételeiből meg lehet állapítani a keresett kocsi rendszámát, de a legjobban azt szeretem, amikor valami hátramarad, és csak azon lehet elindulni. Egyszer például hét környékbeli, fehér Honda Jazz tulajdonosát, illetve üzembentartóját kerestem fel, mire megtaláltam azt az autót, amelyről hiányzott a jobb oldali visszapillantó. Az ugyanis leesett róla, amikor egy szabályosan parkoló személyautót meghúzott. Olyanra is emlékszem, hogy egy szemtanú megnézte és felírta magának a károkozás után elhajtó jármű hatósági jelzését, de rosszul emlékezett rá. Ott is típus és szín alapján kezdtem nyomozni, de persze a részlegesen helyes rendszám is segített. Szeretem az ilyen kihívásokat.

Puklér András az egykori Budapesti Rendészeti Szakközépiskola szombathelyi tagozatán kezdte meg a rendőrképzést, de mivel azt ’97 tavaszán bezárták, a fővárosban vált egyenruhássá. A Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály Forgalom-ellenőrzési Alosztályára szerelt fel, és négy évvel később lett baleseti helyszínelő.

– Mai napig hálával gondolok Mező Istvánra és dr. Benkő János alezredesre, akik mindent megtanítottak nekem, amit a fényképezésről, a rajzolásról és az írásos munkáról tudtak. Most is erre támaszkodom – mondta a törzszászlós, aki két évtizeden át szolgált Szombathelyen, illetve Vas megyében. – Halálos kimenetelű közúti balesetek körülményeit is vizsgáltam, de ezekből egyet sem szeretnék felidézni. Ezeket megtartom magamnak.