A művész olyan, mint egy tolmács. “A szerző és a közönség között közvetít egy olyan nyelven, amit ő jól ismer, és ahogy a tolmács is szabadon válogathat a különböző szinonimák, mondatformálási eszközök között… Mert végső soron a zenénk célja ez: valamit közölni, elmondani egy olyan univerzális nyelven, amit bárki megérthet, ez pedig a muzsika.” - vallja a június 1-ei fertőd-eszterházai kamarakoncert szólistája és ötletgazdája, a régi billentyűshangszer-specialista és karmester Tóth-Vajna Zsombor. S tőle e szavak hihetőek, hiszen a számtalan ösztöndíjjal és elismeréssel kitüntetett fiatal művész a világ számos pontján koncertezett és a legkülönbözőbb kultúrájú billentyűs mesterek növendéke volt a Magyar Dobozy Borbálától a legendás holland Ton Koopmanig, az angol Richard Egarrtől a japán Masaaki Suzukiig, vagy a német Christine Schornsheimtől az amerikai Malcolm Bilsonig.

               

Tóth-Vajna Zsombor

Koncertjükön megidézik a XVIII. százat végének női művészeit és szalonjait. E művekből és dalaiból megismerhetjük Haydn végtelen humorát és finom érzékét az egyes hölgyek portréjának, s a legkülönbözőbb érzések, lelki állapotok megalkotására.

“Nagy öröm számunkra – nyilatkozta Egresitsné Firtl Katalin, az Eszterháza Központ ügyvezető igazgatója –, hogy a legnagyobb szerepek és világ nagy operaházai – köztük a budapesti – után Sümegi Eszter nálunk énekel. Csodálatos, hogy még őt is rabul ejtik, inspirálják és számára is fontosak Haydn dalai és dramatikus énekes zenéje, amely most e zseni műhelyében, az Esterházy-kastély falai közt, a legautentikusabb helyen szólalhatnak meg.

                                     

Egresitsné Firtl Katalin, az Eszterháza Központ ügyvezető igazgatója

                              

Sümegi Eszter

Magyarországon, szerepkörében “Sümegi Eszter az énekesek énekese nem fogyó hanggal, biztos technikával itt a királynő, és tényleg, mondj nála jobbat, de nem lehet” – írta egy kritikusa. A Kossuth-díjas operaénekes, Kiváló és Érdemes művész szerint a művészet a legcsodálatosabb hivatás, hiszen ennek eszközeivel valamennyit visszaadhat a közönségnek a “föntről kapott” tehetségből, de mindehhez művészi alázatra is nagy szükség van –hozzátéve: ha valakiből miatta vált zenekedvelő, operaszerető ember, akkor már megérte csinálni.