A három kiállító egyesület közül a soproni klubnak volt a legnagyobb sikere. Nem csak azért, mert a gyerek és a felnőtt klubtagok ismerősek lehettek a soproniaknak, hanem azért is, mert az ő moduljaikon a környék nevezetességei és látnivalói is szerepeltek: a Fertő tó, a rákosi kemping, a vasfüggöny és a környékbeli kisebb állomások épületei. A jó megfigyelők a tereptárgyak és a sínek között humoros jeleneteket is észrevehettek –  a kíváncsi kertészfiú és a fekvőrendőr sokakat megmosolyogtatott. A soproni klub egy viszonylag fiatal csapat, akik persze szívesen várják az újabb érdeklődőket maguk köré: legyenek bár modellezők, vagy támogatók.

A Liszt teremben a legnagyobb asztalt a Szombathelyi Vasútmodellező és Vasútbarát Egyesülete állította ki. Szakmailag ők voltak a legszínvonalasabbak a kiállítás résztvevői közül. Különösen a tereptárgyak, a domborzat és az épületek kialakításában jeleskednek: az egyik kápolnánál esküvői jelenetet, a másik domb tetején egy kerékpárversenyt is beépítettek a sínek közé.

A Petőfi teremben kiállító tapolcaiak a „nagy öregek” közé sorolhatóak. Szinte mindegyikük nyugalmazott vasutas, így ők a szakma szeretetét, a valódi mozdonyfüst emlékeit építették be az asztaluk elemeibe.

A kiállítás vendégkönyvébe sok kedves bejegyzés íródott. Voltak látogatók Pozsonyból, Bécsből, Győrből, Csornáról, Zalaegerszegről és számos dunántúli városból és községből. Sőt, osztrák vasútmodellezők partnerséget is kezdeményeztek a soproniakkal, így a következő évi kiállításra újabb vendégek is érkezhetnek – mozdonyokkal és kocsikkal is. Néhány bejegyzés a vendégkönyvből, amely azt igazolja, ide gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érdemes eljönniük:

„ Nagyon tetszett, főleg apunak!”

„Örülünk, hogy itt lehettünk. Gratulálunk azoknak, akik ezt a csodás munkát elénk tárták!”

„Annyira királyok a mini emberek, meg a víz, meg a világító tök. Naaaaaaagyon tetszik!”

„Na de hogy még zakatoljon és füstöljön is!” Szuper!”