Neve feltehetően személynévből alakult ki, a hét magyar vezér egyikétől: Ond. Első írásos említése Vnd néven történt 1225-ben. A tatárjárás után horvátok települtek ide Zágráb környékéről. Az Osl és a Pok-nemzetségből leszármazott családok birtoka volt a középkorban, majd 1408-tól mezőváros.

Horvát lakosság újabb hullámban a 16. század viharai között, a török elől menekülve költözött ide. A környéken élő horvátokat gradistyei horvátoknak nevezik. A gradišæei nyelv egy horvát nyelvjárásból önállósult nyelvváltozat, amit a burgenlandi horvátok is beszélnek. Burgenland horvát neve Gradišæe, innen az elnevezés. A horvátok régi hazájukból magukkal hozták kultúrájukat is. A nyelv ápolói elsősorban a papok, később a tanítók voltak. A 17. században már voltak horvát nyelvű iskolák. Eleinte cirill betűket használtak, majd áttértek a latin betűkre. A hagyományok ápolásában az undiaknál központi helyet foglal el a népdal, a néptánc, a viselet megőrzése, és az ünnepekhez kötődő népszokások fenntartása.

Az 1670-es pestisveszélyre a temetőhöz vezető utcácska elején álló, horvát nyelvű felirattal ellátott képoszlop emlékeztet.

A 18. századra Und már népes település volt 600 lakossal. Mivel kicsi a község mezőgazdasági művelésre alkalmas területe, lakói inkább kereskedéssel és iparűzéssel foglalkoztak. A kereskedők, akiket furmanoknak neveztek, szekereikkel bejárták a vidéket. Ők látták el a környék kocsmáit gleichbergi és tarcsai savanyúvízzel egészen a II. világháborúig. Országos vásártartási jogot Und 1738-ban kapott. A vásárok messze földön híresek voltak, Ausztriából és Nyitráról is jártak ide vásározók. Évente négyszer volt állat- és kirakodó vásár. Híresek voltak az undi sertéskereskedők, akik a jószágot Boszniából sokszor lábon hajtották el a vásárokra. Gyümölcsöt: körtét, szilvát vásároltak Zalában, és adták el itt a környéken, cserébe helyben készült nyírfaseprűket vittek.

Az 1700-as években nagy tűzvész pusztította el a régi falut, ezután épült újra egyutcás, fésűs beépítésű településként a mai, dombos helyén. A tűzvész emlékére állították fel a Flórián-szobrot, s elrendelték, hogy emlékére minden este 10 órakor megszólaljanak a harangok és az emberek imádkozzanak.

A mai, Szent Márton tiszteletére avatott templom 1750-ben épült fel nemesen egyszerű barokk stílusban egy 1647-es püspöki vizitációban említett kis kőtemplom és a temető helyén. Az egyhajós, cseh boltozatos épületet négy szakasz alkotja falpillérekkel. A templomot 1865-ben szentéllyel toldották meg. Berendezése viszonylag újkeletű. Az orgona a locsmándi evangélikus templomból került ide. A plébánia épülete 1861-ben épült a Zichy-Meskó grófi család adományából, akiknek a 19. század közepétől a II. világháború végéig nagy birtoka volt Undon.

Az undiak ma is szeretettel ápolják szokásaikat és hagyományaikat.

Nagycsütörtökön Undon is megalakul a kereplők csapata, hiszen a hagyomány szerint a harangok ekkor Rómába mennek. Ilyenkor 6-10 fiú járja végig a falut hangosan kerepelve, és a misére hívó harangozás helyett horvátul kiáltják: „Mi škrebećemo k maši drugiput!” A szokást a horvát kereplés szó alapján skrebetálásnak nevezik. A gonoszűző zajkeltés nyomait is fel lehet fedezni e hagyományban.

A húsvéti ünnepkör csak Undra jellemző szokása a Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán a Jézus-keresés, Isten-keresés vagy Szentsír-keresés elnevezésű népi ájtatosság. A hívek – régebben csak az asszonyok, ma már férfiak is - hajnali 4 órakor a templomnál gyülekeztek, az alkalomhoz illő horvát nyelvű imádságokat mondva és énekelve vonultak végig a faluban és a határban található keresztekhez. A menet a temetőben ért véget, ahol hajnalig imádkoztak. Korábban a céhmester volt az egyedüli férfi, ő szedte össze a korhadt fakereszteket, amiket aztán elégettek. Horvát nyelven szól ma is az ima, és a temetőben gyújtott tűznél fejeződik be az Isten-keresés.

Húsvéthétfőn több családnál még ma is gyakorolják a tojásdobálást. A hímes tojásba pénzzel kell beletalálni. Egy vonal mögé rakják le a tojást. Sorba mindenki egyet dobhatott, ha sikerült beletalálnia, vihette a tojást és az előtte már eldobált, találatot nem nyert érméket.

A húsvéthoz kapcsolódó egyházi eredetű szokások még ma is horvátul zajlanak.

Az undi esküvő számos egyedi vonást tartalmaz. Érdekes a ma is előforduló dobolás: a lakodalomban este tíz óra után van az ideje. Egy ember fogja a dobot, amit folyamatosan üt az ének alatt. A Ternjice, ternjice című horvát dalt éneklik, majd a Fehér galamb száll a falu felett című magyar dal hangzik el. A dobolásért kalinkóval – ez egy 50-60 cm átmérőjű kerek kelt kalács – vagy mostanában süteménnyel és egy kanna borral kínálták meg a dobolókat, amit vödörben kaptak meg. Ezután három tánc idejére a lakodalomba maradnak, ezt nagyon szigorúan be is tartják. Ha megvolt a három tánc, illendően elköszönnek és elvonulnak.

A lakodalmakon az ifjú pár régebben báránykát kapott ajándékba, mely nem élő állat, hanem sütemény volt. Az alapja egyszerű vizes piskótából készült, melyet bárány formában sütöttek meg. Ezután tojásfehérjéből készült habbal díszítették. Miután megszáradt, még sokáig őrizhette az ifjú pár.

Az immár fél évszázada alakult undi tánccsoport, a tamburazenekar (a lantfélék családjába tartozó, hosszúnyakú, kis hasú dallamjátszó, pengetős hangszer. Hozzánk perzsa-török területről délszláv közvetítéssel jutott el) és a település vegyeskara mind fontos szerepet játszik a hagyományok őrzésében. A Veseli Gradiscanci Kultúrcsoport tagjai és Kritskovics Antal koreográfus rögzített és színpadra állított a lakodalomhoz kapcsolódó számos szokást, amelyek nagy része még ma is előkerül a menyegzők alkalmával. Házról házra járták az idősebb embereket, akik meséltek a régi lakodalmi szokásrendről. Az énekeket változatok nélkül rögzítették. A gyűjtőmunka végeredményeként megszületett az Undi lakodalmas című koreográfia.

Az undiak ételeik tekintetében is ragaszkodnak hagyományaikhoz, így a családi recepteskönyvekben máig őrzik a renovica elkészítési módját. A kockára vágott zsemlét megpirítják, majd tormát reszelnek rá és felöntik levessel. Főtt húsok mellé fogyasztják. Egy másik hagyományos étel a zsgánci vagy gánca: enyhén lepirított lisztet öntenek fel vízben főtt krumplival és a levével, majd az egészet felforrósított zsírral öntik fel, és fakanállal finoman addig veregetik, míg szétesik morzsákra. Hagyományosan télen hordós savanyú káposztával, nyáron kútba hűtött aludttejjel ették. Az elnevezés eredete visszavezethető a žgat horvát szóra, melynek jelentése: égetni.

Források:

alpokalja-fertotaj.hu

und.hu

kozterkep.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: ittvagyokotthon.hu