1829 márciusában a soproni templomi énekkar közreműködésével hangzott el Haydn Teremtés című oratóriuma egy hangversenyen. Ennek sikerén felbuzdulva Kurzweil Ferenc ösztönzésére megalakult a Soproni Zeneegyesület, főként a város templomi énekkarának tagjaiból. Az egyesület alapításával indult a soproni zeneoktatás története is, az ének- és zenekarának utánpótlásának céljával. Így városunk zeneiskolája a mai Magyarország területén az első ilyen intézményként jött létre.  

Kurzweil a tanodát 66 növendékkel indította. A második tanévben gyűjtés eredményeként hangszerekhez, kottákhoz, kottaállványokhoz jutott, így az ének mellett a hangszeres oktatás is elindult. Liszt Ferenc is érdeklődött az iskola iránt, 1840-ben hangversenyének jövedelméből szép összeget juttatott ide. Énektanítványból is akadt nevezetes: például Liebhardt Lujza, a bécsi opera kiváló Mozart-énekese, Angliában halt meg 1899-ben.

Az 1905–1906-os tanévben zongora-, ének-, fafúvó-, hegedű és rézfúvóosztály működött. Az iskola négy évig foglalkozott a növendékekkel, két évet szántak előkészítésére és csak a tehetségeket tanították tovább.

1929-ig a zeneiskola fenntartója a zeneegyesület volt. Az I. világháború visszaesése után Klebelsberg Kuno kultuszminiszter rendelete az iskola fennmaradását állami engedélyhez és diplomás szakember vezetéséhez kötötte. Ekkor az egyesület vezetése a fiatal hegedűművészt, Horváth Józsefet (1900–1979) bízta meg a zeneiskola vezetésével, aki már 1925-ös Sopronba érkezése óta tanított hegedűt, kamarazenét. Felesége, Dessewffy Izabella énekművésznő szintén oktatott az iskolában.

Horváth József 35 éves vezetése alatt a zeneiskola nagyhírű intézménnyé nőtte ki magát: az igazgató gyermekszeretetével, magas szintű zenei szaktudásával törekedett a növendéklétszám növelésére, a szakmai munka színvonalának emelésére, tehetséggondozó rendezvények meghonosítására. Vizsgahangversenyeiket a Kaszinó - ma Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ - egyleti helyiségében tartották.

A II. világháborúban a zeneiskola akkori épületét is bombatámadás érte, így sok kotta és hangszer megsemmisült. Mégis azon a napon, amikor a háború Európa-szerte megszűnt, 1945. május 13-án a Zeneegyesület kamaraegyüttese már hangversenyt adott, június 17-én pedig az egyesület vegyeskara népdalfeldolgozásokat mutatott be. Horváth József azonnal szervezni kezdte a zeneoktatást, az elpusztultak helyett új helyiségeket keresett a tanításhoz.

1949-ben sikerült megszereznie a Russ-villa épületét. A zeneiskolának 1950-ben 360 növendéke volt, ez a szám 1964-re 530-ra növekedett. A klasszikus zenei oktatás mellett 1996-tól 2006-ig néptánctagozat is működött az intézményben.

A villa állagának romlása miatt 2004-ben az iskola a Szélmalom utcai, eredetileg jezsuita konviktusnak épült, 2001-2003 felújított és modern szárnnyal bővített épületegyüttesbe költözött. A költözésig a gyarapodó létszámú intézmény a város öt általános iskolájában kényszerült termeket bérelni; az új helyen minden pedagógus saját teremben tud tanítani.

Említést érdemel a zeneiskolát befogadó nagyszabású történelmi épület, az egykori jezsuita nemesi konviktus története is: a 17. század derekán a külső városfal mellett, a Bécsi kapu közelében kis telkek felvásárlásával alakította ki területét a jezsuita rend, amely ez időben még nem tarthatott igényt belvárosi épületre. A telken 1661-ben megnyitott konviktus nemesi származású diákok bentlakásos kollégiuma volt, ahova az egész Dunántúl területéről vettek fel tanulókat. A Sopront szinte teljesen elpusztító 1676-os tűzvész után a rendnek módja nyílt arra, hogy elcserélje az épületet és áttegye székhelyét a belvárosba. Így 15 évvel építése után már üresen állt a nagy költséggel emelt, igényes épület, melyet ezután már csak gazdasági célokra használtak. Magtár, istálló, majd raktár volt. Ugyan kőkeretes ablakait befalazták, díszes későreneszánsz festett famennyezetét lemeszelték, de szerencsére az eredeti, masszív szerkezete szinte érintetlenül maradt, így vált alkalmassá felújítást követően a zeneiskola legnagyobb termeinek befogadására.

Horváth József iránt érzett tisztelete és elismerése jeléül a költözéskor a zeneiskola felvette egykori igazgatója nevét. Arcmását formázó domborművét leánya Horváth Marietta (később felvette édesanyja Dessewffy család nevét) készítette. Az alsó feliratos tábla Soltra E. Tamás soproni művész munkája, szövege: HORVÁTH JÓZSEF A soproni zenei élet kimagasló egyénisége (1900-1979)

A domborművet eredetileg a Liszt Ferenc Művelődési Központ első emeletén, a hangversenyterem két ajtaja között avatták fel, a Liszt Ferenc Zeneegyesület megalakulásának 160. évfordulója és a Zene Világnapja rendezvénysorozat alkalmából, onnan helyezték át a zeneiskola új épületének bejáratához.

1990 és 2010 között újabb legendás igazgatóval büszkélkedhetett a zeneiskola Horváth Rudolf személyében. Az ő érdeme, hogy 1974 óta háromévente, az Oktatási Hivatal által szervezett Országos Oboa- és Fagottverseny döntőjét az iskola rendezheti. Emlékére rendezi meg az iskola évente a Horváth Rudolf Regionális Fafúvós Fesztivált fuvola, oboa, klarinét, szaxofon és fagott hangszerek részvételével.

Sopronban a Zene Világnapjához kapcsolódó programok egyike volt 2010. október 2-án a zeneiskola udvarán John Lennon-szobor avatása a Beatles együttes zenészlegendája születésének 70. és halálának 30. évfordulója alkalmából. A vörösréz lemez domborítással készült alkotás ifj. Szlávics László budapesti szobrászművész felajánlása és az ország első John Lennon-szobra.

A zeneiskola 2019 óta regisztrált tehetségpontként működik. A képzés széles skálán történik: billentyűs, vonós, akkordikus és fúvós hangszereken lehet tanulni és magánének, zeneismeret, kamarazene oktatás is folyik. A nevelőtestület szinte minden tagja aktív művészeti tevékenységet is folytat. A leghosszabb ideig, 51 évig Ferencz Éva tanárnő tanított az iskolában, aki számos zongoraművészt adott a magyar zenei életnek.

A tanítványok éves vagy kétéves rendszerességgel megrendezett alkalmakon mutathatják be tudásukat, tehetségüket a nagyközönségnek: a HJAMI Kórusnapon minden zeneiskolás fellép, a szolfézs évfolyamok együtt énekelnek, a hangverseny végén pedig közel 600 zeneiskolás énekel együtt a közönséggel, a Horváth József Vonós Fesztiválon a hegedű, brácsa, gordonka szakos növendékek játszanak a névadó tiszteletére, az Adventi hangversenyen az együttesek lépnek fel. Emellett a tanítványok számos alkalommal színesítik iskolások, nyugdíjas otthonban élő idősek napjait muzsikájukkal.

Források:

Csatkai Endre: A soproni zenei művelődés történetének vázlata (Újabb adatokkal) A soproni Zeneiskola 140 éves fennállása alkalmából. In: Soproni Szemle, 23. évf. 3. szám. 1969.

ertektar.mzmsz.hu

epiteszforum.hu

kozterkep.hu

Borítókép forrása: Sopron Média