A városszépítés szándékának első jelei a város tisztaságával való törődésben nyilvánulnak meg. Régi számadások tanúsítják, hogy már 1404-ben hordatták a szemetet a Platzról (Fő tér), saraboltatták ott a sarat. 1427-től tisztíttatták a városkapu előtti teret, 1523-tól büntették azt, aki az ürüléket a háza elé öntötte. De tilos volt a szemetet az Ikva medrébe vagy a várárokba hányni. Már 1438-ban ledeszkáztatta a város az Előkapu előtti részt, 1529-ben pedig egyes utcákat oly módon köveztettek ki, hogy a háztulajdonos volt köteles a kövezőmestert fizetni, amikor az a háza előtt dolgozott.

Szokás egy 16. század elején történt esetet is emlegetni, mint a soproni városvédelem egyik első példáját. 1525-ben II. Lajos király megtiltotta a soproni polgároknak, hogy Móricz Pál kalmár házának megvételével és lebontásával a Fő teret megnagyobbítsák, mert a tér elég tágas és a ház lebontásával csak veszítene szépségéből. Az így fennmaradt, ma Patikaházként ismert Fő tér 2-es épületet napjainkban mint az ország első védett műemlék épületét szokás emlegetni.

A városszépítés máig élő formája a fásítás, a fák védelme. Első nyomai már 1697-ben felfedezhetők, amikor a tanács az út menti fák és ültetvények rongálóinak szigorú felelősségre vonásáról intézkedett, sőt a gyümölcsfák védelmére négy csőszt állított be. E rendelkezésekkel Sopron városa vagy száz évvel megelőzte II. József fásítási rendeletét.

A 18. század elején Dobner Nándor polgármesternek a város fásítása szívügye volt. Működése alatt kezdték beültetni a belvárost körülvevő várárok partját hársfákkal. Nagyon vigyáztak rájuk, rongálójuk, ha polgár volt, 12 császári aranyat fizetett, a nem polgár 40 botot kapott. Dobnernek volt ezen kívül is városszépítő intézkedése: ő távolíttatta el a Fő térről a kótert (fogda) és hozatta a tanáccsal a határozatot, amely szerint a külső utakat is fásítani kell.

Egy 1814-i tanácsülésen a városatyák megállapították, hogy a város kivilágítása, az utcák tisztán tartása hozzátartozik az egészséghez, a személy és tulajdon védelméhez, végső soron a város szépítéséhez. Megvalósításához intézmények és vezetők szükségesek. Ennek érdekében bizottságot hívtak életre. A szükséges pénzügyi fedezetül a szeszregálét, egy létesítendő kávéház jövedelmét, a belvárosi szemétkihordás bérleti díját és a polgárok hozzájárulását jelölték ki. Bár a tanács jegyzőkönyvében kifejezetten városszépítési szempontok nincsenek említve, de igen valószínű, hogy ebből fejlődött ki Wagner (Vághy) Ferenc polgármester javaslatára a „Szépítő Bizottmány”, amely a város szerveként évtizedeken át működött. Wagner rakatta ki 1830-ban a Várkerületnek a Müller Paulin (ma: Hátsókapu) utcától az Előkapuig terjedő részét faragott kockakövekkel. Ilyen kövezéssel akkoriban csak a nagyvárosok dicsekedhettek.

E hivatalos városszépítési intézmény mellett magán kezdeményezések is segítették Sopron szépülését.  A 19. század gazdag volt városszépítő soproniakban. Wagner (Vághy) Ferenc polgármester, a század derekán Braun Nándor szappangyáros, majd dr. Nelky József és dr. Hajnal Endre törekedtek a Városszépítő Egyesületnél jóval korábban létrejött Löverbizottság - tevékenységéről 1862-től van adat - segítségével a város környékét szépíteni. Velük nagyjából egy időben tevékenykedett Flandorffer Ignác, a Városszépítő Egyesület életre hívója s első elnöke, őt követte dr. Printz Ferenc városi tanácsnok, aki elnöki székét dr. Heimler Károlynak adta át. Ők hárman álltak az egyesület élén az 1864–1946 közötti években.

A 19. század elején a szervezett városszépítés gondolata a németországi városokban már nagy mértékben megvalósult. Feltételezhető, hogy Flandorffer Ignácot a „Szépítő Bizottmány” megalakításánál ezek, főképp a lipcsei szépítő egylet példája vezette. A Bach-korszak elnyomó bürokráciájában majdnem lehetetlenség volt bármiféle, még oly közérdekű egyesület létesítéséhez is engedélyt szerezni. Az 1864-ben Sopronban városszépítési céllal létrejött egyesülésnek ezért kellett az első években alapszabály nélkül, amolyan asztaltársaság formájában működnie.

A „Szépítő Bizottmány” intézte a Sétatér, Promenad - ma: Széchenyi tér - létesítését. Itt először 1827-ben a Domonkos templom előtti tavat „rövidítették meg” 50 lépéssel, majd 1845-ben be is temették. Területét szomorúfüzekkel és piramis alakú nyárfákkal ültették be.

Rendezték az Ógabona térnek az Újteleki és Hátulsó utcák közötti részét. Ez 1732 óta valóságos törmelékhalom volt, mert az evangélikus templom építésekor lerombolt várfalak köveit mind ide hordták. Átépítették az Ikva hídját is, mert azon addig magas íve miatt a súlyos szekerek nem közlekedhettek.

Működésük első tíz évében elültetettek 3761 fát, köztük 350 gyümölcsfát, 347 védőkorlátot emeltek és 35 hidat építettek. A külső területeken utakat, pihenőhelyeket, padokat létesítettek a lakosság önkéntes adományaiból. Ekkor ültették be két közkedvelt sétaút, a Felsőlövérekbe és Bánfalvára vezető utak mindkét oldalát fákkal, afféle akkoriban divatos allét létrehozva.

1869 májusában hagyták jóvá az egyesület alapszabályait, így hivatalosan is megalakulhatott. Ettől az időponttól kezdve viseli hivatalosan a Sopron Városi Szépítő Egylet elnevezést.

Fasort ültetett a győri vasúttól a Felsőlővérek felé vezető útszakaszon, lehordatták az új uszoda előtti dombot és oda is fákat ültetettek.

Munkájuk azonban nem mindig volt egyszerű és konfliktusmentes: a bécsi külvárosban lakóknak például a faültetés nem volt ínyére. Többször tiltakoztak a tanácsnál, attól féltek, hogy a befásított és bokrosított terület odavonzza a szerelmeskedő párokat. A vásártérül is szolgáló Várkerület fásítását az egyesület nem valósíthatta meg, a tanács nem járult hozzá. A fásítás ellen főképp a várkerületi boltosok tiltakoztak. Egy ékszerész attól félt, hogy a fákon rablók és betörők rejtőzhetnek el éjszakára, mások azért aggodalmaskodtak, hogy a felnövő fák eltakarják cégtáblájukat s a vevők nem találják meg üzletüket. Jópár esztendőbe telt, amíg a maradi gondolkodású emberek jobb belátásra jutottak.

A mai Széchenyi tér állapota már 1879-ben foglalkoztatta az egyesületet. Amikor 1881-ben a polgármester hivatalosan is felhívta a figyelmet a sétaterek létesítésének szükségességére, az egyesület elsősorban az elhanyagolt, poros Széchenyi tér rendezéséhez látott. Költséges munkának bizonyult, mert a parkosításhoz új termőföldet is kellett hozatni. A tér házainak tulajdonosai felismerték a parkosítás szükségességét: pénzzel és fuvarral is segítették a munkálatokat. A javított talajba gesztenye- és akácfákat ültettek, a szabad területekre füvet. Padokat is állítottak és a parkot az állatok ellen védelemül fakorláttal látták el.

A kisebb munkák közé tartozott a városháza körüli tér fásítása. A fő téri Szentháromság szobor köré bokrokat ültettek, a szobor és bokrok védelmére kerítést állítottak, az ültetvények gondozását a vármegyeház kapusára bízták.

Említést érdemel a Színház (ma: Petőfi) tér részleges helyreállítása és „ültetvényekkel való ellátása”, ami 588 forintba került, az egyesület évi bevételének egyharmadába. A város környékén végzett munkák közül a legfontosabb a Deákkúthoz vezető út rendbehozatala volt.

1889-ben kezdték meg az egyesület 19. század végi történetének másik nagyszabású belvárosi munkáját, a Deák téri park létesítését. Sopronnak a Lőverek felé való kiépítéséhez a GySEV vasút megépítése adott lendületet. Addig a város jóformán a Széchenyi térnél véget is ért. Az Erzsébet utca helyén néhány viskó között egyszerű dűlőút vezetett a szántókhoz. A házakat a város kisajátította és ott létesítette a győri indóházhoz (GySEV pályaudvar) vezető utat, amelyet persze a Rák-patak még kettévágott. A patak mentén volt a soproni fiatalság kedvelt találkahelye, a Szedres. Ez létezését Széchenyi István selyemhernyó tenyésztési akciójának köszönhette.

Az induláshoz 2500 fűtéglát, 120 kg fűmagot használtak fel és rengeteg farudat az ültetvények védőkorlátjához, mivel ekkoriban a marhákat erre terelték ki a városból. Gondoskodtak a park öntözéséről, még egy szökőkutat is emeltek. A parkosítás városszerte nagy tetszést aratott.

Források:

Szabó Jenő: A Soproni Városszépítő Egyesület története (1864–1946). In: Soproni szemle 37. évf. 1. szám. 1983.

150 éves a Soproni Városszépítő Egyesület. Szerkesztette: Tóth Imre. Sopron, 2019.

varosszepitok.sopron.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: e.numista.com