A Nagylózst hosszú időn keresztül birtokló gróf Viczay család őse, az Osl nemzetségből származó II. Beled 1277-ben birtokcsere révén lett a helység földesura. A Viczay család és az Osl nemzetség egy másik ága, a Loósy família 1355-ben a vasvári káptalan előtt felosztotta a családi birtokokat. Amikor 1437-ben Gáspár halálával kihalt a Loósy família, a család ezen ágának birtokai is a Viczayakra szálltak. A régi kastélyban lakó Viczayak 1645-ben magyar bárói rangot nyertek. Viczay János 1651-ben feleségül vette Héderváry Katalint, a Héderváry család utolsó sarját, ezzel a Viczayak a Dunántúl legjelentősebb birtokos családjává váltak.

Viczay Jób szerezte meg 1723-ban a magyar grófi címet családja számára. Az ő gyermekei 1772-ben osztották fel maguk között a birtokokat, ekkor a nagylózsi, hédervári és az iregi uradalmakat és kastélyokat Mihály gróf kapta meg. Az 1780-as években későbbi neves nyelvtudósunk, Révai Miklós volt a Viczay-gyerekek házitanítója, aki a következőt jegyezte le a lózsi kastélyról és kertjéről 1782-ben: “Olyan nyugalmas itt minden, mintegy a mennyországhoz hasonlít.”

Viczay Héder, a család utolsó férfi tagja 1836-ben örökölte meg a lózsi birtokot. A gróf reformpolitikusként az 1832-36-os országgyűlésen a főrendiházi ellenzék egyik vezetőjének számított, majd 1848-ban ő szervezte meg a Sopron vármegyei nemzetőrséget és lett a parancsnoka. A kiegyezés után Győr vármegye főispáni posztját töltötte be.

A Viczay család a 19. század elejétől kezdve fokozatosan eladósodott. Ennek tudatában a 62 esztendős gróf Viczay Héder 1869 őszén levelet intézett Solymosy Lászlóhoz, akit igen elismert mint embert és mint gazdálkodót is. Tudta róla, hogy van elég vagyona a birtok megvásárlásához és azt is, hogy értőn fogja kezelni szeretett kastélyát.

A német, hesseni eredetű Solymosy család eredeti neve Falk volt, az 1740-es években azonban már Győrben laktak. Falk László 1862-ben változtatta nevét Solymosyra. Esterházy herceg jószágkormányzójaként tevékenykedett, majd bérbe vette hitbizományi uradalmuk süttöri főbérnökségét. A kiváló mezőgazdasági szakembernek számító Solymosy a bérlettel jelentős vagyonra tett szert. Héder gróf a következő sorokat intézte hozzá:

“Kedves öcsém, mint tudod, a Viczay család utolsó tagja vagyok, s velem kihal a család. Törvényes örököseim már alig várják, hogy szeretett lózsi birtokomra kezüket rátegyék, s tán túl is adjanak rajta mielőbb. Ezt nehezen viselném el. Én ismerlek édes Öcsém, hogy egyszerű származású vagy, végtelen szorgalmas és hozzáértő jeles gazda, s tudom, hogy Te ki becsülöd a földet, szeretett birtokomat megbecsülöd s felvirágoztatod, s ezért jelen soraimmal felajánlom megvételre”.

A hagyomány szerint Solymosy már másnap vitte a birtok vételárát Viczayhoz, aki ezután hédervári kastélyában élt, egészen 1873-ban bekövetkezett haláláig. A feljegyzések szerint a birtok átadását megnehezítette, hogy Viczay régi tiszttartói, miután a szerződés hírét vették, több értéket is eltüntettek. Az új földbirtokos azonnal felújíttatta a gazdasági épületeket, istállózó állattenyésztésre tért át, renováltatta az 1720-as évektől működő téglaégetőt. Szarvasmarha tenyészete a megyében a legjobb volt. Szántóterületeinek védelmében azt is sikerült elérnie, hogy az új vasútvonalat és a cukorgyárat odébb építsék meg.

1880-ban Solymosy László az alapjáig lebontatta a régi kastélyt. Ekkor bizonyosodott be a feltevés, miszerint az idők folyamán állt korábbi kastély is ehelyütt. A bontás során eljutottak ennek egészen a középkori magjáig, miközben többszöri égésnyomokra bukkantak és többféle falazótéglát is találtak.

 Az alapok egy részének felhasználásával 1881-ben Solymosy felépíttette a ma is álló historizáló stílusú, számos neoreneszánsz formaelemet tartalmazó kastélyt. A munkálatokat Handler Nándor soproni építész vezette. A földszinten boltozatos helyiségeket emeltek, az emeleten magas, tágas termeket alakítottak ki. Az építőanyagok egy része és a parketta az Esterházy hercegi család Fertőszentmiklós határában álló lesvári “Mon bijou” kastélyából került ide, amely ekkoriban Solymosy bérletében volt.

A korabeli leírások tanúsága szerint az elkészült kastély előcsarnokában Rubens és Hamilton festményeinek jó minőségű másolatai függtek, a kastély gazdagon berendezett termei tele voltak műkincsekkel. Egy Pozsonyból származó, Szaturnuszt ábrázoló bronzszobrocska külön is említésre került, ezt a családi hagyomány Raphael Donner neves osztrák szobrásznak tulajdonította.

A kastélyt 3 hektáros ősfás park övezte és övezi ma is, főhomlokzata előtt szökőkút magasodik. A parkban jónéhány botanikai ritkaság található, és gazdag a madárvilága is. Így talán nem is meglepő, hogy a 20. század elején itt cseperedő utolsó Solymosy-generáció tagjai közül neves botanikus és ornitológus is került ki.

Solymosy László 1881-ben “loósi és egervári” előnevekkel magyar nemességet szerzett, majd 1895-ben magyar bárói rangot kapott. 1904-es halála után öt gyermeke közül Solymosy Ödön örökölte a nagylózsi birtokot és Egervár várkastélyát. Ödön fiatalkorában huszárőrnagy volt, majd 1901-ben országgyűlési képviselővé választották. Feljegyezték, hogy 1905-ös római látogatása idején X. Piusz pápa is fogadta. Ödön báró 1915-ös halála után idősebb fia, Solymosy Zsigmond botanikus örökölte Nagylózst és Egervárt. A család 1945-ben elhagyta az országot, Zsigmond később az Egyesült Államokban a louisianai egyetem botanika professzora lett. Öccse, László ornitológusként szerzett elismerést. A kastélyt a II. világháború végén kifosztották, a gazdag könyvtár is ekkor pusztult el. Az államosítás után szociális otthont alakítottak ki benne, a későbbiekben az intézmény számára új épületeket emeltek a parkban. A Solymosy család neogótikus kriptáját ravatalozóként használják.

Napjainkban is szociális otthon működik a kastélyban, melynek az itt élők és idelátogatók szerint „lelke van”. Főhomlokzata előtt megvan a szökőkút, és a parkban az egykori melléképületek közül áll az istálló és a kocsiszín átalakított formában. A lakók minden tavasszal visszavárják kedvencüket, a parkban gyakran sétálgató Rudi gólyát.

Források:

kastelylexikon.hu, dr. Virág Zsolt, 2011.

nagylozs.hu

hu.wikipedia.org

idosekoldala.hu

Borítókép: kastelylexikon.hu