Dr. Winkler Dániel gyermekkora óta csodálója volt Ennio Morricone munkásságának, az ő zenéjén nőtt fel. Felidézte, hogy idehaza nem volt egyszerű beszerezni a lemezeit, még akkor sem, amikor elkezdték újra kiadni a ’90-es években. Az újrakiadások során néhány esetben az eredeti felvételek, az úgynevezett mesterszalagok megsemmisültek, vagy eltűntek, ilyenkor a producerek a bakelitlemezekből dolgoztak. Ezeknek a CD-knek rendkívül rossz volt a minősége, hiszen a hangrestaurálás akkor még gyerekcipőben járt – mondta.

A közös munka végül úgy kezdődött, hogy Dr. Winkler Dániel akkoriban már régóta foglalkozott hangrestaurálással, ezért egy-két kiadvány zenéjét felújította és kísérőlevél társaságában elküldte a kiadónak Rómába. A válasz egy felkérés formájában érkezett nem sokkal később. Az első pár CD, amelyeken dolgoztak, nagylemezfelvételről készült restaurálások voltak, majd az EMI Music egyik producere, Claudio Fuiano segítségével Ennio Morricone olyan filmzenefelvételein is dolgozhatott, amelyek addig még kiadatlanok voltak.

A zeneszerzővel személyes kapcsolatba akkor került, amikor a bővített kiadású CD-ket készítették. „Morricone szigorú ember volt és nem mindig rajongott a bővített kiadásokért és ami extra zenét rá szerettünk volta tenni egyes albumokra, az bizony az ő szűrőjén is át kellett, hogy menjen” – fogalmazott, hozzátéve, hogy sok esetben ezek a meg nem jelent zeneszámok túl rövidek voltak. Ez kicsit hátráltatta a munkát, mert Morricone nem szerette a rövid felvételeket, amelyek egy filmben egy adott jelenetnél megfelelők voltak ugyan, de egy albumon nem úgy hangoznak. Ilyen esetekben olyan zenei szviteket állított össze több rövidebb zeneműből Dr. Winkler Dániel, amelyeket Morricone rendre elfogadott. Innentől zsinórban dolgozott ezeken a kiadványokon, mert amelyeket ő készített, azok a legtöbb esetben zöld utat kaptak Morriconétól. Számos ilyen kiadvány készült, amelyek Olaszországon kívül az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban, az Egyesült Királyságban, vagy Spanyolországban is megjelentek. Előfordult, hogy egy-egy tételnek Dr. Winkler Dániel adott címet, de az is, hogy az albumok borítójának készítésében is részt vett. 

Dr. Winkler Dániel azokra a munkáira a legbüszkébb, amikor a többsávos mesterszalagokból keverte újra a zeneművek hangját, mert az adott filmzenékből nem létezett semmilyen korábbi kiadvány vagy sztereó keverés. Ilyenkor Morricone zenei keverési stílusát kellett követnie, amely nem volt egyszerű feladat. Ilyen volt Sergio Leone Egy marék dinamit című filmjének a zenéje, az 1971-ben Oscar-díjat nyert Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című dráma, Daria Argento első rendezése, a Kristálytollú madár című horror, vagy a Gordon Willis által rendezett, 1980-ban bemutatott Windows című amerikai thriller zenéje.

Dr. Winkler Dániel felidézte, hogy a Morriconéval való első találkozáskor volt benne félelem, mert „rendkívül szigorú ember hírében állt. Az is volt, ugyanakkor nagyon mélyérzésű és érzékeny ember is volt”. Fegyelmezett is volt, hiszen szoros volt az időbeosztása, minden reggel öt órakor kelt és mindig mindenre meg volt az ideje. „Amikor nála jártam, sok jó élményben volt részem, még a dolgozószobájába is bemehettem, amit még a családja előtt is kulcsra zárt. Ezt a kulcsot a köntösében tartotta és csak a kiváltságosok mehettek be” – fogalmazott.

Hozzátette, hogy a közös munka során előfordult az is, hogy nem értettek egyet. Példaként hozta fel, hogy amikor egy-egy zeneszámot rá szerettek volna tenni egy-egy albumra, előfordult, hogy olyan zeneszámokat is elutasított Morricone, amelyek az eredeti bakeliten szerepeltek. „El kellett fogadni, hogy egy zeneszerző évtizedek után másként ítéli meg a saját művét” – mondta, hozzátéve, hogy vele is előfordul, hogy a korábbi tudományos cikkeit máshogy látja, hiszen az ember változik, fejlődik.

Az utolsó CD az idén megjelent L'Agnese va a morire című album volt, de személyesen a munka során már nem találkoztak.

Ennio Morricone július 6-án hajnalban hunyt el egy római klinikán. A legendás filmzenék komponistája korunk egyik legnagyobb hatású és legsokoldalúbb zeneszerzője volt. Közel 550 filmhez, tv-filmhez/sorozathoz írt kísérőzenét nemcsak western, hanem számos műfajban, emellett több mint száz szimfonikus és kórusművet is komponált. Több száz dalt hangszerelt és albumokat írt olyan előadóknak, mint Mireile Mathieu, Milva, Demis Roussos, Astrud Gilberto, Amii Stewart, Andrea Boccelli, Dulce Pontes, de dolgozott a Pet Shop Boys-szal is.

 

Fotók forrása: Dr. Winkler Dániel