A kicsiny Ábelfalva (ma: Szlovákia) evangélikus lelkészének, Mikoviny Sámuelnek és feleségének, Ilonának 1700-ban született meg harmadik gyermeke, aki apja nevét kapta a keresztségben. Születése pontos idejét nem ismerjük, mert a rendszeres anyakönyvezést csak évtizedekkel később vezették be. Besztercebányán tanult, ahol abban az időben oktatott a földrajztudós Bél Mátyás, aki felfigyelt a tehetséges ifjúra. Egyetemi tanulmányait Berlinben és az azóta megszűnt altdorfi egyetemen kezdte és Jénában fejezte be, majd korának szokása szerint tapasztalatszerző nyugat-európai körútra indult.

Hazatérve Pozsonyban telepedett le 1725-ben, ahol kapcsolatba lépett egykori tanárával. Bél Mátyás ekkor a pozsonyi evangélikus líceum igazgatója volt. Megállapodást kötöttek, hogy a vármegyék térképeit Mikoviny Sámuel készíti el Bél tervezett földrajzi művéhez. Hét év alatt 49 vármegye térképét készítette el, melyek közül 23 ma is megvan. A megyei mappák lehetővé tették folyók szabályozásának, mocsarak lecsapolásának, termőföldek hasznosításának tervezését, úthálózat építését, gyakorlatilag az egész gazdasági élet alapjainak lerakását. Ezáltal Mikoviny felbecsülhetetlen szolgálatot tett és ő tekinthető a magyar térképészet atyjának. Hamarosan megválasztották Pozsony vármegye mérnökének is.

Elméleti és gyakorlati kérdések megoldásával egyaránt foglalkozott. 1730-ban a kör négyszögesítéséről értekezett, majd 1732-ben kinyomtatott híres episztolájában leírta térképkészítési elvét és gyakorlatát: a csillagászati helymeghatározás módját, a kvadráns, a távcső használatát, a korszerű alapvonalfejlesztő háromszöghálózat kiépítését. Tisztában volt a mágneses elhajlás lényegével. A mérések alapjául szolgáló kezdő meridiánt a pozsonyi vár egyik tornyán keresztül vonta meg. Nem csoda, hogy hamarosan tagjai közé választotta a berlini Tudományos Akadémia.
Tudományos munkával foglalkozni azonban jól jövedelmező birtok vagy állami hivatal nélkül lehetetlen volt. Mikoviny Sámuel azon kevés tudósaink egyike, akiket mind kortársai, mind az utókor elismer. 1735 nyarán III. Károly az udvari kamara szolgálatába fogadta. Az udvari haditanács tagja lett, császári geometra és a bányavárosok gyakornokainak tanára. A gyakornokokat Selmecbányán novembertől májusig oktatta, a nyári hónapokban pedig folytatta az egész Magyar Királyság és a magyar koronához tartozó országok felmérését és lerajzolását. Az uralkodó kötelezte az összes bányaváros bányászati térképének elkészítésére és az udvari kamarához történő benyújtására. Ez a feladatkör így négy-öt kisebb tehetségű ember munkáját ölelte fel és Mikoviny jól boldogult vele!

1735 nyarán Selmecbányára költözött, Mária Terézia az ő bevonásával alapította meg a selmeci „Bergscolá"-t, a Bányatisztképző Intézetet. Az intézményt, melyet 1919-ben Sopronba költöztettek: így már nyilvánvaló a kapcsolat Mikoviny és a Soproni Egyetem között, s az is, miért éppen az egyetem tőszomszédságában neveztek el róla jelentős utcát.

Selmecbányán a matematika, mechanika, hidraulika, statika oktatás mellett ő vezette a föld- és bányamérési gyakorlatokat. Tanítványai közé tartozott Hell József Károly bányagépész, környezetében nőtt fel Hell Miksa, a későbbi híres csillagász, aki tanúja lehetett azoknak a méréseknek, melyeket Mikoviny a bányaváros földrajzi szélességének és hosszúságának meghatározása céljából végzett. Előadásai számos hallgatót vonzottak Selmecre, hírneve adott tekintélyt az első magyarországi műszaki intézetnek, melyet 1770-ben akadémiai rangra emeltek.

Az első magyar vízügyi mérnöknek is tekinthető, e területen is máig meghatározó hatású a munkássága. Talán legkiemelkedőbb teljesítménye a selmeci bányatórendszer megtervezése és kivitelezése.  Az ércelőkészítő művek üzemben tartásához szükséges hatalmas vízmennyiség megszerzése a selmeci bányászat létkérdésévé vált. Mikoviny tíz év megfeszített munkával, hatalmas gátak építésével, 16 tóból álló víztározó rendszert alakított ki, 65 km hosszú gondosan beszintezett csatornarendszerrel. Hasonlóan nagyszabású mérnöki munkát előtte sehol nem végeztek bányaüzemeknél.

De ő fejlesztette a pozsonyi meg a budai árvízvédelmi töltést is és jelentős szerepe volt a tatai és a környékbeli mocsarak lecsapolásában. 1746-ban gróf Esterházy József felkérésére felmérte és elkészítette a Tata, Almás és Szőny közötti terület csatornázási tervét. A Mikoviny-ároknak nevezett csatorna a mai napig őrzi nevét. Tájrendezési szempontból egyik jelentős tevékenysége a tatai Öregtó és a Cseke-tó szabályozása. A munkálatok 1747-ben készültek el, korabeli feljegyzések szerint nemegyszer katonai segítséget kellett igénybe venni, ugyanis az érintett vízimalom-tulajdonosok, akiknek malmát a mocsárvizek hajtották, a jobbágyokat fellázítva elrontották a földműveket, és visszatemették az átvágásokat. A mocsárlecsapolások eredményeképp Tata klímája egészségesebbé vált, a mezőgazdasági termőterületek mérete megnőtt. 1751-ben Mária Terézia a Dunán hajózva Almásnál partra szállt és személyesen is megtekintette a lecsapolt területeken virágzásnak induló gazdálkodást.

Ezt a dicsőséget az alkotó azonban sajnos már nem élhette meg. 50 éves korában váratlanul érte a halál, számos terve maradt így megvalósítatlan. Halálának oka is munkájához kapcsolódik: 1750 kora tavaszán, metsző hideg szélben dolgozott a gáton a Vág folyó szabályozási munkálatain. Súlyosan megfázott és 6 nap múltán, nagy valószínűséggel március 23-án Trencsén közelében meghalt. Sírjának helye ismeretlen. Korának legnagyobb polihisztorát tisztelhetjük benne.

Források

hu.wikipedia.org

lazarus.elte.hu Reisz T. Csaba: Mikoviny Sámuel udvari kamarai mérnök

tudosnaptar.kfki.hu

forestpress.hu

Borítókép: Máthé Alexandra