Rongyos Gárda legendája újraéled a színpadon a tánc nyelvén, szimfonikus mű megszületésével, ősbemutatóval. Sopronnak és környékének történelmi hőseinek, a város hűségének, hazaszeretetének, a helyi sorsdöntő népszavazás 100. évfordulójának tiszteletére. A dramaturg, a librettó írója Katona Imre, a jelmeztervező Szélyes Andrea. A Sopron Balett teljes társulata mellett Horváth Renáta fiatal helyi táncos tanítványai közül 16-an szintén részt vesznek a nagyszabású produkcióban, valamint meglepetésként színpadra lép Alekszej Batrakov, az együttes balettmestere.

-  Nagy felelősség egy regényből készült adaptációt színpadra állítani, tovább fejleszteni, más dimenzióba emelni, hogy a történet cselekményvezetése, a mű mai napig ható üzenete, gondolatisága megmaradjon. Két szerelmi szál és egy társadalmi dráma zajlik a színpadon. Somogyváry Gyula regénye számomra az áldozatvállalásról szól a Rongyos Gárda példájával. Arról, hogy jártak előttünk olyanok, akik nagy hittel, konfliktusokat vállalva tenni akartak a társadalomért, az országért, településeikért, szülőföldjükért. Hittek abban, hogy Trianon után sem szabad feladni. Kiálltak önmagukért, családjaikért, szeretteikért, hazájukért. Megmutatták, hogy egy ilyen igazságtalan történelmi helyzetben is lehet áldozatvállalással építeni a közösséget, egymás életét, csak meg kell fogni a másik kezét, mert együtt lehet a jövőért tenni, sőt, a történelem kerekét is megfordító nagy célokat elérni - mondta a Harangozó-díjas Demcsák Ottó, aki a tőle már megszokott fúziós technikát alkalmaz a most készülő táncműben. Klasszikus, modern, kortárs és art jazz stílusok keverednek a koreográfiáknál. A szerepekre, táncosok személyiségére fűzi fel a mozdulatsorokat, a figurák belső útjait. A helyszínek változását vetítésekkel, animációkkal, korabeli fotók felhasználásával oldják meg. Így szeretnék a vizuális élményt, a látvány élményszerűvé tenni. 

Arra a kérdésre, hogy a Sopron Balett orosz táncosainak, fiatal tagjainak mit jelenthet ez a mű, a száz évvel ezelőtti soproni népszavazás, azt válaszolta, a művészethez szükséges a nyitottság.  Az együttessel, az orosz táncosokkal azokat az életérzéseket keresték meg, amelyek egy dacos, igazságát, sorsát fel nem adó tömegről szól. Minden nép történelmében adódtak nagy traumák, szabadságharcok. Mindenki különbözőképp éli meg, hordozza, őrzi azokat, más-más példát, hősöket látva maga előtt. Az együttessel így közelítettek a történethez, a szereplők útjainak az ábrázolásához, s úgy érzi: a táncosok magukénak érzik a történetet.       

A darab szimfonikus zenéjét Szarka Gyula, a Ghymes együttes Kossuth-díjas alapítója írta, s ezt az előadásokon, valamint önálló műként játssza majd a Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar.  

Demcsák Ottó kiemelte: drámai csúcspontokkal, váltásokkal telített, nagyon erős, igényes, filmzenei hangulatot árasztó dallamvezetés jellemzi a klasszikus hangszerelésű művet. Inspiratív volt számára a zene, s így már a 24 képből öttel el is készültek.