„A pedagógus olyan isteni szikra kereső szakember, aki a szakértelmét arra használja, hogy megtalálja a gyerekben az erősséget, és ehhez a személyiségét használja munkaeszközként.” - mondja prof. dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus. Ezért lehet csak elhivatottsággal ezt a pályát választani.

Magyarországon 1952. június 7-8-án ünnepelték először ezt a napot, és ebből az alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb pedagógusainak. Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a pedagógusok jogairól szóló, 150 paragrafusból álló határozatot.

Június első vasárnapján azonban nemcsak az állam ismeri el a pedagógusok munkáját, hanem a szülők és tanítványok is szeretik megköszöni az egész éves munkát.

A nagy dilemma a szülők körében az, hogy mivel lepjék meg a pedagógusokat, aminek örülnek is.
Az évben több olyan alkalom is van, amikor ajándékot szoktak venni az osztályok a tanároknak (karácsony, pedagógusnap, év vége, névnap), ezért nem könnyű mindig újat kitalálni, főleg, hogy átlagban 25-30 szülő dönt arról, mivel lepjék meg a tanárokat.

A legnagyobb melléfogások, amit ajándékozhatunk:

- élményutalvány a kalandparkba egy olyan embernek, aki tériszonyos
- belépőjegy egy olyan előadó koncertjére, akit nem kedvel az illető
- édességcsomag egy cukorbetegnek
- a sokadik gyümölcsöstál, porcelánváza

Természetesen ezek csak olyan esetben fordulhatnak elő, ha nem ismerjük eléggé az illetőt.

Megkérdeztünk több pedagógust is, mi az, aminek valóban örülnek:

Mák Tünde tanító, Gárdonyi Géza Általános Iskola, Sopron

„Lassan két évtizedes pályafutásom alatt nagyon sokféle ajándékot kaptam szülőktől, gyerekektől, kollégáktól. Úgy gondolom, nehéz feladat megfelelő ajándékot választani is és kapni is. Személy szerint őrizgetős vagyok, szinte minden kis kedvesség megvan a mai napig, gondosan elrakva, rendszerezve. Bizony, a már leérettségizett, mára már édesanyákká, édesapákká vált felnőttek munkái is. Igazi kincsek ezek. A tanév végét nem szeretem, különösen nem a negyedik év végét, ilyenkor az egymástól való elválás mellett számomra eléggé kellemetlen helyzet teremtődik az ajándékok átadásakor. Nem ezért dolgozom, a befektetett energia, a türelem és az odaadás természetes, nem várok el érte semmi extrát. Számomra a legkedvesebb ajándékok pénzben nem is mérhetőek, hiszen hatalmas eszmei értékük van: a rengeteg ölelésnek, őszinte mosolynak, "szeretlektündenéni"–nek és annak, hogy nagyon sokan felnőtt fejjel is emlékeznek rám, nem felejtettek el."

Kurucz Erika tanító, Deák téri Általános Iskola, Sopron

„Átgondolva három ajándékom van, ami nagy örömet szerzett. Az egyik egy kis élő fenyőfa, amit az előző osztályomtól kaptam karácsonyra. Rajta 30, saját készítésű angyalkadísszel. Féltve őrzöm őket. A másik egy magnóliafa. Tavaly kaptam a tanév végén az osztálytól. Sok kicsi levél volt ráakasztva. Kedves kis írások a gyerekektől, akiket én tanítottam meg írni. Dacolva azzal a nehézséggel, hogy hosszú hetekig nem lehettünk együtt. Naponta „találkoztunk”. Alakítottuk a betűket, az egyik oldalon én, a másik oldalon 22 család apraja-nagyja. Bebizonyosodott az, hogy összefogva bármire képesek vagyunk mi közösen, a gyerekek, a szüleik és én. Mindenki fáradt volt, mire vége lett a tanévnek. Úgy alakult, hogy tanév végére újra kinyílt a világ kicsit. Meghívtak egy találkozásra. A gyerekek elénekelték a kedvenc Gryllus-dalomat, s megkaptam a „szeretetvirágot”. Így neveztem el. A levélkéket olvasva tudtam, hogy nem voltak hiába a mögöttünk álló hetek. Ma mindkét növény a kertünk legszebb dísze. Fáradtabb napjaim estéin rájuk pillantva egyensúlyba kerülnek a dolgok körülöttem."

"A harmadik kedves búcsúajándék a kettővel ezelőtti osztályomtól, amit a kedvenc fagyizómnál raktak ki, és egy délutáni fagyizásomkor fogadott az Erzsébet-kertben.” 

Demeter-Vörös Andrea óvodapedagógus, Bánfalvi Óvoda Sopron

„A legjobban talán a fotókönyveknek örültem, örök emlék a gyerekekről, nevekkel, évszámmal. De a névre szóló ajándékok is nagyon kedvesek: sál, párologtató, kaspó a gyerekek neveivel, jeleivel, mind-mind kiemelt helyen van a lakásban. Rajzok az óvónénikről a gyerekek jelével, nevével. Egy külön dobozom van ezeknek a gyerekrajzoknak. De egy kavics is lehet életre szóló emlék. Szerintem nem az a fontos, hogy mit kaptunk, hanem a szándék.”

Bolega Judit, középiskolai tanár, Csorna

„Én személy szerint nem szeretek tárgyakat kapni ajándékba. Mindig zavarba jövök, amikor adnak valamit. Az eddigiekben szerencsére csak apró kis figurákat kaptam, ezek a szekrényemben vannak, és érdekes módon emlékszem, kitől kaptam. Idén az osztályom úgy döntött, hogy a tanáraiknak egy könyváruházba vesznek ajándékutalványt. Azt a tanárok beválthatják, amire szeretnék, sőt el is ajándékozhatják, de nem egy tárgy, ami vagy tetszik, vagy nem, és kiköt valami polcon, ha szerencséje van.”

Mint minden ajándékozásnál, itt is az a legfontosabb, hogy próbáljuk megismerni az adott embert, így elkerülhetőek a nagy melléfogások. A pedagógus az a személy, aki a hétköznapokban van, hogy több időt tölt a gyerekeinkkel, mint mi, szülők. Ha csak vesszük a fáradságot, és elmondjuk vagy leírjuk nekik, hogy mit jelent nekünk az, hogy nap mint nap nemcsak tanítják, hanem nevelik is gyermekinket, akkor már sokat tettünk azért, hogy visszaadjunk abból a sok jóból, amit kapunk tőlük.