Feltételezések szerint a névadó településen már István király korában templom állt. Első okleveles említése 1418-ban "Egházasbazth" néven történt. 1479-től a Basthyak voltak a tulajdonosai, majd házasulás révén a Pászthoryak és utódaik birtokolták még 1836-ban is a falut. Középkori temploma az 1532-es török ostrom során pusztult el, helyére még a 16. században a régi kolostor köveinek felhasználásával építettek kis templomot. Ezt egy ideig a lutheránusok használták, majd hajóját 1887-ben elbontották.

A mai egyhajós, egytornyos, túlnyomóan neoromán stílusjegyekkel bíró Szent György római katolikus templom a középkori istenháza helyére épült 1888-ban, Ullein József soproni építész tervei alapján. A főoltárkép és a mellékoltárképek id. Storno Ferenc alkotásai. A templom falán emléktábla, a dasztifalui temetőben emlékmű őrzi Réffy Endre, a templomépítő plébános tevékenységét, aki részt az 1848-49-es szabadságharcban, majd két évig Kufstein várában raboskodott. 1873-tól haláláig 32 éven át volt a falu plébánosa. Nevéhez fűződik a régi iskola építése is.

A bejárat felett, a kapu timpanonjának domborműveként az a bibliai jelenet látható, amint a három Mária, „Mária Magdolna, Mária, az ifj. Jakab anyja, és Mária Szalóme, Zebedeus felesége, az idősebb Jakab és János apostol anyja (Mk 16,1-8)" fűszereket visznek Jézus sírjához. Az angyal kézmozdulata Krisztus feltámadására utal: az üres sírra, a leplekre és az égre mutat.

A templom történetéhez kapcsolódik egy izgalmas legenda, mely titkos alagút létezését feltételezi. 1932-ben bukkantak az alagút nyomára, amikor a templom tornyát lebontották, mert a régi imaház 1888-ban körülfalazott és megnagyobbított tornya a föld alatti járat miatt ferdülni kezdett. Emiatt a harangokat sem merték helyükre tenni. A torony alatt csontvázat találtak, melynek fején kucsma volt. Csatkai Endre történész azt feltételezte, hogy kiterjedt alagútrendszer kötötte össze Egyházasfalut Nemeskérrel és Sopronhorpáccsal. 1987-ben, a vízvezetékrendszer kiépítése közben is történt beomlás. A szakemberek többsége ma elutasítja egy ilyen alagút létezését. Feltételezik, hogy a templomdomb belsejében egy inkább rövid mesterséges földalatti járat húzódik, mely a török kornál korábban keletkezett.

A barokk Ebergényi-kastély a 18. században épült, a 19. század végén átalakították eklektikus stílusban. A 20. század második felében egy ideig óvoda működött benne, napjainkban felújításra vár. Parkjában található az a 5,75 méter törzskerületű, 50 méter magas és 200 évnél idősebb platánfa, melyet már az Év fája szavazásra is beneveztek a falubeliek. A település közösségi életének jelentős és közkedvelt pontja a körülötte elterülő tágas „platán tér”. 

A falu közepén, a temetővel szemben áll egy érdekes 1830 körülről származó, klasszicista szoborcsoport. A négyszög alapú oszlopon három pestisszent kapott helyet: Szent Sebestyén, oszlophoz kötözve, testéből nyilak állnak ki; Szent Rókus, zarándokköpenyben, kezével a lábán lévő pestises sebre mutat. Az ő attribútuma a kutya is, aki betegsége idején gondoskodott róla. Lábaiknál fekszik jellemző testtartásában Palermói Szent Rozália, rózsakoszorúval a fején. Ölében is rózsacsokor látható.

A hagyomány szerint a nemeskéri út mentén, valahol a falu határában állt a vármegye akasztófája.

A középkori Keresztény a templomos lovagok birtoka volt, valószínűleg 1230 körül kapták meg fogadalom megváltása fejében. Első írásos említése 1264-ben történt. Egy 1280-ban kelt oklevélből ismert a történet, mely szerint Márton horpácsi nemes azzal vádolta meg István csornai prépostot, hogy hat horpácsi jobbágyával éjszaka rárontott és testvérével együtt kegyetlenül megverette. A panaszosok és a vádlott abban állapodtak meg, hogy a per lefolytatására bíróságot választanak, amely Keresztényben ül össze. 1483-ban Mátyás király adó- és vámmentességet adott a településnek. 1500-ban a soproni keresztes lovagok tiltakoztak az ellen, hogy a szomszéd községek szabadon garázdálkodnak az időközben pusztává lett birtokon. A rend a mohácsi vész idején elhagyta Sopront, utána a falu a Nádasdyaké lett. Római katolikus Szent Kereszt templomát a középkori helyén 1724-ben építették a jezsuiták. Egytornyos, egyhajós, egyszerű épület. Kriptájában a Kollár család tagjai nyugszanak. A főoltár és a szószék 1780 körül készült szép munka.

Az utolsó nagy kolerajárvány 1872-1874 között pusztított e vidéken. A túlélő keresztényi hívek a falu mellett hálából „Mária neve napja” kápolnát építettek. A hagyomány szerint a téglát kézben hordták ki az építkezésre. Azóta minden évben nagy ünnepséggel tartják meg a kápolna búcsúját, amelyre a faluból elszármazottak is szívesen hazalátogatnak.

Kisgógánfát 1429-ben „Abulgánbazth” néven említi először oklevél. A 17. században Erdősy Sylvester János evangélikus lelkész, tudós és bibliafordító is birtokos volt itt, egyébként a Nádasdyaké, majd a 18. század végétől a Széchenyieké lett a falu.

E településhez kapcsolódik a török kút legendája: Kőszeg 1532-es ostroma után a községben letelepedett néhány török, a hagyomány szerint hét. Iszlám vallásukat, szokásaikat sokáig megtartották. A Gógánfa északi részén fakadó forrást fürdőzési célokra felhasználták. Az 1690-ben megkezdett egyházi anyakönyvben olvashatjuk, hogy „törökségből” kereszteltek meg egy fiatal nőt, akit egy völcseji nemes vett feleségül. A török kutat és a mellette levő „Urak fürdejét” a horpácsi Széchényiek használták később.

Gógánfa büszkélkedhet egy világhírűvé vált szülöttel is: 1916-ban látta meg itt a napvilágot egy tízgyermekes család hetedik sarjaként Simonyi Károly Akadémiai Aranyérmes, Kossuth-díjas fizikus. A falu plébánosa, Kapuy Elek ismerte fel a korán árvaságra jutott fiú tehetségét és Ernő bátyjával együtt segítette őket az értelmiségi pályára. Ő volt az első magyar magfizikai részecskegyorsító megépítője. A Van de Graaff-típusú elektrosztatikus részecskegyorsító első változata a Soproni Műszaki Egyetem Elektrotechnika Tanszékén épült. Simonyi A fizika kultúrtörténete című átfogó kötetét a magyar természettudományos könyvkiadás egyik legjelentősebb művének tartják, laikusok számára is érthetően és élvezhetően mutatja be a tudományágat. Tudását, műveltségét két kézzel osztogató ember volt. Kedvenc költőjével, Dsida Jenővel együtt elmondhatta: "Megtettem mindent, amit megtehettem." 2001-ben hunyt el, munkásságát a Magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították. Szülőfaluja általános iskolája 2004 óta viseli a nevét. Fia, Charles Simonyi „űrturistaként” vált ismertté. Második magyarként kétszer is járt a világűrben. Ő volt a Nemzetközi Űrállomás eddigi ötödik és hetedik űrturista-látogatója.

Dasztifalu 1281-ben szerepelt először "Villa Bozth" néven oklevélben. A 18. század végén az Ebergényi család volt a birtokosa, majd rokonság révén átkerült a Széchenyi család kezébe.

Források:

alpokalja-fertotaj.hu

sopron.network.hu

kozterkep.hu

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok sorozat, Budapest, 1982.

egyhazasfalusuli.lap.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: kozterkep.hu / mapublic