Pápocot a leletek tanúsága szerint a 10-11. században gyepűőrzők lakták, István király idején már egyházas hely volt. Közvetlenül a Rába partjára települt – a folyó egyik ága ekkor még a jelenlegi templom mögött, a kertek alatt folyt. A falu közepén emelkedett a most is álló 12. század végi kápolna, melynek főbejáratát egy későbbi okirat nyilvános térre nyílónak említette. Pápoc első írásos megnevezése egy 1234. évi, a pannonhalmi (Szent Márton-i) apát és népei közötti rendre vonatkozó oklevélben "Papuch" néven történt.

A középkorban Pápocnak három istenháza is volt. A településen ekkoriban nyilvános melegvizű fürdő, kis kórház és több malom működött; saját erdőkkel bírt – az egyiknek a neve is fennmaradt: Asszonyerdő. Emellett vásár-és vámjoggal is rendelkezett. E korból legépebben a Havas Boldogasszony-kápolna maradt ránk, mely a négykaréjos román kori templomok szép példája. 1359-ben Ágoston-rendi szerzetesek települtek ide, akik kolostort és templomot építettek. 1365-ben alakult meg a Krisztus szent Testéről és a Legszentebb Megváltóról elnevezett káptalan. Az ő számukra is épült imaház. A plébániatemplomot Szent Lőrinc tiszteletére szentelték.

A község történetének kiemelkedő pillanata volt a pápoci csata 1403-ban, melyben a Luxemburgi Zsigmond párti Stiborci Stibor vajda seregei döntő vereséget mértek Nápolyi László Anjou ellenkirály hadaira. 1406-ban Zsigmond kegyeinek köszönhetően már mezővárosként említették. A fejlődés főleg az ágostonos perjelség és a prépostság plébániaiskolája révén folyt egészen addig, amíg 1566-ban Thuigon székesfehérvári basa fel nem égette a települést.

Pápoc Árpád-kori építészeti gyöngyszeme, mai nevén a Havas Boldogasszony-kápolna a jákihoz hasonlóan egy nagyobb méretű templom mellett állhatott, de ez egyelőre nem bizonyított. A kápolna a négykaréjos román kori templomok ritka magyar példája. A 9 méter átmérőjű emeletes templom téglából készült, 1 méter körüli falvastagsággal. Alaprajzának magját négyzetes tér alkotja, amihez minden irányban félkör alaprajzú bővület csatlakozik. Valószínű, hogy a 13. század első negyedében épült, s előképül szolgált a jáki Szent Jakab-kápolna alkotói számára. E két emléknél nem csupán az alaprajz hasonló, de mindegyik emeletes, s a karéjok a külső és belső teljes magasságában is megmutatkoznak. Az emeleti részre a nyugati karéjfalba rejtett szűk lépcsőn lehet feljutni.  A pápoci mindkét szintjét eredeti boltozat fedi, bordáit a féloszlopok között elhelyezett vékony oszlopok tartják. A földszinti boltozat bordáin geometrikus falfestés található, az emelet középrésze felett pedig lanterna szerű újabb szint magasodik ki. Ezt fazsindellyel fedett hagymasisak koronázza. A homlokzat kis kiülésű öv és főpárkánnyal és keskeny lizénákkal tagolt. A vakolt és fehérre festett felületektől a déli karéjba mélyített bélletes kő kapu igazi díszként különül el. A régebbi feltevés szerint alsó szintje plébániatemplomként szolgált, s a gazdagabb kiképzésű emeleti rész a prépost magántemploma volt.

A kápolna helyreállítására 1965-66-ban került sor. A kutatás során kiderült, hogy a déli kaput ismeretlen építményből áthozott, bélletes kapukeret elhelyezésével a 18. században alakították ki mai helyén, az eredeti darabok elég pontatlan és helyenként felcserélt összerakásával. Ezt megerősítette a kapuzat vörösmárvány köveit restauráló és a két hiányzó oszlopot pótló soproni művész, Szakál Ernő is. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a fehér márvány küszöb római faragvány lehet, miután a Dunántúlon ez a kőanyag a természetben nem fordul elő.

A templom a prépostság templomának megépítését követően az Ágoston-rendi kolostor kápolnájaként működött tovább, mint Szent Mihály-kápolna. A kolostor 16. század végén történt megszűnését követően a kápolnáról először 1698-ban tesznek említést, mely szerint belső festése ép, bejárati oszlopsora még áll. Állapotának jelentősebb romlása Sághy Mihály perjelségének idejére (1748-62) tehető, aki a kápolnát kamra és sörfőző céljára engedte át. Emiatt utóda, jákfalvi Horváth István a Szentszék előtt pert indított ellene. A perirat a kápolnát gótikus stílusban épültnek nevezi, 1762-ben vörösmárványból készült oltárköve még ép és sértetlen. A későbbiekben - a kolostor templomának emlékére - Havas Boldogasszony nevet felvett kápolnát a 20. században több esetben is tatarozták-restaurálták.

Érdemes megismerni az elnevezés történetét is. A legenda szerint az Úr 365. esztendejének augusztus hava 5. napján egy János nevű római patrícius álmot látott, miszerint a legforróbb hőség idején hó esik majd Róma egyik halmán, az Esquilinus dombon. A derék patrícius megosztotta az álmát Libériusz pápával és amikor Róma népe egy csodás havazás miatt fellármázta őket, a helyszínre siettek. A hófoltok egy épület alapfalait rajzolták meg, mire kijelölték a leendő templom formáját. Innen ered a név, mely csak jóval később terjedt el: Havas Boldogasszony. Ezzel a névvel aztán az egész keresztény világon templomokat építettek a Szűzanya tiszteletére.

Pápoc 1359-ben már létező Szűz Mária-temploma a kápolna közelében, attól nyugatra épült meg. Az ezt követően emelt kolostor főépületének déli homlokfala ráépítésre került a kápolna északi és nyugati karéjaira. Az Ágoston-rendi remetekolostort Gelsei Margit, Magyar Pál felesége alapította. A szerzet magyarországi tartományfőnöke Kálmán győri püspöktől kért engedélyt a Gelsei Margit által felajánlott Szűz Mária tiszteletére épített templomban és a mellette fekvő telken a rend megtelepedésére. A perjelség 1779-ig működött, Mária Terézia királynő szüntette meg 1779-ben. A kolostort iskola céljaira foglalta le; a perjelség Sopron vármegyei birtokait a soproni társas káptalannak adta. Az iskola udvarán 1976-ban egyhajós gótikus templom alapfalait tárták föl, ez lehetett az ágostonos perjelség Szűz Mária-temploma.

Az 1365-ben alapított prépostság Szent Megváltóról (Szent Szalvator) nevezett egyháza a tér keleti oldalán, a jelenlegi templom helyén állt. A pápóci prépostságot szintén Gelsei Margit alapította, már özvegyasszonyként. Az új egyház Kálmán győri püspök alapítólevele értelmében, mint társas káptalan, a prépostból és négy kanonokból állt; s közvetlenül a győri püspök joghatósága és kegyurasága alá tartozott. A prépostság egészen 1936-ig működött.

Források:

turautak.com

kozepkoritemplom.hu

varlexikon.hu

hu.wikipedia.org

vaticannews.va

Borítókép forrása: vasmegye.hu