A Buenos Airesben élő Luis Murmann a családfáját kutatva jutott el a soproni Líceumig. Levelet írt az iskolának, azt kérve, dokumentumokkal és emlékekkel segítsék összerakni azt a századok során több darabra tört mozaikot, ami családja történetét jelenti Soprontól Európa városain át Argentínáig. A legjobb helyen kereste a gyökereket, hiszen nagyapjának nagyapja a Líceumban érettségizett, ahogy annak testvére, a család leghíresebb őse, Murmann Sámuel is. Arról a Sopronban 1817. június 3-án született Murmann Sámuelről van szó, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első soproni mártírja volt, az 1848-as Soproni Nemzetőrség VII. Líceumi Század parancsnoka. Akinek emléktáblája ott van  a Líceum falán...

- Az Argentínában élő Murmann család több tagja is szeretné felvenni a magyar állampolgárságot, ezért is kutatják őseiket. A levélre természetesen válaszoltunk, előkerestük azokat a beiratkozási jegyzőkönyveket is az öreg könyvtárban, amik többek között Murmann Henrik és Sámuel, valamint a család számos más tagjának líceumi éveit jelzik az 1820-as és ’30-as évekből. Sőt, egy online beszélgetést is folytattunk már, aminek folytatása is lesz - számolt be az izgalmas múltidézésről Németh Tamás, az iskola angol-történelem szakos tanára.

- Nagyon érdekes beszélgetés volt. Luis Murmann rendkívül érdeklődő, nekem pedig kihívás, hogy egy hazánktól generációk óta távol élő elszármazottal megismertessem régiónk történelmét a családjuk történetén keresztül. A Murmannok németajkúak voltak, erős bécsi kapcsolatokkal, Sámuel például a bécsi műszaki főiskolára is járt. A família egyike volt Sopron köztiszteletben álló polgárcsaládjának, ám amikor kitört a forradalom, Sámuel a szabadságharcot választotta. A történelmi adatok egy részét persze már az internetről is begyűjtötték a leszármazottak, de a mozaikok rendszerezése még ezután következik - mondta el Németh Tamás, aki örömmel segíti a távoli Murmannokat ebben a kutatómunkában.

A történelem főrendezőjének drámai érzékét mutatja, hogy mindez éppen a szabadságharc évfordulójának időszakában történik. Éppen márciusban kell kinyomozni a 48-as szálakat, s mindazt, ami utána történt. Murmann Sámuel Sopron város és környéke ideiglenes főparancsnoka volt 1848-ban hónapokig, decemberben viszont már Arad megye és Arad város nemzetőr őrnagya. Részt vett a bánáti harcokban is. A császáriak az 1849. augusztus 9-ei temesvári csata után fogták el. Augusztus 25-én rögtönítélő bíróság elé állították és kivégezték. Sopron és egykori iskolája azonban sosem feledték, s emlékét ápolják azóta is.

Luis Murmann nagyapjának sorsa is szorosan összefonódott a magyar történelem legjelentősebb eseményeivel. 1915-ben éppen egy olasz kereskedelmi hajón szolgált, amikor Olaszország az antanthatalmakhoz csatlakozva belépett az első világháborúba. A hajó kapitánya a legközelebbi semleges parton tette ki az immár ellenséggé vált elődöt. Ez a szárazföld Argentína volt, a hely, ahol egy németajkú Murmann új hazára lelt, hogy újabb évtizedek elmúltával egy új generáció visszatalálhasson a magyar gyökerekhez - és a Líceumhoz.