Az egyik, a Fő téri Storno-gyűjtemény alapítója, id. Storno Ferenc (1821-1907) a 19. század második felében kezdett gyűjteni. Elsősorban régiség értékkel bíró kézműves, céhes emlékeket, használati eszközöket gyűjtött; illetve az eredeti tulajdonos számára feleslegessé vált bútorokat igyekezett megvásárolni és megmenteni. Ezeket aztán felújította, vagy új darabokat alkotott belőlük, és lakása díszítésére használta fel. Restaurátorként az ezekkel a tárgyakkal berendezett lakása egyben mesterségének címere is lett. Szenvedélyét fiai, ifj. Storno Ferenc és Kálmán, majd a 20. században unokái is tovább folytatták. Storno Gábor 1984-ben bekövetkezett halála után végakaratának megfelelően a gyűjtemény városi kezelésbe került, ma a soproni múzeumnegyed egyik különleges látnivalója.

Nem kevésbé izgalmas a másik historikus gyűjtemény, mely szintén a 19. századi Sopron haladó szellemű, művészetpártoló polgári kultúrájának nagyszerű emléke. Ez pedig a Zettl-Langer család magángyűjteménye Sopronban, a Balfi utca 11. alatt.  Alapítója Zettl Gusztáv kereskedő műgyűjtő; ifj. Storno Ferenc gyermekkori játszótársa, barátja.

A Bajorországból származó Zettl család az 1750-es évek táján érkezett Kőszegre. A család soproni ága Zettl Józseffel írta be nevét a város ipartörténetébe, aki 1844-ben Szesz-Likőr-Rum és Borecet gyárat alapított. A cég rövidesen Sopron egyik vezető vállalkozása lett. Fia, Gusztáv (1852-1917) naplójának tanúsága szerint festőművész szeretett volna lenni. Együtt gyerekeskedett ifj. Storno Ferenccel (1851-1938), akivel közösen álmodoztak a jövőbeli művészi pályáról. Ugyan Stornóék ekkor már művészként és restaurátorként is ismertté váltak, de minden férfi a családban, így Ferenc is kitanulta a család hagyományos mesterségét, a kéményseprést. Zettl Gusztáv sem kerülhette el a családi vállalkozásban való áldozatos munkát. 15 évesen tapasztalatszerzés végett napi tíz órákat dolgozott Flandorffer Ignác bornagykereskedő inasaként, aztán 1870-től Bécsben kémiát és saját kérésére festészetet tanult. Apja utasítására azonban nemsokára haza kellett térnie, hogy átvegye a családi vállalkozás irányítását.

Művész ugyan nem lehetett belőle, de a város legbőkezűbb mecénásává vált. A Balfi utcai ház mai formáját is Zettl Gusztávnak köszönheti. Barátsága ifj. Stornóval töretlen maradt és ez is közrejátszott abban, hogy ő is Stornóékhoz hasonlóképpen alakítsa ki belvárosi lakását.

A gyűjtésnek a kor szelleme ugyancsak kedvezett. A fordulatot ebben az 1847-es első soproni iparkiállítás hozta, melynek keretében műtörténeti tárlatot is rendeztek. Ezt megelőzően hiába élt és dolgozott Sopronban jónéhány festőművész, jobbára csak szerény megrendelésekhez jutottak a helyi polgároktól. A tehetősebbek is inkább metszeteket, kis festményeket, óntányérokat és fajansztárgyakat vásároltak, illetve ahogy a porcelán termékek ára elérhetőbbé vált, ezek kezdtek egyre jobban teret hódítani a háztartásokban.

Az iparkiállítást követően a városban jónéhányan gyűjteni kezdtek: ki a bútorok, ki a fokozatosan felbomló céhek történeti emlékei, ki a népi fazekasipar remekei iránt vonzódott és igyekezett ezeket megszerezni. Amellett, hogy az adott tárgy az illető lakása díszévé vált, sok esetben kidobástól, pusztulástól megmentett jelentős ipartörténeti emlék maradt.

Zettl Gusztáv figyelmét először a régészeti emlékek keltették fel, de már kezdetben is gyűjtött néprajzi és művészeti anyagot. Gyűjtött és vásárolt Sopron 19. századi polgárházaiból, melyek a biedermeier bútorok, antik képek, ónedények, porcelánok gazdag tárházai voltak. A művészetek iránti szeretet vezérelte: nem a saját szerzést tartotta a legfontosabbnak, a közjóért akart tenni. Ifj. Storno Ferenccel együtt lelkesedéssel kapcsolódott be a soproni ásatások munkájába: a városban szinte minden épülő ház alapozásánál gazdag római leletekre lehetett bukkanni. Zettl rendkívüli mennyiségű tárgyat gyűjtött össze, de mindig körültekintően vásárolt. Nagy baráti kapcsolatrendszere is segítette ebben. Hagyatékok után kutatott, miközben fáradhatatlanul képezte magát, s egészen halála napjáig, 1917. február 23-áig festett is.

Zettl Gusztáv és ifj. Storno Ferenc alapító tagjai voltak az 1893-ban életre hívott Soproni Képzőművészeti Körnek (a mai Soproni Képzőművészeti Társaság jogelődje), Zettl Gusztáv pedig egyben az első elnöke. Nem egyszer otthona szolgált a gyűlések helyszínéül. Leszármazottai máig őrzik az asztalt, amely köré összegyűltek – érdekessége, hogy ez egy pénzváltó asztal: a közepén levő márványlapra ejtve az érmét, a csengéséből meg lehetett állapítani, hamis-e vagy valódi. Az asztalt ifj. Stornóval közösen restauráltak és kettő ilyesféle is látható a Storno kiállítási anyagban. A két barát ugyanis határozottan törekedett hasonszőrű darabok beszerzésére gyűjteményeik számára és hasonló kialakításokra is múzeumlakásuk berendezésében. Így például az ablakszárnyakon és a faburkolatokon díszítésként a család számára jelentőséggel bíró szólások, közmondások olvashatók – pontosan, mint Stornóék szalonjában. A kör tagjai pedig nem csak tanácskoztak, hanem dolgoztak is a Zettl szalonban: a famunkákat, így a mennyezeti kazettákat egy jó barát, Pintér Ignác asztalosmester készítette.

A két világháborút a gyűjtemény komolyabb károk nélkül átvészelte. A Zettl céget és a házakat - a Hársfa soron építettek egy gyönyörű villát is -, 1951-ben államosították Így a család biztos anyagi háttere ugyan megszűnt, viszont maradhattak saját lakásukban. Az 1952-ben listára vett műtárgyakat, anyai nagyapja örökét, Dr. Langer Herbert (1907-2000) 1955-ben múzeummá alakította és a nagyközönség számára látogathatóvá tette. Azóta a család tagjai fogadják a betérő vendégeket és számos saját emlékkel is átszőtt lebilincselő tárlatvezetéssel kalauzolják őket végig az érdekesebbnél érdekesebb tárgyak hosszú során. 1998 óta a gyűjtemény alapítvány formájában működik, a művészeti és szellemi örökséget az itt lakó ükunoka és családja méltón ápolja.

A Balfi utcai ház falán pedig 2002 nyara óta emléktábla hívja fel a figyelmet, hogy 150 évvel korábban itt látta meg a napvilágot Zettl Gusztáv kereskedő műgyűjtő, e rendkívüli historikus magángyűjtemény életre hívója. A dombormű Kutas László szobrászművész alkotása.

Források:

visitsopron.com

megyerikum.hu

zettl-langer.atw.hu

kozterkep.hu

Borítókép forrása: visitsopron.com