Szülei, dr. Füredi (Fleischmann) Sándor orvos és Goldberg Johanna, 1882-ben kötöttek házasságot. Sopronba négy évvel később, már egy fiúgyermekkel, Artúrral költöztek. Itt született meg 1883-ban Jenő és 1890-ben Oszkár. A legkisebb fiú tanulmányait az evangélikus líceumban kezdte, majd kibontakozó tehetségének megfelelően a budapesti József Műegyetemre ment. Egyetemi tanulmányait a müncheni Építészeti Akadémián fejezte be, ahol építészmérnöki oklevelet szerzett. Gyakorló éveit Carl Hocheder müncheni irodájában töltötte, később Hamburgban John Herbert Rosenthal építésznél dolgozott. Időközben megnyert egy jelentősebb pályázatot a müncheni sörgyártól és egy nagy szanatóriumot is tervezett. Már ekkor kibontakozott rendkívül sokoldalú érdeklődése, tehetsége, újszerű és a korban rendkívül modernnek számító építészeti megoldásai. Megbízásainál is megmutatkozott mély embersége: gyakran vállalta egészségügyi és szociális célokat szolgáló, illetve ahogy később soproni munkáinál is kitűnik: kevéssé tehetős rétegek minél korszerűbb lakhatását biztosító épületek, épületegyüttesek tervezését. Sikerrel vett részt egy königsbergi városrendezési pályázaton 1914 elején, később kis lakás-együtteseket épített itt.

Még 1914-ben hazatért szülővárosába, megtervezte 1915-ben a Koronázási emlékművet. Hamarosan azonban besorozták, mint hadnagy vonult be az I. világháború idején az orosz frontra. Itt hidakat épített és megtervezte a Karlstadt nevű tábort Rudnia közelében. Kitüntetést is kapott. A fronton 1917-ben súlyos tífuszbetegséggel szállították Lembergbe, majd a pozsonyi kórházba, 1918 nyarán szerelt le. Még ebben az évben megnyerte a soproni munkáslakásokra kiírt tervpályázatot és ettől kezdve építőmesterként, illetve építészként dolgozott városában.

1919 januárjában a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet soproni osztálya felvette az Egylet tagjai közé. A Tanácsköztársaság idején állást vállalt a Sopron vármegyei és városi építési direktóriumban, aminek következtében az Egylet 1922-ben kizárta tagjai sorából. Emiatt 1945-ig nem kaphatott állami megbízást, így ebben az időszakban megbízói főleg magánszemélyek és vállalkozók voltak. Ettől kezdve ugyan elsősorban soproni épületeket tervezett, de külföldön is keresett építész maradt: az ebenfurthi iskolaépület és a vasutas munkásházak tervezésével első díjat nyert. A zágrábi klinikák pályázatán harmadik díjat kapott; Abbáziában modern panziót, Bécsben több villát tervezett és épített.

Sopronban és környékén számos lakó- és középület, valamint ipari épület őrzi tehetségének nyomát. A Trebitsch Selyemgyár részére 1925-ben épített négyszintes Csengery utca 106. alatti munkáslakóháza még komfort nélküli lakásokat nyújtott a lakóknak, de nyerstégla homlokzatú, új, modern formai és esztétikai elveket követő tömbje már a Bauhaus stílus jegyében született. A maga nemében első volt a megyében és ez Füredi egyetlen helyi alkotása, amely műemlékvédelmet kapott.

Több brennbergbányai épületet tervezett, a római katolikus Szent Borbála bányásztemplomot és haranglábat is. Az ő tervei szerint épült itt óvoda, 6 tantermes iskola; a Szent István akna összes üzemi épülete, munkásfürdője és pihenője; az Új-Hermes telepen nyolc tégla építésű lakóház és pékház; a Brennbergi út mentén pedig kétszintes, modern bányász nyugdíjas sorház.

Nevéhez kötődik a városban a SOTEX szövőgyár 28 lakásos munkás lakótelepe, festődéje és az egész gyártelep bővítése.

A kor polgári életformája megkövetelte az otthonos, gazdaságos családi otthonok létesítését. Füredi igényes és változatos modern építészeti formakincset felvonultató családi házakat is tervezett és épített Sopron tehetősebb polgárainak megbízásából, így például Bettelheim Lipót orvos részére a Hunyadi utca 32., Horn Vilmos részére a mai Mikoviny út 40., Prickler János részére a Fenyves sor 10. számú házat.

A markáns megjelenésű Zsidó Polgári Otthon 1932-ben készült el a mai Csatkai Endre (akkori Képezde) utcában. A Lővér uszoda 1934-es modernizálása és kibővítése Brüsszelben egy nemzetközi építészeti kiállításon dicséretben részesült. Munkái között volt az 1937-ben Hernfeld panzió a Deákkúti úton, 1938-ban a Mátyás király utca áttörésénél a Deák téri sarokház és a Deák téren a 49. sz. épület, mindkettő többlakásos társasház. Az Alsólőver utca 19. számú, jellegzetes, szabadon álló társasház is az ő alkotása. Valamennyi Füredi kimagasló építészeti képességeiről tanúskodik.

1924-ben vette feleségül az akkorra már elvált Rawitscher Zsófiát. Kapcsolatuk válással végződött. Füredi Oszkár második feleségével, Bauch Erzsébettel 1938-ban kötött házasságot, gyermekük sajnos nem született. Magyarország német megszállása alatt zsidó származása miatt bujkálni kényszerült, a brennbergi Pénzes Pál bányaács rejtegette hónapokon keresztül, azonban 1945 januárjában egy besúgó ténykedésének következtében a nyilasok elfogták.

Három hónapot Sopronkőhidán töltött, ahonnan súlyos betegen szabadult fel. Eközben 85 éves édesanyját Auschwitzba deportálták, ott is hunyt el. A felszabadulás után megalakult a Soproni Zsidók Szövetsége, amelynek alelnökévé választották.

1949. február 1-jétől kinevezték a Sopron vármegye Építésügyi Igazgatóság élére. A következő év szeptemberétől a Győri Tervező Vállalat soproni fiókjának kiemelt tervezőjeként dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Részt vett a II. világháború utáni helyreállítási munkálatokban, az Orsolya téri Lábasház rekonstrukcióját ő végezte, számos tervpályázaton szerzett díjakat.

1978. január 21-én hunyt el szülővárosában, sírja a soproni izraelita temetőben található. Nevét a Torna utcából nyíló sétány is őrzi.

Források:

szivk.hu

arcanum.com

hu.wikipedia.org

epiteszforum.hu

Winkler Gábor: Helyi értékvédelem Sopronban. In: Soproni Szemle - 67. évf. 1. szám. 2013.

Borítókép forrása: epiteszforum.hu