Pincéjében római fürdő maradványaira leltek a régészek. A 14. században a telken két épület állt. 1320-ban valószínűleg kápolnát kezdtek építeni a hátsó helyén Szent Dorottya tiszteletére, ám később egy födémmel kettéosztották: alsó feléből pince, felső részéből lakás lett. Gyönyörű a gótikus nagyterme, és figyelemre méltó a 17. században épült kétemeletes udvari loggia.

Az épület tulajdonosai mindig gazdag és tekintélyes polgárok, kereskedők voltak. 1769-ben Reisch Tóbiás tímármesteré volt, akitől Conrád András doktor és neje, Attens Katalin vették meg. A ház első emeleti utcai öt szobás lakását lakták és 1759-ben egy Dorottya nevű lányuk született, aki 1790-ben Donner Zsigmond orvos neje lett. Az ő házasságából két gyermek jött a világra, akiknek házitanítója nem kisebb személyiség, mint az 1798-ban evangélikus polgári iskolai tanárként Sopronba jött Bredetzky Sámuel tudós pedagógus, író, későbbi püspök lett. A gyermekek sajnálatosan korán árván maradtak; gyámjuktól 1805-ben Spiess Antal vette meg a házat 15 000 forintért és egy évvel később eladta 17000 forintért a ház mai névadójának, Fabricius Endrének, aki akkor ügyvédként dolgozott.

 A Fabricius-család Gömör és Zólyom vármegyei eredetű, valószínűleg Árpád-házi királyaink telepítettek le őseiket Németországból. A család tagjai városi polgárok voltak, és a reformációtól kezdve törhetetlen hívei az evangélikus egyháznak. 1621-ben II. Ferdinánd magyar nemességre emelte őket, ettől kezdve használták a Tóth-Lipcsei előnevet, a Zólyom megyei település után, ahol a rangot szerző Fabricius Boldizsár lakott. A név megjelenik Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című regényében is, a rokoni kapcsolat az ott szereplő Fabriczius János főbíróval azonban csak feltételezhető.

Fabricius Endre már Sopronban született, mint Fabricius Theofil gombkötőmester és Straner Katalin fia. Jórészt a neje hozományából vette meg az akkori Városház tér 54., ma Fő tér 6. szám alatti házat. Az első emeleti utcai lakásba hamarosan be is költözött.

1809 márciusában Sopron francia megszállás alá került, így a Fabricius-házban is magas rangú francia tisztek szálltak meg. Ekkor volt az épület ideiglenes lakója Teste tábornok is, aki megsebesült a győri ütközetben, s itt ápolták felgyógyulásáig. A marsall hálája jeleként egy Napóleont tüzértiszti egyenruhában ábrázoló olajfestményt ajándékozott Fabriciusnak. A kép 1945-ig volt a család tulajdonában, utoljára a dédunokánál, Fabricius Béla mérnöknél Budapesten, akinek lakását az ostrom alkalmával bombatalálat érte és a kép megsemmisült.

Fabricius Endre 1823-ban lett Sopron polgármestere. 1847-ben bekövetkezett halála után háza özvegyéé, Weckher Erzsébeté lett, aki itt lakott lányával, Paulával és vejével, Dorner Frigyes bornagykereskedővel. Dorner soproni és ruszti borokat szállított külföldre és borait a pincében tárolta. 1863-ban a házat Fabricius Paula örökölte meg, akihez férje halálakor, 1870-ben beköltözött öccse, Endre.

Az 1823-ban született Fabricius Endre az evangélikus líceum tanulója volt, tagja és 1840-ben alelnöke a líceumi Magyar Társaságnak, a líceumi tanulók önképző körének és az ugyanott működő Német Társaságnak is. E társaságok ülésein, ünnepélyein saját költeményeit adta elő. Az akkor Sopronban katonáskodó Petőfivel baráti kapcsolatba lépett és a líceumi könyvtárból könyvekkel látta őt el. Petőfi több alkalommal megfordult az épületben. Az ismert legenda szerint 1840 februárjában a Fabricius-ház pincéjében öltözött át civil ruhába, miután kiszökött a Halászkaszárnyából, és Liszt Ferenc koncertjére sietett a Régi Kaszinóba. Fabricius élemedett korában többször beszélt Petőfihez fűződő baráti kapcsolatáról: Petőfi modorát nem tartotta megnyerőnek, inkább ridegnek mondta, de a líceumi fiatalság őt ennek ellenére felkarolta mint volt selmeci diákot. Sorsa iránt részvéttel viseltettek és próbálták segíteni rideg közlegényi napjaiban.

Fabricius később jogot végzett Pozsonyban és Pesten; 1848-49-ben pesti nemzetőr volt. A szabadságharc után ügyvédkedett, majd közjegyző lett. Jövedelméből nagyobb földbirtokot szerzett Nyitra megyében, ahol előszeretettel foglalkozott lótenyésztéssel és kertészkedéssel. Nyugalomba vonulása után az irodalomnak és zenének hódolt. Költeményei két kötetben "Sinnen und Minnen" címmel 1884-ben Sopronban jelentek meg. Mint kiváló zongoratehetség, kotta nélkül játszotta Liszt és Beethoven szerzeményeit. Sőt maga is írt zenét: az évek hosszú során át a soproni házban született 32 zongoradarabja nyomtatásban is megjelent.

A háznak ekkor más lakói is voltak. A kapun belépve boltozatos kapualj következett, mely az eléggé szűk udvarra vezetett. A kapualjból jobbra, az utcai földszinti kétszobás lakásban élt Gömbös tanító. A kapualjból jobbra lépcső vezetett az emeleti utcai lakásokba. Az emeleti ötszobás lakást Fabriciusék lakták, a második emeleti utcai lakásban dr. Reichenhaller Kálmán városi főjegyző élt. Az udvari első emeleti kétszobás lakásban a két idős Dorner kisasszony, Frigyes unokanővérei laktak, akik varrásból tartották fenn magukat és szegény sorsukra való tekintettel nem kellett lakbért fizetniük.

Az udvari második emeleten Krausz Károly városi hivatalnok élt nejével és két leányával. Ők kosztos diákot is fogadtak, így került hozzájuk soproni líceumi tanulmányai idejére 1890-ben az unokaöcs Fabricius Endre is.

Paula 1895-ben hunyt el és végrendeletében a családi házat öccsére hagyta. Endre az örökséget tanulmányi alapítványként kötötte le azzal a céllal, hogy kamatait ösztöndíjként szegény sorsú, jól tanuló diákok élvezhessék. Kezelésével a soproni evangélikus egyházat bízta meg. 1902-ben bekövetkezett halála után a Fabricius Endre-féle alapítványi házat az egyház ténylegesen kezelésbe vette és az évek folyamán számos tanuló élvezte az ösztöndíjakat egészen 1949-ig.

Jelenleg a Fabricius-ház az új Múzeumnegyed részét képezi és rövidesen megnyitja kapuit a látogatók előtt. Fabricius Endre nevét pedig az evangélikus szeretetotthon viseli.

Források:

visitsopron.com

funiq.hu

sopronimuzeum.hu

Fabricius Endre: Adalék a soproni Fabricius-ház történetéhez, fabricius.twwt.com

csodalatosmagyarorszag.hu

Borítókép forrása: Sopron Média