Vastag Tamás nem bízott semmit a véletlenre. Az, hogy számára mennyire fontos, meghatározó Frank Sinatra, már eddigi pályafutásából is kiderült. Színpadon százszor bújt a legendás énekes bőrébe, többször vett részt Sinatra dalaira épülő koncerteken. Most azonban ő állította össze azt a műsort, amely lelkének pilléreire épült. Neki mit jelent Sinatra, az utánozhatatlan világa, a dzsessz, a szving életérzés, amikor önazonos módon lehet időtlenül vinni, közvetíteni a megfejthetetetlenséget a nyomot hagyó emberek titkából.

Vastag Tamásnak kifejezetten jól állnak Sinatra dalai. Érti azokat, figyel rájuk, átveszi a hullámzásaikat, szenvedélyüket, érzelmeiket, a világra kacsintó lazasággal, sármmal. Nem utánozza az amerikai csillagot, hanem a dalai által szitálja át saját sorsát, életét a zenében. Elmerült a számokban, megmártózott a korszakokon átívelő varázslatban, hogy visszarepítse a közönséget egy olyan helyre, ahol jut pillanat arra: nagyívű dalokat csak nagyívű előadói, énekesi teljesítménnyel lehessen hitelesen, maradandóan tolmácsolni. Ő most ezt tette. Együtt élt Sinatra slágereivel lelkével. Könnyedén, vagányul, lehengerlően. Huszonenegyedik századbeli szving lovagként. 

Remekül választott vendégeket ehhez a produkcióhoz. Stéphanie Schlesser, a soproni közönség kedvence lényével, kimelkedő hangjával, kisugárzásával gyorsan megnyerte magának a nézőket. Profin, elegánsan, a műfajra jellemző repítő szabadsággal hódított ezen az estén. Ugyanez jellemző Papp Attilára, akit képtelenség tetten érni abban, hogy a színpadon nem kimagasló tehetség. Muzikalitása, énekesi képességei, jelenléte, energiája áthatotta a műsort. Közös számaik Vastag Tamással élményszámba mentek. Horváth Tamás trombitás szólói a műfaj gyökereihez kalauzolták a közönséget, amikor a fúvós hangszerek jelenítették meg a dzsesszt. A hullámzó és megfejthetetlen zenei kalandozást játékos élményként. Mélyről jön ez, az ember testén átsuhanó életenergia magnetikus vonzásában. Az összes érzés tolmácsolásához szükség volt ezen a koncerten az ország kiemelkedő zenészeiből álló Stúdió 11 Ensemble zenekarra. Ők nem pontot tesznek egy ilyen műsor végére, hanem felkiáltójelként és igazodási pontként jelenítik meg mindazt, amit a műfaj, a stílus, egy ilyen koncert megkíván. Igényességet, magas szintű zenei tudást, az egyediséget. Ilyen volt Sinatra. Vastag Tamás és csapata pedig méltó módon követik ebben.

A koncert utolsó, záró és érzelmi katarzist jelentő száma a My Way, azaz Az én utam volt. A közönség ünneplése jelezte: repítő útra lépett a fiatal előadó ezzel a koncerttel.