A Szent Mihály-templom körül a 13. század óta temetkeztek. A temetőt várfal vette körül, és az erődítés miatt nem lehetett területét növelni. Így a régi sírhelyeket kellett újra és újra felhasználni. A kiemelt csontok elhelyezésére épült csontházként (osszárium) a 13. században a Szent Jakab-kápolna. Az épület ma is a templomkertben emelkedik, és a román és gótikus stílus közötti átmenet egyik legjelentősebb példája hazánkban; egyben városunk legrégibb középkori építményeinek egyike. A 15. században létesült egy további temetőkápolna is a Szent Mihály-templom mellett. Ezt Mária Magdolna tiszteletére avatták, ám sajnálatos módon a 17. század folyamán elpusztult. 

A Szent Jakab-kápolna sorsa is meglehetősen változatosan alakult az idők folyamán: a reformáció idején az evangélikusok használták, akik 1674-ig temetkeztek is a Szent Mihály-templom körül. A távozásukat követően lőszerraktár lett a kápolnából, aztán 1748-ban a város rendbe hozatta, és templomi felszereléseket raktároztak benne. 1886-ban ifj. Storno Ferenc és Storno Kálmán restaurálták, meghagyva eredeti szépségében a bejárati kapu feletti ívmezőben látható különleges román stílusú domborművet: két sárkány őrzi az életfát. Megvan ma is a kápolna alatt a mély kripta, lemenni azonban nem lehet: a hajóból nyíló lejáratban a lépcsők abbamaradnak, a csontokat csak ledobták.

A templomkertben napjainkban régi, 17-18. századi síremlékeket a kertet ölelő kőfal mellett lehet látni. Ilyenek az Árvaházat alapító Voss család és a festő Sedlmayrék sírtáblái. Itt állították fel az 1945-ös bombatalálat során megsemmisült sírhelyekből maradt emlékeket is. A kertet pedig ifj. Storno Ferenc 1892-ben készült Keresztútjának neogótikus stációi mentén lehet körbesétálni. Ősszel a meleg színekbe burkolódzó fák, kúszónövények tovább fokozzák a bensőséges hangulatot, melyhez még hozzátesz a templomkertből a Sopronra, a város tornyaira megnyíló szép panoráma.

A templom szentélye mögött fekszik a Régi Szent Mihály temető. Ezen a helyen már a római korban is temetkeztek. Részben a 17. századi külső várfal ma is álló maradványai határolják. 1780-ban jelölte ki a város tanácsa ezt a területet a templom körüli, már jócskán túlzsúfolt, egészségtelen temetőkert helyett. Ehhez az is hozzájárult, hogy nem sokkal korábban tiltotta be Mária Teréza császár- és királynő Közegészségügyi rendelete a lakott területeken belül, illetve templomépületekben történő temetkezést, és új temetkezőhelyek kijelölését rendelte el a települések külső területein.

Ekkor kezdtek a város előkelő polgárai is a Ferences (Kecske-), Domonkos és Szent Mihály-templomok kriptái helyett a Szent Mihály temetőben sírboltokat, kriptákat emelni, és szebbnél szebb sírköveket faragtatni maguknak. 1818-ból származik a ma is látható kőfal nagy része, és városunk nagyjai közül sokan nyugszanak e temetőkertben, szép műemlék sírkövek őrzik emléküket.

A leglátványosabbak közé tartozik a híres borkereskedő és művészetpártoló Russ család síremléke, a szintén kereskedő Flandorffer családé: Flandorffer Ignác szerepelt a soproni Takarékpénztár, a Gázgyár alapítói között, mindemellett éveken át töltötte be a Soproni Városszépítő Egyesület elnöki tisztségét. Itt található Müller Paulin gyarmatáru-kereskedő sírja, a hazánk első családi kertészetét megalapító Raffenspergeréké, illetve a templom szentélye mögött Stornóék sírkeresztje. A Storno család tagjai számos szállal kötődnek e helyhez, hiszen a Szent Jakab-kápolna korábban említett felújításán és a keresztúton túl a plébániatemplom 19. század végi neogótikus restaurálása is az ő nevükhöz kötődik.

A 19. század végére időszerűvé vált még újabb terület megnyitása a temetkezések számára.  Az Új Szent Mihály temető felszentelésére 1894. augusztus 26-án került sor a Pozsonyi út túloldalán. Terveit Wälder József városi főépítész készítette. Nyugati oldalát a Mély út képezi, melynek nyomvonalát a hagyomány szerint még a rómaiak építették ki. A temető használata során előkerült leletanyag valóban alá is támasztja a térség római kori használatát. A sírkertet a túlsó oldalán lezáró nagyszabású, ideiglenes műemléki védettség alatt álló Kálvária kereszt ifj. Storno Ferenc rajza után készült 1895-ben Hild Lipót kőfaragó műhelyében. A temető végében kialakított mesterséges dombon emelkedik, fenyőfacsoporttal körbevéve. A hozzá felvezető lépcsők között a város vezető egyházi személyei számára alakítottak ki sírhelyeket. Kiképzésében hasonló a Szent Mihály-templom kertjében lévő Keresztút szintén neogótikus motívumokkal díszített stációihoz, ilyen módon összekapcsolva a két helyszínt.

A keresztet - felújítását követően - 2016. november 1-jén szentelték újra – halottak napján - azóta is minden évben sokan gyújtanak mécsest a domb lábánál elhelyezett mécsesállványokon elhunyt szeretteikre és a város eltávozott nagyjaira emlékezve.

Az Új Szent Mihály temetőben 1912-ben készült el a neogótikus stílusú új ravatalozó épület, Schármár Károly tervei alapján.

A Legújabb Szent Mihályt temetőt 1969 szeptemberében nyitották. Bővítése folyamatos, az új bejárat és porta 1994-ben került átadásra. A központi helyen álló Krisztus-ábrázolás Szakál Ernő szobrászművész alkotása. A Katolikus Konvent megbízására 1982. november 7-én avatták fel a feltámadást szimbolizáló Krisztus-szobrot. Szakál Ernő tervei alapján Baranyai László kőfaragó mester kivitelezte. A magas, betonból készült talapzaton álló monumentális alak már messziről látszik, kimagaslik a temető kiszélesített fő útvonalán. EGO SUM VIA, vagyis 'ÉN VAGYOK AZ ÚT' felirat olvasható a lába előtt, arccal fel, az ég felé fordul, és karján kisbárányt tart. Szakál Ernő Munkácsy-díjas szobrász az avatás évben kapta meg a legnagyobb kitüntetést, az Európa-díjat.

Források:

varosplebaniasopron.hu

sopronimuzeum.hu

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok sorozat, Budapest, 1982.

kozterkep.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép: Sopron Média