Vajon mire teszünk legszívesebben fogadalmat?

Vonatkozhatnak saját magunk vagy környezetünk által negatívnak ítélt szokásokra: „az új évben időben fogok elindulni, hogy ne késsek folyton el…”, „nem fogom mindig halogatni a tennivalókat” és hasonló fogadkozások hangzanak el családi vagy baráti körben.

A fogadalmak gyakran vonatkoznak étkezési szokásokra, mértékre: „januártól nem tömöm be az egész tábla csokit egy ültő helyemben”, „lefogyok 5-10-... kilót”, „nem eszem kenyérrel még a krumplistésztát is”; szenvedélyekre: „nem szívok el naponta egy doboz cigarettát”.

A változtatás időpontját pedig sokan előszeretettel kötik az új év beköszöntéhez: új év, új szokások. Aztán február környékén már gyakran mondják lógó orral: megint nem sikerült… És ostorozzák magukat, hogy persze, mert ők ehhez nem elég ügyesek, kitartóak, meg különben sem sikerül nekik soha semmi.

Mi lehet annak hátterében hogy az újévi fogalmak jelentős hányadát valóban nem sikerül megvalósítani és kudarc élménnyel járnak?

Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy fogadalmaink általában nagyszabásúak: rövidre szabott határidővel szeretnénk ugyancsak látványos, a külvilág számára is feltűnő eredményt elérni. Itt mindjárt akad több probléma is.

Ha van egy szokásunk, akár jó, akár rossz, az több év, esetleg egy fél (egész) élet leforgása alatt alakult ki, és maradt velünk. Ezen nem tudunk varázsütésre pár hét vagy akár hónap alatt tartósan változtatni. Igen, az instant csodamegoldások divatjának világában élünk, de mélyreható és tartós változáshoz bizony idő, türelem és kitartás szükséges. Hinnünk kell benne, hogy sikerülni fog és napról napra tenni érte, akkor is, ha ez nem könnyű, és erőfeszítéssel vagy lemondással jár. Ezért fontos, hogy reális legyen a célkitűzésünk, mind mértékét, mind a megvalósítás időtartamát tekintve. Máskülönben sikertelensége könnyen vezet negatív önértékeléshez, önbizalomhiányhoz. Segít a megvalósításban, ha nemcsak kimondjuk, de le is írjuk, amit szeretnénk. Így, ha elbizonytalanodnánk, elő lehet venni feljegyzéseinket. Érdemes a továbbiakban azt is rögzíteni, hogy haladunk a megvalósítással. Sok erőt tud adni ezek visszaolvasása.

A változtatás sokkal könnyebb akkor is, ha megvan hozzá a belső motivációnk, ha megvan az igényünk arra, hogy másképp csináljunk adott dolgot. Ha azért teszünk fogadalmat, mert valaki már régóta rágja a fülünket miatta, az közel sem olyan hatékony, mint amikor mi magunk érezzük és tudjuk észérvekkel is alátámasztani a változás szükségességét. Éppen ezért nem célszerű jelentős időponthoz, pl. évfordulóhoz, kötni a változtatás megkezdését, inkább  akkor érdemes belevágni, amikor belső igényünk megérett rá.

A változást mindig könnyebb sok apró lépésben megvalósítani, legyen szó bármilyen fogadalomról. Ha például eddig befaltunk egy tábla csokoládét egy ültő helyünkben, akkor fogadalmunk ne arról szóljon, hogy ezentúl rá sem nézünk a csokira, hanem arról, hogy januártól egy tábla csokit beosztunk 3 napra. Aztán februárban már egy hétre, márciusban két hétre, nyáron meg kiváltjuk gyümölcs fogyasztásával. Vagy ha megfogadjuk, hogy elkezdünk felüléseket csinálni, hogy lemenjen a karácsonykor növesztett úszógumi a derekunkról, akkor ne rögtön kétszázzal kezdjük, hanem elégedjünk meg akár húsz-pihenő-hússzal első alkalommal, és fokozatosan növeljük a terhelést. Fontos az is, hogy nagyobb mértékű változtatási szándék, diéta, szenvedélybetegségről való leszokás esetén kérjük ki szakember véleményét.  

Ha jellemző ránk, hogy halogassuk kisebb-nagyobb feladataink elvégzését, segíthet, ha megállapodunk magunkkal, hogy egy bizonyos időpontban csak tíz percig csináljuk az adott tevékenységet, aztán később újra tíz percig folytatjuk. Lehet ez mosogatás, papírok rendezése, e-mail megírása. A belátható időtartam segít abban, hogy kevesebb ellenállást érezzünk a kevésbé kedvelt tennivalóval szemben. A leggyakoribb eset, ha már tíz percig csináltuk, ráébredünk, nem is annyira vészes a feladat és folytatjuk, esetleg be is fejezzük. A megkönnyebbülés és megelégedettség érzés, ami ilyenkor átjár bennünket, ösztönzően hat, hogy máskor is vágjunk bele „csak tíz percre” a kevésbé kedvelt tennivaló elvégzésébe.

Jelentősen befolyásolja változtatási törekvésünk kimenetelét az is, mennyire tudjuk elfogadni önmagunkat és azt, hogy megvannak a magunk korlátai a változás ütemében is. Az a tény, hogy valamin változtatni szeretnénk, mutatja, hogy valamivel nem vagyunk elégedettek önmagunkkal kapcsolatban, legyen szó külsőnkről, vagy valamilyen tulajdonságunkról, szokásunkról. Milyen módon kommunikáljunk ezt önmagunk felé? Ostorozzuk, szidjuk magunkat miatta? Ezzel is megcsappantva gyakran nem túl erős lábakon álló önbizalmunkat, magabiztosságunkat?

Vagy el tudjuk fogadni: igen, tudom, nem jó ez így, de pillanatnyilag ez van. Most viszont érzem, hogy elérkezett az idő és változtatok rajta. Addig is, ezzel együtt is értékes és szerethető ember vagyok. Amennyiben ez az egészséges önreflexió és önelfogadás megvan, sokkal nagyobb az esély a változás sikerére. Ugyanígy fontos, hogy elfogadással, szeretettel tudjunk tekinteni haladásunk tempójára és az időnkénti visszacsúszásokra is, hiszen ezek is velejárói a folyamatnak. Amikor pedig már érezzük a változás hatását, tudjunk örülni neki, dicsérjük meg magunkat a kitartásunkért.

Végül, de nem utolsó sorban, még egy ok, amiért újévi fogadalmunk némileg eltúlzottra sikeredhet: hajlamosak vagyunk a szilveszteri mulatság pezsgős mámorában fogadkozni, ennek megfelelően elég nagyszabású terveket gyártani túláradó lelkesedéssel. Ezek megvalósításához kijózanodva, tiszta fejjel egyáltalán nem biztos, hogy még mindig érezzük a kellő lendületet.

Kívánunk józan, reális fogadalmakat és boldog, sikeres új évet!

Borítókép: wiki.startlap.hu