Becht Rezső (1893-1976) író, helytörténész a következőképp írta le e tájat 1947-ben:

„Itt, ezen a hullámos, hol hegyeken kapaszkodó, hol széles völgyekbe ringó területen alakult ki a lőverek világa. Mert külön világ ez, egy szövevényes, zegzugos zöld-útvesztő világ: száz és száz dús gyümölcsösnek és a környező fenyveseknek, tölgyeseknek, szelídgesztenyeerdőknek gyönyörű egymásba olvadása. Élősövényektől beszegett szűk utcácskák szelik keresztül-kasul, míg bent, a fák sűrűjében színes villák, hűs verandák és weekend házak bújnak meg és ígérnek madárdaltól átszőtt, jószagú békességet.” /Lővér, részlet/

Igazodva a korabeli használati szokásokhoz, a Lőverekben megjelenő első 19. századi épületek kicsi, egyszerű, jellegtelen, nyári használatra épített – ezért nem is fűthető - gyümölcstárolók, kerti lakok voltak: pincével, egy szobával, esetleg egy hálófülkével rendelkeztek. Ezek vagy fából készültek, vagy már ekkor megjelentek rajtuk a Lőverek hagyományos épületeire olyannyira jellemző faszerkezetes verandák.

A 19. század vége felé a soproniak és a városba látogatók egyre több időt töltöttek a lőveri nyaralókban. A huzamosabb tartózkodásnak megfelelően egyre nagyobb, komfortosabb és festőibb megjelenésű épületeket emeltek.

 Az 1890-es évek elején Muck Endre, "a soproni erdők atyja" kezdeményezésére jelöltek ki telkeket a Sörházdomb tölgyesei és szelídgesztenyései szomszédságában, az Alsó-Lőverek gyümölcsöskertjeinek lankáin. E környéket szokták emlegetni Sopron városligeteként is, erre utal a Lőver körút két csomópontját összekötő, a Villa sort keresztező Városligeti utca elnevezése is. Az újonnan parcellázott lőverek a régiekhez képest viszonylag szerény méretűek voltak: 21–24 méter szélesek, mélységük 92–102 méter.

Az itt emelendő villaépületeket, a „lőverházakat” már építőmesterek tervezték, például Schiller János (a papréti Ortodox Zsinagóga tervezője), Schármár János (a II. világháborúban elpusztult Neológ Zsinagóga építésze) és fia, Károly; Boór Károly, valamint Bernard Vencel. Az eredetileg favázas szerkezetű, faverandás kerti lakokat és a lőveri kerteket szigorú építészeti előírások alapján alakították ki, melyeket akkoriban az ún. Lőver Bizottság felügyelt. Jellemző volt a markáns tetőidom, a fafaragásokkal díszített eresz, de erkélyeket és tornyokat is építettek, és nem maradhatott el a villák legsajátosabb építészeti kompozíciós eleme, a fából ácsolt veranda sem.

Érdemes kitérni a Lőver Bizottság munkájára is. A lőverlakók 1886-ban hozták létre, hogy céljaikat és érdekeiket közösen képviseljék a városi tanácsnál. A bizottság különböző fejlesztéseket kezdeményezett a városnál: közbenjárásukra út- és közműfejlesztések valósultak meg, az utcák neveket, a házak és kertek számozást kaptak, javaslatukra őrházak létesültek. A bizottság a lakók számára is hozott szabályokat, így például a kertek fenntartására, a sövények nyírására vagy a viselkedési normákra vonatkozóan, melyek egyben jól illusztrálják az akkori lőveri viszonyokat:

„Nem szabad gazt, lombot, piszkot és hasonlót sem az útra, sem az utcára és a szegélyző sövénybe szórni vagy önteni, nemkülönben lombot az úton elégetni vagy szennyvizet az útra vezetni.”

„Ha egy lővertulajdonos trágyát kényszerül az úton lerakni, a maradékot azonnal el kell takarítania, és a rakodásnál ügyelni kell arra, hogy a közlekedést ne akadályozza.”

„Minden lővertulajdonosnak a sövényét, illetve sövényeit rendben kell tartania és azokat rendszeresen kell nyírnia, különösen az út menti oldalt kell olyan állapotban tartani, hogy az a gyalogosokat és a kocsikat ne zavarja…”

„A Lőver területén a haszontalan lövöldözés tilos.”

„Mivel a macskák az énekesmadarakat pusztítják, macskák tartása a Lőverben nem megengedett.”

/Határozatok a lővertulajdonosok részére, 1886./

A soproni lővervillák jellegzetes építészeti eleme a fából készült veranda, azaz a ház oldalához toldott oszlopos, kültéri, fedett építmény, amely kapcsolatot teremtett a lakóépület és a természet között. Kezdetben a verandák nyitottak voltak, és jellemzően úgy helyezték el ezeket, hogy szép kilátást nyújtsanak a városra, illetve a környékbeli hegyekre, erdős területekre. Helyenként az eredetileg földszinti verandákra emeletet is készítettek, hogy a lakók még inkább élvezhessék a környező panorámát. A verandák elhelyezése változatos volt: leggyakrabban az épület középső részéhez csatlakozott, és bejáratként is funkcionált; de épültek aszimmetrikus elhelyezkedésű (sarokelem), csak a lakásból megközelíthető, illetve alul bejárati, felül kilátó funkcióval bíró építmények is.

Ahogy a Lőverekben egyre gyakoribbá vált a lővervillák lakáscélú használata, a nyitott verandákat felváltották a zárt, azaz üvegezett verandák, helyenként színes üvegbetétekkel.

Bár a II. világháborút követően sok épületet átalakítottak és a verandák egy részét beépítették, vagy komolyabb háborús sérülés esetén meg is szüntették; a Lőverekben még ma is sok szép verandás régi épület csodálható meg.

Napjainkra kevés nyoma maradt fenn viszont a régi filagóráknak, vagy ahogy Szabó Jenő (1910-1993), a soproni helytörténetírás jelentős 20. századi alakja nevezte: szaletliknek. Az ácsolt faszerkezetű, bádogtetővel borított kerti építményekben uzsonnáztak, vagy nyárestéken vacsoráztak a lőverlakók.

A lővereket jellemzően a tulajdonosukról nevezték el: pl. a Romwalter-lőver építtetője Romwalter Károly (1825-1902) soproni nyomdász, lapszerkesztő volt, a Wallner-lővert pedig Dr. Wallner Ignác (1847-1929), a soproni Főreáliskola igazgatója rendelte meg.

A jelenleg a Villa soron álló 14 épületet – egy kivételével – 1893-ban kezdték építeni, és az egész sor két év után készen állt.  A villák mind a városra tekintettek, a város felőli lejtőre akkor még csak egyetlen ház épült.

 A boldog békeidők hangulatát idéző és a tudatos városfejlesztés szép példáját őrző épületek sorát a Városháza építésekor 1897-ben ideköltöztetett Nepomuki Szent János-kápolna és védett kertje zárja.

Források:

visitsopron.com

harsjozsef.hu

„Lőverek kincsei” helytörténeti tanösvény tájékoztató táblái

Kubinszky Mihály: A régi soproni Lőver – egy lőverlakó építész feljegyzései

Becht Rezső: Lővér, 1947.

Facebook

Borítókép forrása: Sopron Média