Táp Lászlóné részönkormányzati elnök vett részt a Sopron-Brennbergbánya és az ausztriai Récény (Ritzing) közös megemlékezésén vasárnap délelőtt, ami ünnepi istentisztelettel kezdődött. Ezt követően ünnepségen elevenítették fel a helyi bányászat és az Ilona-akna történetének múltját, amit történészek előadásában hallgathattak meg a résztvevők, sok kísérő program mellett.   

Szemán Attila történésztől, a Központi Bányászati Múzeum főmuzeológusának előadásán például sok érdekességgel gyarapíthatta a tudását minden érdeklődő, az mellett az információ mellett, amit a Sopronban és a környéken élők bizonyára sokan tudnak, hogy a brennbergi szénbánya a legrégebbi Magyarországon. A részletek azonban bizonyára szolgáltak újdonságokkal is a fiatalok számára. Ilyen volt többek közt az az adat is, hogy a barnaszén rendszeres bányászata az 1780-as években indult meg itt és a szénmedence egy kis területe átnyúlt Ausztriába. Brennbergbánya Sopronhoz tartozott akkoriban is, az osztrák rész viszont az Esterházy-család hitbizományában állt, így a kitermelést végző magyar vállalatnak szerződést kellett kötnie mindkét féllel a bányászati jog biztosítása érdekében. 

A trianoni békeszerződés megkötésekor - amikor Sopront és Brennbergbányát is Ausztriához csatolták, majd az 1921. december 15-ei népszavazás eredményeképpen a város mégis magyar maradhatott - a korábban a Soproni járáshoz tartozó Récény (Ritzing) Ausztriához került. Ezen a  területen feküdt az említett Ilona-akna, amely ugyan 8-10 kilométer távolságra volt a községtől, és igazából Brennberghez volt közel, közigazgatásilag azonban Récényhez tartozott. Innentől kezdve a brennbergi bányát a magyar-osztrák határ kettészelte és az Ilona-akna minden felszerelésével és a közelében kiépült teleppel együtt Ausztriához került, míg a bánya többi része Magyarországon maradt. Ezáltal érdekes helyzet alakult ki.

Talán az említett megosztásnak is köszönhetően, amit a vasfüggöny okozott, sokáig élt illetve a mai napig is terjed az a legenda, hogy Ausztria felé az Ilona-aknán át szöktek a magyarok Ausztriába 1956-ban. Ez, ahogy megtudtuk Szemán Attila történésztől, azért sem lehet valóságos, mert már jóval korábban - amikor 1941-ben elkészült a Szent István-akna és átvette a főszállító szerepet - az Ilona-aknát elárasztották vízzel majd később a járatokat is eltömedékelték, így lehetetlen volt ott az átjárás. 

Az Ilona-akna később magántulajdonba került és egy bécsi vállalkozó a falazott aknatornyot felújíttatta illetve a külszínen egy vágatszakaszt is építtetett. A szép környezet és történelmi épület valósághű megjelenése ma is igazán káprázatos látványt nyújt és méltóan idézi meg a helyi történelem egyik fontos darabját. Maga az épület Burgenland legrégebbi ipari műemléke, de ennél fontosabb talán, hogy sok emlék őrzője. 

A rendezvénysátorban a megemlékezés és a történelem felidézése után a program részeként magyar gyerekek énekeltek és szavaltak német nyelven, majd a szomszédos települések kórusaival közösen is felléptek.  Az érdeklődők a programok mellett magyar és osztrák ételspecialitásokat is megkóstolhattak.