Egységben az erő. Egy jó csapat összetart a legnehezebb időszakokban is, de ott, ahol békeidőben is fagyos a légkör, egy ilyen kivételes helyzet tönkretehet mindent. Óriási felelőssége van a cégvezetőknek is abban, hogy vállalati szinten mennyire becsülik meg a munkatársakat, hogyan segítenek áthidalni a problémákat; milyen a cég és a munkavállaló közötti bizalom.
Bebizonyosodott, hogy az érzelmi intelligencia megléte mennyire fontos. Empátia, együttérzés, motiváció, önbizalom -, hogy csak néhányat említsünk azok közül a kompetenciák közül, melyek megléte segít egy krízist átvészelni.
Csenteri-Dénes Ildikó HR-szakemberrel (HR Trend&Stlye) beszélgettünk, aki az alábbiak szerint vélekedik a témáról:
Sajnos azt tapasztaljuk, hogy sok helyen megingott a bizalom a cégek és a munkavállalók között. Minden szegmenst erősen megvisel a covid miatt kialakult helyzet, de soproni viszonyok között nagyon erősen érződik a határzár miatt kialakult bizonytalanság is. Minden rosszban van valami jó, és ez így van a munkaerőpiacon is. Vannak szakmák, melyek győztesen jöttek ki a koronavírus által okozott válságból.
De az igazi nyertesek azok, akik tudtak alkalmazkodni. Ilyenkor derül, ki hogy a cégvezetők észjárása mennyire tud gyorsan váltani, és alkalmasak-e arra, hogy ilyen gyorsan le tudják reagálni a piaci változást. Voltak, akiknek tevékenységet kellett váltani, vagy teljesen új termékpalettával kellett előállni. Csak azok tudnak egy ilyen krízisen átlendülni, akik dinamikusak, illetve jól ismerik és van bátorságuk használni a cégnél lévő – esetleg eddig még kiaknázatlan – erőforrásaikat. Nagyon fontos ilyen helyzetben is a munkavállalókkal történő őszinte kommunikáció, hisz egymásrautaltság van.
A másik nagyon fontos tényező a bizalom. Azok, akik bíznak magukban, sokkal nagyobb eséllyel lábalnak ki egy ilyen nehéz helyzetből is. Ismerek olyan céget, amelynek hiába volt milliós tartaléka, mégis munkanélküli segélyért folyamodott, és elküldte 50 fős kollektíváját, mert nem bízott abban, hogy ezt meg tudják oldani.
Mi jellemzi most a munkaerőpiacot, mennyire nagy az átrendeződés?
Eddig a várakozás volt jellemző, de most jelentősen megindultak az átrendeződések a munkavállalói és céges oldalon is. Rengeteg olyan telefont kapunk, amikor is kérik az ügyfelek, hogy járjunk nyitott szemmel, mert ha úgy van, szívesen váltanának. A leggyakoribb ok a nem megfelelő bánásmód, bizalmatlanság, rugalmatlanság. Ez alatt azt értem, hogy ha például egy édesanya hazakényszerült, mert a gyerekei otthon maradtak, akkor nem mindenhol hitték el, hogy home office-ban is meg fogja oldani a munkáját, pedig nem volt indokolt a munkahelyre való bejárás.
Nagyon megterhelte a szülőket, hogy az otthoni munka mellett még tanulni is kellett a gyerekkel, és lekötni őt a nap 24 órájában, de miután féltek a bevételkieséstől a családok, erőn felül teljesítettek.
Ha már a bevételkiesést említed: hogyan tud felkészülni anyagilag egy ilyen helyzetre egy család?
Az átlag magyarnak a statisztikák szerint 3 napra elegendő tartaléka van. Kevesekre jellemző a hosszú távú megtakarítás, ami segítene átvészelni egy ilyen kritikus időszakot.
Hogyan tud valaki több pénzt keresni? Legyen több munkahelye? Vállaljon több munkát?
Magyarországon nem jellemző a részmunkaidő, így nehéz két munkahelyen egyszerre helytállni. Annyit tudnék tanácsolni, hogy a pénzügyi tudatossági szintet emeljék az emberek. Kövessék nyomon, hogy milyen kiadásaik vannak, mit engedhetnek meg maguknak, hol tudnak esetleg egy kicsit szorítani a költségeken. Illetve arról is tájékozódni kell, hogy mennyit ér a munkájuk a munkaerőpiacon, és igyekezni megtalálni azt a munkahelyet, ahol anyagilag és emberileg is megbecsülik őket.
Akármelyik oldalon is állunk, akár munkaadók, akár munkakeresők vagyunk, ne felejtsük el, hogy a munkaerőpiac ennek a két félnek a kölcsönösségéből áll. Fontos, hogy lássuk az embert a feladat mögött, mert sokkal jobb egy olyan helyen dolgozni, ahol figyelnek egymásra az ott lévők, kellemes a munkahelyi légkör és elhivatottak kollégák abban, amit csinálnak. Mindkét fél sokkal többet megtesz a másikért, ha érzi, hogy számít az, amit tesz.
Képek forrása: Pixabay.com