Az említett mozi 1913. szeptemberében vetített először filmet a nagyközönségnek és ötvenkét évig,  1965. novemberéig volt a mozgókép iránt rajongóknak az egyik közkedvelt soproni helyszíne. A filmszínház legendás igazgatója volt Friedrich Károly, aki igazán felvirágoztatta és népszerűvé tette az akkor már Vörös Csillagnak nevezett mozit. A filmszínház vetített a kornak megfelelően némafilmeket, majd a technika fejlődésének köszönhetően később már hangosfilmeket is.

A kínálatban az akkor népszerű western filmek mellett, a Stan és Pan tekercsek, a Greta Garbo filmek, a korai Disney rajzfilmek és a Latabár filmek voltak azok, amelyek igazán nagy sikert arattak, de a filmhíradóknak köszönhetően itt követhették nyomon a város polgárai az ország történéseit is. A vaskos filmtekercsek jellemzően egy nagy fémládában érkeztek Budapestről, amiket a reggeli személyvonat hozott, de voltak időnként "egyedi" beszerzések is. 

A filmeket plakátokkal és időnként egyéb marketing fogásokkal népszerűsítették akkoriban. Előfordult, hogy a színház épületét "öltöztették" díszbe az aktuális filmhez kapcsolódóan, de példaként említve a "Bambi" című film esetében egy valódi őzike volt látható a mozi mellett, egy elkerített területen. Több esetben látta vendégül a mozi a hazai filmcsillagokat is, ami mindig hatalmas siker volt, hiszen végre nem csak a vásznon láthatták viszont a helyi filmrajongók a sztárjaikat, hanem személyesen is találkozhattak velük. 

A mozi történetéhez tartozik az is, hogy Friedrich Károlyhoz munkája által elnyerte a Metro–Goldwyn–Mayer filmgyár partneri vándorserlegét is, amely által nemzetközileg is az elismert mozik közé lépett a soproni filmszínház. 

Az egykori Városi Mozi helyén, ma római kori történeti park van, azonban a felavatott emléktábla a fenti mellvéden, méltó emléket állít a soproni mozik egyik meghatározó épületének.