Petrekovich-Perjés Borbála és férje, Kalicz Péter mindig is nagy családról álmodtak, de azt ők sem gondolták, hogy hat gyermekük lesz. A legkisebbet, Filoménát a Jóisten ajándékának tartják, ugyanis Bori 45 éves volt, amikor világra hozta. A ragyogó édesanya elmondta, ha fiatalabb lenne, biztos, hogy még legalább egy csemetét szülne.

-Péterrel viszonylag későn házasodtunk össze, 29 éves voltam – meséli a többdiplomás családanya. – Nem az a típusú anyuka vagyok, aki nem tudja, mi a munka, hiszen az első gyermekem megszületéséig keményen dolgoztam. Nagyszabású terveim voltak azzal kapcsolatban, hogy milyen végzettségeket szerzek, mivel foglalkozom majd, de ennyi gyerek mellett már lehetetlen dolgozni.

A gyermekek sorrendben: Kincső (18 éves lesz), Regő (16 és fél éves), Hanga (15 éves), Emese (13 éves lesz), Iringó (11 éves lesz) és Filoména (3 éves). A szülők törekedtek arra, hogy mindegyikük magyar nevet kapjon, Filoména pedig egy rendkívül szép és kedves szentről kapta a nevét. A család életében ugyanis meghatározó szerepet játszik a katolikus hit.

-A jelenlegi bizonytalan helyzetben, amikor mindenki a holnaptól fél, segít túlélni a vallás – avat be a részletekbe Bori. – A régi korokban még volt egyfajta állandóság, az emberek életét áthatotta az egyházi év és a szentek tisztelete, ami kapaszkodót jelentett számukra. Mi is ezeket a hagyományokat igyekszünk követni. Mindennap elmegyünk például misére, családközösségbe járunk - ezek adnak nekünk erőt a hétköznapkban.

Mindegyik gyermek a Szent Orsolya Római Katolikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégiumba jár, de az elmúlt hónapokban online oktatáson vettek részt, ami még jobban összekovácsolta a családot. Szintén ajándék, hogy mindenkinek jutott eszköz a tanuláshoz: Péternek több régi gépe is volt, Regő bütykölt magának egyet, egy tabletet pedig kaptak a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól.

-Az online oktatásban a világból áradó töméntelen információ megszűrése jelenti a legnagyobb nehézséget – folytatja az anyuka. – A három kicsit erősen korlátozzuk, de este 8-kor lekapcsoljuk a közös hálózatot, ezért a többiek is csak nyilvánosan tudnak odaülni a vezetékes hálózathoz. Mindennap közösen ebédelünk, vacsorára már a férjem is hazaér általában, majd a félórás közös ima előtt beszélgetünk. Utána mindenki elfoglalja magát: rajzol, könyvet ír.

A családnak ez az időszak megmutatta, hogy mi az igazán fontos: meg kell tanulni örülni az apró dolgoknak. A lányok sokszor segítenek a főzésben, Regő pedig egyetlen fiúként bevásárol, megszereli a biztosítékot, ha kell. Közösen építettek ereszcsatornát, és rengeteg időt töltöttek a telkükön, ami a külvárosban van. Tudatosan nem használnak autót, többnyire biciklivel járnak.

-Az apró, közös élményeknek van értelmük, hiszen ezek maradandóak. A kerti munka nemcsak remek elfoglaltság, hanem segít a gyerekeknek a természet alaposabb megismerésében is. A telkünk korábban egy óriási dzsungel volt, amit szépen lassan alakítgattunk. Hatalmas öröm, amikor az ember látja a munkája gyümölcsét – fejezi be Bori, aki táj- és kertépítész is.

Arra a kérdésünkre pedig, hogy van-e én-ideje, az édesanya határozott igennel felelt: mindig el tud csípni magának annyit, hogy legyen ideje kézműveskedni vagy olvasni.