A pusztító árvizek mellett előfordult az is, hogy a teljes elapadás okozott problémát a város lakosainak. Korábban ugyanis egész másként hasznosították e patakok vizeit: malmok működtek rajtuk, a 19. század második felétől az Ikván kialakított Nagy- és Kisuszodák vize hozta meg a felüdülést a soproniaknak, sokan itt tanultak meg úszni is. Michel krónikájában olvasható, hogy 1842-ben és 1856-ban a patakok kiszáradása miatt a gabonát a Lajta-menti malmokba kellett elvinni őröltetni. A patakok elapadása azóta is sokszor megismétlődött, ami a város soproniaknak inkább bosszúságot vagy többletmunkát jelentett, de az igazi veszélyt az árvizek rejtették magukban.

A Payr-krónika leírta az 1627-i árvizeket. Ebben az évben augusztus 24-én eredt el az eső, és majdnem mindennap esett, amiért a gazdák nem is tudtak vetni. Ősszel két ízben is kiáradtak a patakok, és nagy károkat okoztak főleg a malmokban. 1648. június 16-án a víz a Kovácsszer – régen a Várkerület elejének külső házsorát nevezték így, ahol az Ikvára fut ki az épületek hátsó szárnya - házaiba az ablakokon át tódult be. A Szélmalom utcában Hauer György kádár állatállománya fulladt a vízbe, a Rózsa utcában pedig Schneider pék fásszínjeit vitte magával a megáradt Ikva. A Csányi-krónika az 1693. július 10-18. közötti árvízről azt jegyezte fel, hogy az elöntött földekről a gazdák az árpát gereblyével halászták ki és csak szárítás után rakták kazlakba.

Az Ikva árvizeinek magasságát a Rózsa utca 1. számú ház falán elhelyezett kőtáblán örökítették meg. A legrégibb ezek közül az 1787. évi megjelölés. A Geiger-krónika szerint 1787. május elején olyan magas volt az árhullám, hogy a Szélmalom utcában, a Rózsa utcában és a Kovácsszeren a patak felőli lakások szobái víz alá kerültek. 1813. szeptember 10-én az állandó esőzés folytán az Ikva elérte az 1787-es szintet és Cenkig elöntötte a határt. Az 1833. szeptember 21-i árvízről ifj. Petz Dániel krónikájában feljegyezte, hogy az ár a házán folyt át, és emberemlékezet óta nem volt ilyen magas a víz. Ugyanezt az árvizet ismertette Geiger is a krónikájában: az év nyara szokatlanul száraz volt, viszont erős esőzések érték a várost szeptember végén. A veszedelem éjjel egy órakor szakadt a városra. A patak mentén fekvő házak szobáiba hatolt be a víz és az álmukból felriasztott lakóknak a padlásokon át kellett a szomszédos házakba menekülniük. A Várkerület 25. alatti köz fele magasságáig telt meg vízzel, amely a közön át a piacra ömlött (a mai kisvárkerületi parkoló), és az átjáróban mind a 8 lépcsőfokot ellepte. Az árvíz a város és a környék összes fahídját elsodorta.

1879-ben, a hírhedt szegedi árvíz évében Sopront is újra árvíz sújtotta. A „Sopron” című napilap számolt be a május 4-i eseményekről. Az Ikva az egyik oldalon a Rózsa utcát öntötte el, a másik oldalon a Festőközön át a volt Reisch-féle kávéházig (Ógabona tér) hatolt. A patak a Papréten is kiáradt, a Balfi úton lévő katonai gyakorlótér tengerhez hasonlított, a rétek a város és Kópháza között pedig mind víz alatt álltak. A Festőköz környékén képződött víztolulásnak főleg az volt az oka, hogy a Rózsa utca 2. alatti volt Schneider-féle fűszeres ház és az Ikva között állt az 1905-ben lebontott Rózsa utca 1., az ún. Felsőház és ezt az Ikvának S-kanyarral kellett megkerülnie. Az árvíz akadálytalanabb levezetése végett határozta el a városi tanács ennek az épületnek a lebontását.

A következő nagy árvíz 1914. július 18-19-én érte Sopront. Akkor már második hónapja jelentős esőzések voltak, Kovács Sándor akkori városi főmérnök jelentésében a Sopronban észlelt legmagasabb árvízszintnek mondta a tetőzést, amely 3,5 méterrel haladta meg a rendes nyári víznívót. Az áradat olyan hirtelen jött, hogy igénybe kellett venni a katonaság segítségét. A Jezsuita-kert lakóit létrával kellett az ablakokon át kiemelni. Az Ikva árvize elborította a Sörgyár mögötti földeket, a Vízművet, a Patak utcát, a Lackner Kristóf utcát, a volt Festetich-majort és az Ógabona téren a Schneider-féle fűszerbolt padlójáig ért a víz. Az áradat négy hidat vitt el, a mai Bem utcait pedig csak a katonaság segítségével sikerült sodronykötelekkel rögzíteni. A Nagyuszodában zsilipek és kabinok estek áldozatul.

Az Ikvameder kőburkolatát 1921-22-ben kezdték helyreállítani. Végleges rendezési terveit a városi mérnöki hivatal és főépítésze, Bergmann Pál készítette el. A terv a kisvízi meder részére 60 cm fenékszélességű, 56 cm magasságú folyókát irányzott elő előregyártott vasbeton teknőkből, amelyekhez a terméskőburkolatú középvízi meder csatlakozott. Megszűnt az árvizeket súlyosbító, a volt Festőház falait megkerülő kanyar, ehelyett az új nyomvonal rövidebb lett és partfal került az árvízi meder északi szélére. A Festőköz – Paprét szakasz munkáit 1925-ben Kämmerer Károly kőművesmester vállalta el. A munkát úgy lehetett végrehajtani, hogy ideiglenes elzárásokat kellett a mederbe építeni és a patak vizét facsatornákban oldalt elvezetni. Megnehezítették a munkát a július 23-i és az augusztus 3–6-i felhőszakadások okozta árvizek, amelyek elsodorták mind az elzárást, mind a facsatornákat. Így Kämmerer a meder burkolását az ősz folyamán tudta csak befejezni, amikor már kedvezőbbre fordult az időjárás. 1926-ban a nagy mennyiségű nyári csapadék ismét jelentős károkat okozott és hozzájárult a kivitelező vállalkozó Kämmerer Károly kőművesmester anyagi bukásához. A Festőköz rendezését, a partfal építését, valamint az új mederburkolást az Ösvény utcai hídig végül 1928-ban Ivánkay Kálmán hajtotta végre.

A helyzet a Soproni-hegység fő vízfolyásának, az Ikvának a mederrendezésével ugyan javult, de a város a továbbiakban sem mentesült nagy esőzések idején a károktól. Árvíz volt 1950. november elején, 1951 június elején, emlékezetes maradt az 1965. évi áradás is, amikor az Ikva a környező réteket szinte tengerré változtatta, partszakadások keletkeztek, hidakat sodort el, partmenti házak aládúcolása és kilakoltatás is szükségessé vált, továbbá a vízvezetéki vízszolgáltatást is szüneteltetni kellett, amíg nem tudták a rendszert fertőtleníteni.

Források:

Boronkai Pál: Árvizek Sopronban. In: Soproni Szemle 19. évf. 4. sz., 1965.

Boronkai Pál: A soproni patakokról In: Soproni Szemle 21. évf. 2. sz., 1967.

Wikipédia

Borítókép forrása: Sopron Média