Hatalmas izgalommal készült a soproni színész-és táncos csapat a bemutatóra, hiszen rendhagyó, formabontó, különleges előadásként került színpadra Schiller népszerű drámája. Ugyanis nem az Ármány és szerelem című művet láthatták a nézők klasszikus formában, hanem színházat tekinthettek meg a színházban.  A dráma cselekményét a dalok, azoknak szövegei hordozták. Közben pedig  bepillantást nyerhettek egy vidéki társulat életébe, mi történik a lelkükben, kapcsolataikban, míg színpadra kerül a klasszikus műből készült rockopera. Így a közönség egyszerre kapott színházi-és koncert élményt, zenekarral és vokállal. Igaz, hogy a dalok húsz évvel ezelőtt íródtak, ám a most elkészült produkció ősbemutatónak számított, mert egy teljesen új helyzetbe és szövegvilágba kerültek a számok. Sárdy Barbara történetéhez Papp Gyula zeneszerző blues, rock, funky, pop és rap stílusban írt dalokat, melyeknek szövegét Demjén Ferenc szerezte.

A bemutató közönségének annyira elnyerte a tetszését az előadás, az énekesi, színészi, zenészi és táncos teljesítmények, hogy ezt standing ovationnal, azaz felállva tartó tapsolással jutalmazta. Az előadás zenei anyaga a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával cédén is megjelent és azt örömmel dedikálták a szerzők és a szereplők.

Pataki András, az előadás rendezője a sikeres premier utáni fogadáson köszönte meg az egész csapatnak a munkát, a szerzőknek azt, hogy egy újabb kortárs mű kerülhetett be a színház műsorába, igazi rocklegendák alkotásaként, s ezt a közönség szemmel láthatóan örömmel fogadta.  Demcsák Ottó, a produkció koreográfusa kiemelte, hogy nagy utat járt be a társulat az elmúlt öt évben, hatalmas munkát végzett mindenki, s a nézők ezeket az erőfeszítéseket egyre jobban értékelik, s ki is fejezik feléjük. A produkció dramaturgja, Katona Imre is örült a most színpadra került mű sikeres fogadtatásának. A bemutatót megtekintette dr. Fodor Tamás polgármester és Sass László, az önkormányzat oktatási és kulturális bizottságának elnöke és ők is gratuláltak a társulatnak.

A rockzenés játék szünetében nyílt meg Torma Sándornak, a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. audiovizuális munkatársának fotókiállítása ELSŐ címmel. A 21 képet felvonultató kiállítást Pomezanski György televíziós-műsorszerkesztő, műsorvezető, a Duna Televízió korábbi alelnöke ajánlotta a közönség figyelmébe. Ők öt éve dolgoznak együtt Sopronban a színházban.

- Torma Sándor azt írja magáról, hogy fotós. Nekem két dolog jut az eszembe erről a szóról ilyenkor: az esküvői fotográfus és a standfotós. Színházban és televízióban pedig volt szerencsém néhány évtizedes pályafutásom alatt jó pár operatőrrel dolgozni, s így is tudom őt értékelni. Önök is értékelik majd most, s egészen biztos, hogy a fotóst kiegészítik egy olyan szóval, amely "m"-betűvel kezdődik és "z"-vel végződik – mondta Pomezanski György, majd azzal folytatta: a fotózás az elmúlt évtizedben nem csak mesterséggé, hanem hobbivá vált, hiszen szinte mindenki kezében ott a telefon és fényképezik azzal. Ki így, ki úgy. Kiállításra ritkán jutnak el az így készült felvételekkel.

- Sanyi képeinek talán az egy ezrelékét mutatja be ez a tárlat, hiszen ő minden színházi eseményen jelen van, s nem kattogtat, hanem fényképez. Óriási a különbség, s ezt én benne igen erősen becsülöm. Figyelmükbe ajánlok két portrét, az egyik Frenreisz Károlyt a legendás zenészt, a másik Galkó Balázs színművészt ábrázolja. Itt sem csupán fotográfiákról beszélhetünk, sokkal többről. Átjön belőlük az, hogy magáról az emberről mennyi mindent megtudhatok, állapotáról, vágyairól, vagy épp a tett erejéről. Örök kérdés az is, hogy minden fotónak élesnek kell-e lennie vagy sem. Olykor a nem élés kép többet mond, mint az élesre komponált és óriási lehetőségeket hordoz magában az egyetlen élesség, a támpont. Ha most Torma Sándor különböző műfajú és témájú fotóit megszemlélik, utána bátran döntsék el, hogy tényleg mellé teszik-e majd azt az "m"-betűvel kezdődő és "z"-vel végződő szót. Én biztos.

A megnyitón közreműködött: Varga Noémi és Joachim Zeiss.