Bár az anyák napja az egyesült államokbeli Anna M. Jarvis erőfeszítéseinek köszönhetően vált hivatalos ünneppé az 1900-as évek elejétől kezdve a világ számos országában, az édesanyák tisztelete ennél már jóval korábban formát öltött.

A világ egyik legősibb anyaábrázolására az osztrák Duna-menti Willendorf településen bukkant Szombathy József régész 1908-ban. A lelőhelye után Willendorfi Vénusznak nevezett telt idomú, idealizált női alakot formázó 11 cm-s figura legalább 22 ezer éves és a kutatók feltételezése szerint a termékenység, az anyaság szimbólumát faraghatta meg benne alkotója. Felfedezése óta számos hasonló, gyönyörű és kerekded nőalak került elő a világ több pontján, közülük több Magyarországon. Ez azt bizonyítja, hogy a kőkori ember számára a nők, anyák tisztelete fontos volt.

Az ókori birodalmak hagyományaiban is találunk jónéhány, az anyák kiemelt szerepét mutató rítust. Egyiptomban Íziszt mint a mennyek királynőjét magasztalták, aki az anyaság szentsége felett is őrködött. Az ő görög megfelelője Rhea: Kronosz felesége, az istenek anyja. Tiszteletére anyaságünnepet tartottak minden tavasszal, melynek során a halandó anyákat is köszöntötték. Rhea római változata Cybele volt, akit szintén tavasszal, a természet újjáéledésekor ünnepeltek.

Krisztus születésével új istenanya kapott helyet az emberek szívében. Máriát, akinek tiszteletére számos ünnepet és kiemelt napot szentel a kereszténység, a mai napig különleges imádattal veszik körül a hívők. Mária a tiszta és tökéletes, odaadó, önfeláldozó anyaság szimbóluma. A középkorban már nem csak rajta keresztül fejezték ki tiszteletüket az emberek az anyák iránt. A húsvétot megelőző böjti időszak negyedik vasárnapját például az 1600-as évek óta az anyaság napjának szentelték Angliában. A balkáni népek is tartottak ehhez hasonló ünnepet, amikor a gyermekek meglátogatták édesanyjukat, nagymamájukat és jelképes ajándékkal köszöntötték őket.

Az anyák hivatalos ünneplésének gondolata először 1872-ben merült fel. Julia Ward Howe költő és írónő javasolta, hogy június 2-át szenteljék az anyák és a béke napjának az Egyesült Államokban. Az ő életében ez a célkitűzések nem valósult meg. A ma ismert anyák napja Anna Jarvis nevéhez köthető. Anna maga sosem szült gyermeket, a napot édesanyja, Mrs. Anna Marie Reeves Jarvis emléke ösztönözte. Jarvis asszony szociális munkásként sokszor hangoztatta: a világ édesanyái megérdemelnék, hogy legalább egy napot az évben az ő tiszteletüknek szenteljenek. Álmát már halála után váltotta valóra lánya. 1908-ban kifejezetten édesanyja tiszteletére tartott egy emléknapot a nyugat-virginiai Graftonban. Ezután kezdett országos kampányba az anyák napja hivatalossá tételére. Kampánya során mindig nyomatékkal hangsúlyozta: az ünnep bensőséges, családi nap legyen, amikor a család, a gyerekek és az unokák személyesen köszöntik fel az anyát és a nagyanyákat. 1912-ben megalapította az Anyák Napja Nemzetközi Szövetséget. Erőfeszítéseit siker koronázta: 1914-ben Woodrow Wilson amerikai elnök hivatalossá tette az anyák napját.

Anna legnagyobb bánatára, a kereskedők is hamar “felkarolták” az ünnepet, a virágkereskedők és üdvözlőlapgyártók meglátták benne a jó üzleti lehetőséget. Ugyanakkor éppen a kereskedők kezdték el propagálni az anyák napját Európában is az üzleti haszon reményében. Az öreg kontinensen gyorsan el is terjedt az anyák napja. Annát ez nem vigasztalta, elszántan harcolt az ünnep elüzletiesedése ellen. Élete alkonyán már nem is akarta, hogy nevét kapcsolatba hozzák az anyák napjával, mert szerinte annyira eltért ekkorra az ünnep az ő eredeti szándékától.

Hazánkban a Vöröskereszt nevéhez kötődik az első hivatalos anyák napja, amit akkor még – a 20. század elején - összekapcsoltak a hagyományos Mária-tisztelettel. Magyarországra a mai értelemben vett ünnep ötletét Petri Pálné, egy államtitkár felesége hozta el Amerikából, és a legelső anyák napi ünnepséget 1925. március 8-án a MÁV gépgyár foglalkoztatójában munkásgyerekekkel tartották. 1928-tól miniszteri rendelet tette hivatalossá az iskolai ünnepségek sorában és ettől kezdve terjedt el széles körben is ennek a szép napnak a megünneplése.

Ugyan az anyák napját világszerte ünneplik, a különböző országokban mégis nagyon eltérő időpontra esik. A legtöbb európai országban május második vasárnapján tartják, Lengyelországban május 26-án, Franciaországban és Svédországban május utolsó vasárnapján, Luxemburgban június második vasárnapján. Bulgáriában egybeesik március 8-ával, a nemzetközi nőnappal; Szlovéniában március 25-én, az Egyesült Királyságban és Írországban a nagyböjt negyedik vasárnapján ünneplik az anyákat.

Az ünnepi szokások a legtöbb országban hasonlóak: az édesanyák és a nagymamák általában virágcsokrot vagy saját, kézzel készített ajándékot kapnak. Vannak azonban érdekes egyedi szokások is.

Az Egyesült Királyságban a gyerekek nem virággal, hanem az előző napon elkészített „anyák süteményével”, azaz Simnel-tortával köszöntik az anyukákat. A Simnel-torta egy könnyű gyümölcsös sütemény, amit marcipánnal vonnak be és a közepét is marcipánnal töltik, a tetejét pedig 11-12 marcipán golyóval díszítik.

Svédországban egyben jótékonysági alkalom is az anyák napja. Ezen a napon a Nemzetközi Vöröskereszt kis műanyag virágait vásárolják az emberek és tűzik ki a ruhájukra, a bevételből származó összeget pedig a rászoruló gyermekek és anyák kapják.

A világ másik oldalán, Ausztráliában az emberek különféle színű szegfűt tűznek a ruhájukra, kifejezve az édesanyák iránti szeretetet és megbecsülést. Ha a feltűzött szegfű fehér, azt jelenti, az illető édesanyja már nem él. Ezen a napon a gyerekek kényeztetik édesanyjukat, ágyba viszik neki a reggelit, apró ajándékokkal és süteményekkel halmozzák el őt.

Egy nagyon szép kezdeményezésként, a Nevelőotthonok Magyarországi Egyesületének javaslatára Magyarországon 1990 óta az anyák napját követő hétfőn az anya nélkül nevelkedő gyermekek napját rendezik meg.

Források:

nlc.hu

hu.wikipedia.org

erzsebettaborok.hu

Borítókép: Mini-Kert.hu