- A keresztényég legrégebbi ünnepe a húsvét, vagyis Jézus Krisztus feltámadása – világított rá Pelikán András, a Soproni Evangélikus Egyházközség lelkésze. - A vallás korai szakaszaiban még nem évente, hanem hétről-hétre ünnepelték, a vasárnapokon. Így alakult ki, hogy ma a keresztények számára a hét utolsó napja mindig ünnep – fejtette ki.

- Ez az egyházi év legcsodálatosabb időszaka, amelyet a nagyböjt készít elő – emelte ki Horváth Imre soproni városplébános. - Jézus életének nagy eseményeit ekkor ünnepeljük. Az eseménysorozat már virágvasárnappal elkezdődött, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, hogy találkozzon a népével. Így indul hát el a Megváltó a szenvedésének útján, hogy üdvösséget szerezzen az embereknek, hiszen ezért öltött testet – tudtuk meg tőle.

A következő fontos nap nagycsütörtök, az utolsó vacsora napja. - Ahogy Jézus azon az estén asztalhoz ültette barátait, az apostolokat, mi az oltárhoz hívjuk a híveket és újra átéljük, hogy Krisztus a szeretetének a jegyét itt hagyta nekünk a kenyérben és a borban – osztotta meg velünk a városplébános. - Jézus tulajdonképpen a papság szentségét is ekkor szerezte meg, hiszen az apostolait megbízta azzal, hogy ezt cselekedjék az ő emlékére. A Megváltó ezen a napon mosta meg a tanítványai lábát is. A lábmosó szolgálat ugyan nem szentség, de nagyon fontos jele Jézusnak. Őt jelenítjük meg azzal a szolgálattal, amikor lehajolunk a szegények, a kicsinyek és a rászorultak elé – részletezte Horváth Imre, aki hozzáfűzte: a soproni városplébánián 1563 óta a városplébános minden évben megmossa 12 férfi lábát.

- A nagycsütörtöki szentmise végén virrasztunk – tudtuk meg a városplébánostól. - Jézus is azt kérte a tanítványaitól, hogy imádkozzanak vele, érezzék át, hogyan verítékezik, ugyanis, mint ember ő is megtapasztalta a szenvedésének súlyát. Aztán nagypéntek következik, Krisztus kereszthalálának napja. Ez dráma, de ahogy a Szentírásban is szerepel, ebben mutatja meg Jézus, hogy annyira szeret minket, hogy meghalt értünk. Ilyenkor nálunk nincs szentmise, „csupán” igeliturgia van, elhangzik a szenvedő szolgáról szóló rész a Szentírásból, a Passió, ahogy János evangélista megírta, és a hívek kereszt előtt hódolnak, valamint áldoznak – fejtette ki.

Nagyszombat a keresztények számára csendes nap, Jézus Krisztus nyugvásának napja. Ilyenkor az Egyház hívja a híveket, hogy csendben készüljenek a legnagyobb ünnepre, a feltámadásra. - Az Ősegyház úgy tartja, hogy Jézus ezen a napon levonul az Alvilágba és leviszi az ott lévőknek, Ádámtól és Évától kezdve az örömhírt és kivezeti őket az üdvösségre – idézte fel Horváth Imre.

- Húsvétkor már a kereszténység első időszakától kezdve annak az örömét ünneplik a hívők, hogy Krisztus feltámadt és ezáltal megváltást szerzett az embereknek – emelte ki Pelikán András, a Soproni Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze. - Ezáltal a názáreti reménységet adott az emberiségnek. Gyakran elhangzik, hogy a halál a végpont az ember életében, azonban a Megváltó bebizonyította, hogy ez nem igaz. Van tovább, sőt, a halált követő megújulás rendkívül fontos, felfoghatatlanul sokat ad – részletezte.

A lelkész kiemelte: az évszázadok kissé megváltoztathatták a Húsvét formáját – erre példa a reformáció is –, azonban a tartalma végig azonos maradt. A változásokra az evangélikusoknál érdekes példa a húsvétvasárnapi hajnali istentisztelet. - A sötétségből indul és a napfénnyel ér véget – világít rá Pelikán András. - Ezáltal az érzékszerveinkkel is átélhetjük az ünnep üzenetét, vagyis hogy a halálból az életbe, az elveszettségünkből a világos dolgokba jutunk át. Ennek keretében olyan liturgia játszódik le, ami máshol nincs. Több éneket dalolunk, átéljük a teljes sötétséget és játszunk a gyertyák fényével is. Mindennek köszönhetően lehet igazán mély az elgondolkodás – fejtette ki.

- A húsvét olyan ünnep, amelyet a világ összes egyházi felekezete egységesen megünnepel – emelte ki Vladár Gábor, a Soproni Református Egyházközség lelkésze. - Ez egybe köti a keresztényeket, függetlenül attól, hogy miképpen élik meg a hitüket. Ebben rejlik a lényege. Úgy vélem, a külsőségek a húsvét esetében is másodlagosak. Ez az ünnep egy, a halál, betegségek és szétrombolódó kapcsolatok jegyében álló világban hirdeti, hogy van megújulás, új élet, reménység és jövendő. A korunk embere számára ez a legfontosabb – zárta így gondolatait.