1934–1936 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyógyszertani Intézete gyakornoka volt, majd 1936–1956 között az I., illetve a II. sz. Szemészeti Klinika egyetemi tanársegéde, 1956–1972 között egyetemi docense, egyúttal 1940–1972 között a Kontaktüveg Laboratórium vezetője, 1972-től tudományos tanácsadója.

Munkássága során főleg szemészeti protetikával (kontaktlencse) foglalkozott. Tanulmányozta még a szaruhártya-átültetés kérdéseit, valamint a szemüveg-optikai és közlekedési szemészeti problémákat. 1964-ben kidolgozta az első magyarországi gépjármű-közlekedési alkalmassági feltételeket, új látásélesség- vizsgáló készüléket szerkesztett.
1972-től tagja volt a Magyar Szemorvosok Társasága vezetőségének, 1975-től a Magyar Orvoséremgyűjtők Társasága elnöke, a Magyar Orvostörténeti Társaság vezetőségi tagja (1985-től). 1959- től a Nemzetközi Kontaktlencse Társaság alapító vezetőségi tagja, 1987-től pedig a Julius Hirschberg Szemészettörténeti Társaság tagja volt.
Nemzetközi elismerései és kitüntetései: az Eye Research Honour Díszoklevele (Chicago, 1959), Prentice-jutalom (1975), Hirschler Ignác-emlékérem (1985), Fick–Kalt– Müller-jutalom (1987).

A szemészeti optika érdekelte, ennek kapcsán kezdett a kontaktkagylóval foglalkozni, aminek rövid időn belül specialistája lett. 1938-ban, egy németországi tanulmányútja során, megismerkedett a „plexiüveggel”. Az anyag sokoldalúságát látva azonnal elkezdte annak szemészeti felhasználását kutatni. Néhány hónap alatt elkészült a polimetil-metakrilát alapanyagból készülő kontaktlencsével, amelyet első páciense már 1938 végén panaszmentesen tudott viselni. A következő évben, a Magyar Szemorvostársaság ülésén már 17 páciensről számolt be, akiknek összesen 24 műanyag kagylót készített. Az új alapanyag készen állt világhódító útjára.

A nemzetközi szakirodalom gyakran tulajdonítja az elsőséget Theodore Obrignek, aki New Yorkban tevékenykedett és 1942-ben publikálta a hasonló irányú eredményeit. Azonban Obrig Dallos professzor mintavételi és készítési eljárását alkalmazta, és egészen 1939-ig csak üvegből készített kontaktkagylókat, ezért az elsőség és a nóvum felismerése egyértelműen Győrffy Istvánt illeti.

Kutatásai kiterjedtek az aszimmetrikus szemforma meghatározására, amelyhez egy, a világon egyedülálló, úgynevezett haptikai (nyomás és érintés érzékeny) kontaktüveg próbasort használt.

1953-ban Európában az elsők között honosítja meg csak a cornealist (a szem színes részét elfedő) kontaktlencse készítését és rendelését, melyet 1954-ben egy speciális préselési eljárás szabadalmaztatásával tovább tökéletesített. Az úttörő eljárás híre és az eredmények eljutottak a világ minden részébe.

1959-ben újabb történelmi esemény következett be: a professzor levelet kapott az Eye Research Fundation (ERF) elnökségétől, amelyben meghívták a kontaktológusok kongresszusára, Chicagóba. Megtiszteltetésnek és a munkája elismerésének tekintette a meghívást, ráadásul a keleti blokk országaiból ő jutott ki először ilyen színvonalú nemzetközi eseményre. A kongresszuson 45 perces előadást tartott, tévéinterjút adott és egy kitüntető diplomával is elismerték a munkásságát.

Foglalkoztatta a szemüveg története is, 1962-ben publikált cikket a két legfontosabb magyar szemüveglelet bemutatásával.

Forrás: hu.wikipedia.org

www.optikavalentin.hu

Borítókép: opticworld.hu