Sopron római kori elődje, Scarbantia kereskedőváros római várának építésére Kr. u. 380 előtt került sor. Az ellipszis formájú, 404 x 250 méteres vár alakja is arra utal, hogy nem elsősorban a birodalom, hanem a lakók védelmére szolgált. 27 bástya védte, kapui a mai Előkapu közelében ill. a mai Templom utca Széchenyi téri torkolatánál voltak. Az ellipszis hossztengelye megfelelt a borostyánkő út irányának. A vár hármas fal-tagolódású volt, kívül nagy kváderkövekből, belül kis kváderkövekből, középütt pedig mészhabarcsos tört köves töltelékből állt. A falakon egyenlő távolságokban elhelyezett 32-35 bástya az első emeletig tömör volt, felső szintjükön 4x8 méteres helyiséggel a helyőrség és felszereléseik számára.    

A népvándorlás korában a vár romossá vált. A határvédő, őrséggel ellátott gyepű szerepe jutott ennek a vidékben. A kb. 900-ra tehető honfoglalás után az új megyerendszerben, Sopron megyében Súr vezér telepedett le. Tőle származik a középkori Osl nemzetség, melynek vezérei után sok település kapta a nevét, így az első ispán, Suprun után Sopron is. A sorozatos barbár támadások megelőzésére, az utak védelmére István király határvárat emeltetett. Szerkezete rátelepült az itt talált 5-6 m magas római falmaradványokra. Gerendavázas, földdel kitöltött, kazettás szerkezetű földsáncot építettek belülről azokhoz. Hatalmas tűzvész pusztíthatott 1030-74. között a váron belül: az íjászok és hajítógépek védelmét szolgáló fa-felépítmény tüze terjedhetett át az alsó gerendák szintjére, ez okozta az agyagos föld vörösre átégését is.

Az ispáni váron két kaput létesítettek. Az Előkapu Scarbantia északi városkapujától néhány méterre keletre épült meg. Bár helyét ma már csak jelképes vasbeton ív jelzi, a róla elnevezett utca kiépítése ma is hordozza a középkori várépítés jellegzetességeit. A római kori déli városkaput elfalazták, és a keleti falon nyitották meg helyette a Hátsókaput.

A várfalakon belül a falakhoz támaszkodva kezdtek házépítésbe: így alakultak ki az ellipszis vonalú utcák, a mai Szent György és Templom utca. Az ellipszis két gyújtópontjában terek jöttek létre: a Fő tér és az Orsolya tér. Később a középütt található zöld területek felezésével lehetett több fallal védett házat építeni, így jött létre az Új utca, illetve a Templom utca felezésével a Kolostor utca. Hogy Sopron vára már a korai időkben kialakult, bizonyítja Kálmán király átvonulási útvonal kijelölése Bouillon Gottfried keresztesei számára: az 1096-os megegyezésben szereplő castellum Cyperon (Sopron) jelentékeny várra vonatkozott. 1153-ban Idrisi arab földrajzíró magasztalva említette a város magas falait.

A királyi várat IV. László 1277-ben szabad királyi város rangjára emelte. A soproniakat megerősítette a IV. Bélától és V. Istvántól nyert kiváltságaikban, melyek szerint a várostornyok és kapuk jó karban tartására a fertői vám felét nekik adta, mivel a nagy terjedelmű vár karbantartása súlyos anyagi terhet jelentett a soproni polgárság számára. 1330-44 között kiépült a belváros hármas várfal-öve. A soproni építőmestereknek nagy hírük volt, a kőfaragók helyi iskolát alkottak. Ha a mai, belvárost védő hármas falövezetet vizsgáljuk, azt látjuk, a középső volt a fő védőfala a városnak, ezt erősítették meg sűrűn épített, kör alakú védőtornyokkal. A falak maguk 60-100 cm falvastagság mellett 5-6 m magasak lehettek. A középső védőfalövet erősítő tornyok mérete: 5,2 m belső átmérő egyforma volt, és elosztásuk a védőfalon egyenletesen sűrű, 25 méterenként ismétlődtek. A lőrések egymástól 2,4-2,8 m tengelytávolságban helyezkedtek el, szabályos sort alkotva. Tornyonként 3-3 lőrés volt, melyek közül a középső előre, az oldalsók a várfalakra néztek.

A várfalak előtt 60 m széles beépítetlen terület volt, mely a Várkerület, Széchenyi tér, Petőfi tér, Ógabona tér és újra a Várkerület külső házsorainak homlokzatvonalán ma is érzékelhető. Ez a házsor híven követi a várfalak enyhén törő vonalát. A hatásos nyilazás határértékét figyelembe vevő nyílt terület és a magas védőoromzatos kőfal mellett a védők - a megmászás elhárítására - a falak elé ugró, tehát az oldalt-kilövést lehetővé tevő, kis, kör alaprajzú védőtornyokat is építettek. Mátyás király idejében a vár falai már düledezőben voltak. 1469-ben Mátyás a városfalak és tornyok rendbehozására évenként l00 forintot engedélyezett a soproni koronavámból. 1477-ben Budán kelt oklevelében pedig értesítette a város tanácsát, hogy Sopronban lévő csapatai vezérének utasítást adott a város erődítményeinek kijavítására. A vár és a város viszonzásképp fontos szolgálatokat teljesített Mátyás királynak a német-római császár elleni háborúban.

A 16. században, alkalmazkodva a harcászat fejlődéséhez, a tűzfegyverek elterjedéséhez, az ostromlók ágyútüze elleni védelem érdekében a középső - fő - védőfalat magasan feltöltötték földdel. Így jöttek létre a bástyakertek, melyek egyben alkalmas helyet biztosítottak a védelem ágyúi számára is. Ekkorra már a korábbi, íjas harcmodornak megfelelő, pártázott koronájú fal sem biztosított védelmet. Ezért nyílásait elfalazták, azon felül 1 m magasságú téglafalat emeltek és lőréseket képeztek ki. A kapukat is átépítették, farkasvermeket ástak a bejáró gátakon. A várárkot a Rák patak vizével töltötték fel. A nagyrondella 1631-ben készült el, hasonló bástya épült az orsolyita zárda mögött is. 1641-ben ötszögű olasz bástyát emeltek a város délnyugati sarkán, a mai Liszt Ferenc téren. 

A várárok a kurucok ostromát követően elveszítette védelmi szerepét. Később be is temették, környezete ekkortól vált egyre inkább a kereskedelem színterévé. A várárok mentén álló vásáros bódék száma az 1676-os tűzvészt követően egyre nagyobb lett, s így a városnak egyre jelentősebb bevétele származott a vásározók fizette telekbérből. Később az egyes telkeket megválthatták, majd be is építhették: kis földszintes üzlethelyiségek létesültek fából és kőből. Később a boltok elkezdtek összeépülni, emeleti lakások kerültek az üzletekre, s így a 18. század végére létrejöttek a Várkerület belső oldalának lakóházai, melyek egykori udvarain sétálva ma a várfalak látványát élvezhetjük.

Források

sopron.hu: Dr. Drávai István: Sopron Műemlékváros

visitsopron.com

Csatkai Endre: Sopron. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest 1971.

hu.wikipedia.org

Borítókép: soprontours.com