Széchenyi Ödön 1839. december 14-én Pozsonyban látta meg a napvilágot. Fivérével, a két évvel idősebb Bélával együtt Nagycenken töltötte gyermekéveit. Tanulmányait Sopronban és Nagycenken a szülői házban végezte. Kitűnően beszélt franciául, németül, angolul, olaszul, ismerte a latin és a görög nyelvet. A szabadságharc bukásakor alig volt kilenc éves. Édesapját gyakran látogatta a döblingi gyógyintézetben, s tanácsára sokat utazott, hogy megismerje az európai országok életét és az új technikákat. Korán megmutatkozott kitűnő műszaki érzéke, különösen a hajózás és a gépészet érdekelte.

Életének meghatározó élménye volt az 1860 szeptemberében Nagycenken és Fertőszentmiklóson bekövetkezett két tűzeset, amikor személyes példát mutatva vett részt a mentésben. Ekkor esett át a tűzkeresztségen, ez lett számára a mozgatórugó a szervezett tűzoltóság létrehozásához.

1861-ben Pestre költözött, és gyakran utazott külföldre is. 1862-ben a Londonban megrendezett III. világkiállítás kormánybiztosának nevezték ki. Londoni tartózkodását felhasználva megismerkedett az ottani világhírű tűzoltó gárdával, és a legjobb ajánlólevelekkel szolgálatra jelentkezett. A tűzoltókapitányt meglepte a gazdag magyar mágnás vállalkozása, s engedélyezte belépését. A nagy szakértelemmel bíró Shaw Eyre Massey, akinek nevéhez fűződik a híres bronz sisak és a színházakban ma is használt vasfüggöny bevezetése, nem volt tekintettel a gróf származására. A legnehezebb munkákat is elvégeztette vele, így Széchenyi cipelte, halzsírral kenegette a tömlőket, szerkarbantartási munkákat végzett. Kiválóan kiállta a próbát, munkabírásával, elszántságával és szeretetreméltó modorával megkedveltette magát. Szabadidejében nyüzsgő társasági életet élt, személyes jó barátja volt a walesi hercegnek, a későbbi VII. Edwardnak.

Hazatérve, londoni tapasztalatait felhasználva kezdett hozzá a fővárosi tűzoltóság megszervezéséhez. 12 tagú bizottságot alakított, majd személyesen felkereste a tehetősebb embereket és anyagi támogatásukat kérte. Az akkor Pest-Budán tartózkodó világhírű író, Alexandre Dumas is 110 frankot adományozott a nemes célra.

1864-ben házasodott meg először, felesége a nemesi származású almási Almay Irma volt. Két gyermekük született.

A tűzoltók kiképzését 1869-ben, a Nemzeti Tornaegylettel egyesülve, egyenruhás tűzoltókkal és egy Londonban vásárolt tűzoltóautóval kezdte meg. Széchenyi hamar rájött, hogy önkéntes tűzoltókkal nem lehet ellátni a tűzoltói szolgálatot, ezért indítványozta fizetett tűzoltóság létrehozását is. Így 1870-ben pár nap különbséggel létrejött az első magyar Önkéntes Tűzoltóság és 12 fizetett tűzoltóval a Hivatásos Tűzoltóság is. Mindkét szervezetnek ő lett a főparancsnoka.

Közben evezős versenyeket szervezett, részt vett a Budapesti Hajósegylet munkájában, megszervezte az Első Magyar Utazási Társaságot, bekapcsolódott az Első Magyar Gőzhajózási Társulat létrehozására indított mozgalomba és támogatta a Balatoni Yacht Egylet megalapítását. A Dunagőzhajózási Társaság hajóin önkéntes szolgálatot teljesített, háromszor tette meg oda-vissza a Pest-Galac hajóutat, hogy csiszolja gépészeti, vízrajzi és kormányosi ismereteit. Hajóskapitányi vizsgájának letétele után hatalmas nemzetközi feltűnést keltve, Hableány nevű gőzösével, Pestről a Duna, Majna, Rajna, Marne, Szajna folyókon keresztül hajózott Párizsba, az 1867-es világkiállításra, ahol Verne Gyula fogadta. A 43 nap alatt megtett 2000 kilométeres út híre eljutott III. Napóleon francia császárig, aki Eugénia császárnéval maga is tett egy utat Széchenyi gőzösén. Hajója megkapta a világkiállítás aranyérmét, a gróf pedig a kontinens áthajózásáért a francia becsületrendet.

Egyik kedves álma volt a Pest és Buda között megnövekedett forgalom enyhítésére szánt gőzkomp, melynek kivitelezésére társaságot is alapított, de a vállalkozás ellehetetlenült. Megvalósult viszont az "emelőgép", vagyis a Buda-vári gőzsikló, amelynek ötletét a párizsi világkiállításról hozta magával. A siklót 1870-ben adták át. Tőle származik a Sváb-hegyre vezető fogaskerekű vasút, a munkásszálló, a magántávirda és az utcai hirdetőtáblák gondolata is.

1870 nyarán Konstantinápolyban járt turistaként, éppen egy pusztító tűzvész után érkezett. Akkoriban itt, a fából épített házak között, gyakoriak voltak a tűzesetek, a város tűztornya is többször leégett. Ezúttal elpusztult az angol követség, az olasz színház, az amerikai és a portugál konzulátus, néhány francia fürdő, a német szeretetház és a katolikus érsekség épülete is. A konzulátusok felléptek a török portánál, megpróbálták rábeszélni Abdul-Azíz szultánt tűzoltóság alakítására. Akkoriban Széchenyi ismert volt egész Európában. Ő fel is ajánlotta segítségét, ám megbízására egészen 1873-ig kellett várni, amikor Magyarországról átvezényelt tűzoltókkal tartott bemutatót. Ennek hatására a szultán végre Széchenyire bízta a török tűzoltóság megszervezését évi 60 ezer frank díjazással. Rendkívül mostoha körülmények között dolgozott, előítélettel és anyagi gondokkal kellett megküzdenie. Laktanyát és gyakorlóteret építtetett, s az évekig tartó munka annyira lefoglalta, hogy végül Konstantinápolyban maradt.

Időközben első házassága megromlott, és amikor Széchenyi Ödön Törökországba költözött, felesége és gyermekei Bécsbe mentek. Első felesége halálát követően a gróf feleségül vette Christopulos Eulália kisasszonyt, aki addig már három gyermekkel áldotta meg. Ezzel az esküvővel őket törvényesítette, negyedik gyermekük ezután született. Tervezte hazaköltözését, de az nem valósult meg. Idős korában is kijárt a tüzekhez, irányította az oltást. Az egymást váltó török szultánok megbecsülték, kitüntetéseket, magas rangot kapott. 1880-ban Abdul Hamid szultán pasává nevezte ki. Ez volt az első eset, amikor keresztény ember az iszlám vallásra való áttérés nélkül kapta meg ezt a rangot. A japán kormány 1883-as meghívását az ottani tűzoltóság megszervezésére már nem fogadta el.

1899-ben a legnagyobb török kitüntetést, az Ozmanie-rend nagyszalagját adományozták neki, és a Tűzoltó Múzeumot róla nevezték el. 1922. március 24-én hunyt el. Temetése a szultán képviselőinek részvételével török-magyar temetés, valamint katonai és tűzoltó-megemlékezés is volt egyben. Magyar vonatkozásban Széchenyi Ödön gróf elévülhetetlen érdeme számos ma is működő technikai vívmánya mellett, hogy a magyar tűzoltóságot európai minta alapján szervezte meg, s általa a tűzvédelem kérdése a legrangosabb társadalmi szintre emelkedett. IV. Károly király még 1918-ban a Vaskorona Rend I. osztályával tüntette ki. 2020 szeptemberében Nagycenken emlékszobrot állítottak tiszteletére.

Források:

mnl.gov.hu

origo.hu

hu.wikipedia.org

kozterkep.hu

Borítókép: life.hu