A középkori legenda szerint Schmuckenpfennig János soproni polgár gyilkosságba keveredett. Súlyos bűne miatt vezeklésül római zarándoklatra ítélték, azonban IX. Bonifác pápa engedélyével büntetését adományként róhatta le. Ő adományozta azt a belvárosi telket, amelyen a templom építését 1393-ban megkezdték. Az építkezést a Sopronban működő Szent Györgyről elnevezett Nagy Testvérület tagjai is támogatták. A társaság a város patríciusait és papjait fogta egybe, akik jelentős vagyonnal rendelkeztek. A templom így öt év alatt fel is épült.

Homlokzatát a fal síkjából előugró nyolcszögletű torony díszítette. Ennek két oldalán egy-egy csúcsíves kapu nyílott a gótikus egyhajós csarnoktemplomba. A kapuzatok fölé domborműveket faragtak: a jobb oldali Szent György harcát ábrázolta a sárkánnyal, a bal oldali pedig Antiochiai Szent Margit életéből vett jelenetet. E domborművek még a mai homlokzatnak is méltó díszei. Ekkoriban a templomnak 8 oltára volt. A soproni polgárok az oltárokat alapítványokkal és értékes műtárgyakkal látták el, nem ritkán végrendeletükben is megemlékeztek róla.

1555-ben az evangélikusoké lett a templom, mivel a város nagy többsége a protestáns vallásra tért át. Az itteni kriptába temették el 1632-ben Lackner Kristófot, a város nagy hírű protestáns humanista polgármesterét, emlékére vörösmárvány síremléket emeltek. Ebből az időből való a templom orgonája, melyet Johannes Woeckerl bécsi orgonaépítő épített 1633-ban, és a világ 8. legrégibb templomi orgonája! 

A katolikusok 1674-ben visszakapták templomaikat. A Szent György-templom a jezsuitáké lett, akik megkezdték felújítását a korban divatos barokk stílusnak megfelelően. Ám a munkálatokat megszakította egy várostörténetileg is meghatározó esemény: a nagy tűzvész. 1676 novemberének végén három napig lángokban állt Sopron belvárosa. Elpusztult a Szent György-templom tornya, a harangok lezuhantak és megolvadtak a rettenetes hőségben. Később Sopron 1705-06-os kuruc ostromai idején tetejét több ágyúlövés is érte: megrongálódott a boltozat, a főoltár és a szószék is.

Több évtizeden át tartó újjáépítés során nyerte el a templom mai külső-belső jellegzetességeit. A főhajó öt keresztboltozatos terének oldalfalait és mennyezetét stukkókkal borították be, ezek valószínűsíthetően az olasz származású Pietro Antonio Conti munkái. A hajó falainak felső részét látványos indadísszel, nehéz füzérekkel, kagylókkal díszítették. A főoltárt 1713-ban Esterházy Mihály készíttette. Az oltárkép Szent György vértanút ábrázolja, Martino Altomonte műveként tartják számon 1761-ből. Kétoldalt jezsuita szentek: Loyolai Szent Ignác és Xavéri Szent Ferenc szobrai állnak. A márványozott és aranyozott fa szószék 1693-ban készült, rajta kagylós fülkékben a négy evangélista és Krisztus szobrai láthatók.

A hajó két oldalán megépítették az oldalkápolnákat. Az adományozók főúri családok voltak: Kollonich Lipót, Nádasdy Tamás, Popovich Ferenc és János, Thököly Kata és férje, Löwenburg János Jakab (ők emeltették a Fő téri Szent Háromság oszlopot is) és mások. Címereiket a kápolnák fölé helyezték el. Az oltárképeiket olyan neves festők készítették, mint Dorfmeister István, Schaller István, később id. Storno Ferenc.

1714-re elkészült a mai homlokzat, mely a jezsuiták római főtemplomának, az Il Gesú hatását erőteljesen tükrözi. Új, barokk hagymasisakos huszártorony a hajó keleti végén, a szentély fölött épült. Három új harangot és glóbuszon álló feszületet kapott, órát is szereltek rá. Ez a torony 1869-ig ékítette a templomot, akkor egy hajnalon minden előjel nélkül ledőlt. Ezután épült meg 1882-ben az új, neoreneszánsz stílusú 48 méter magas torony Spach Ferdinánd tervei alapján. A várfal templom mögötti kisbástyája ad helyet a torony stabil alapzatának és napjainkban a soproni városkép meghatározó eleme.

A toronyban három harang lakik, a híres Seltenhofer harangöntőműhely alkotásai. A Szent Teréz-harang 800 kg-os, a Szent Imre-harang 200 kg-os. A 80 kg-os, 50 cm átmérőjű bronz lélekharang, vagy Szent György-harang pedig a soproni templomok legidősebb harangja, és a Seltenhofer Harangöntő Gyár által öntött legrégebbi ma is ismert harang.

A harangváll alatti díszléc felirata: MICH GOSS FRIDRICHSELTENHOFER IN OEDENBURG + 1839 +

1944. december 6-án súlyos bombatalálat érte a templomot. A tető tönkrement, az ablakok betörtek, a falakról lehulltak a stukkódíszek. Az oltárok, a padok és a szószék is megsérültek. 1947-48-ban Szakál Ernő végezte el a belső helyreállítást, a barokk architektúra alatt megtalált középkori részeket is bemutatva. Az új freskók Wosinszky Kázmér alkotásai.

A Szent György-templom különleges kincse hazánk legrégibb templomi orgonája. Amikor a hangszer megépült, Magyarország nagy része még török megszállás alatt volt. Kisebb csoda, hogy túlélte a történelem számos viszontagságát, mint a soproni nagy tűzvészt, később a bombázásokat.
Johannes Woeckerl bécsi mester építette 1633-ban. Sajnos az eredeti építési szerződés nem maradt fenn, de az orgonaépítő monogramja (H.W.) ma is megtalálható az orgonaszekrényen. A mester más munkáival, például a bécsi Ferences templom 1642-es orgonájával nagy a hasonlóság, valamint tény, hogy ebben az időben Woeckerl többször is javította Sopron orgonáit.
Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a templom ekkor az evangélikusoké volt, s a hangszert a Bécsből Sopronba menekült európai hírű zeneszerző, Andreas Rauch szólaltatta meg először. Az orgonaszekrény színe eredetileg fekete-arany volt. Amikor a jezsuiták megkapták a templomot, akkor kerülhetett a hangszer homlokzatára az IHS monogram mellett az Esterházy család koronája is. A legutóbbi restaurálás során ezt az 1753-ban készült márványfestést állították helyre.

Az I. világháború és az azt követő javítás majdnem végzetessé vált az orgona számára. A háború folyamán be kellett szolgáltatni az ónsípokat tölténykészítés céljára. Az 1920-as években a neves pécsi Angster orgonagyár „tűzrevalónak” minősítette az akkorra már erősen leromlott hangszert. Ekkor a szegénység sietett az orgona segítségére, így maradt el a tervezett új, nagy orgona megépítése. Legutóbbi restaurálása 2003-08 között zajlott: kiterjedt a szekrény és a belső szerkezet teljes helyreállítására, így az orgona ma is működőképes.

Források:

varosplebaniasopron.hu

domsopron.hu

Czellár Katalin: Sopron. Panoráma Magyar Városok, 1982.

Borítókép: Sopron Média